Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-38

38. országos ülés november 23. 1872. 47 nem alakítottak egy igazgató tanácsot, melyben — fájdalom, — igen számosan vannak képviselve ezen háznak és a felsőháznak tagjai; mondom, alakiáottak egy igazgató tanácsot, de hogy biztosítsák a szerződés elfogadását: mit tettek? összehívták ezen urakat magán értekezletre, és azt mondták nekik: uraim! mi önöket a kormánynak be akarjuk terjeszteni, mint igazgató tanácsot, hanem mi ezt máskép nem tehetjük, mint ha azon párisi szerződést önök •elfogadják; kérdjük tehát önöket, hogy elfogadják-e azt vagy sem? a fizetések ilyenek lesznek, a napidijak ilyenek lesznek. Ezen urak számot vetettek lelkiismeretökkel, önmagukkal. (Felkiáltások a jobb oldalon: Halljuk! Ivánka Zsigmond: Nevesse meg: Mk azon urak!) — és indokolva elhatározásukat azzal, hogy az igazgató tanács bizalommal volt a vállalkozók iránt, — már t. i. Warring testvérek iránt, — (Derültség a szélsőbaloldalon) mert a magas kormány, kinek ily fontos, országos vállalat engedélyezésekor a pályázók magán jelleméről és viszonyairól behatóan kellé tudakozódni, az engedély megadása által már előre bizalmat tanúsított. (Derültség a szélső bal oldalon.) íme, az igazgató tanács a kormány felügyeletében bízva, hogy a kormány holmi jött-ment embernek nem fog ily nagymérvű engedélyt adni, és mivel továbbá a Warring-háznak bebizonyult soliditása és a nagy vaspálya üzletek kivitelében jelentékenytapasztalatai átalánosan elismerve voltak, ezen szerződést elfogadta. Ez indokolása annak, hogy az igazgató tanács miért fogadta el ezen szerződést. Azonban a kormánynak a törvény által is kötelességévé tett felügyeleti joga fenmaradt; fölterjesztette ezen szerződést, de nem ajánlotta egy szóval sem, hanem a jegyzőkönyvvel, mint mellékletet fölterjesztette a magas kormánynak. A magas kormány a maga magasságáról (Derültség bal felől) ezen szerződést talán még mai napig sem látta, legalább feleletet még nem adott rá. Azt sem mondta, hogy helyben hagyja, azt sem mondta, hogy nem hagyja helyben; hanem helyben hagyta az igazgató tanácsnak minden intézkedéseit, melyeket ezen szerződés alapján végrehajtott; megengedte, beleegyezve, belenyugodva nézte, hogy a részvényesek által összetett 52 millió és egynéhány százezer forintot elköltötték; hogy a vasút kiépítetlenül maradt, és most újra a részvényesek zsebeire jönnek és azokból körülbelől 20 millió forintot ismét kihúznak, (ügy van! bal felől) Tisztelt ház! Ezen tárgy magában véve oly fontos, hogy én magam is, ha nálamnál ügyesebb és arra alkalmasabb ember nem vállalkozik a házban: , kötelességemnek fogom tartani ezen tárgyat külön is felhozni ezen házban, és kötelességemnek fogom tartani a törvényhozás intézkedéseit ezen specificus •esetben is kikérni. Azért most csak néhány momentumra szorítkozom. Nem fogom az egész ügyet végig tárgyalni, hanem csak annyit mondok, hogy sv t. háznak fogalma legyen, miniódon kezeltetett ott a pénz, csak ezen egy adatot hozom fel. A részvényesek és az elsőbbségi kötvényesek összesen 52 millió és egynéhány százezer forintot tettek össze ezüst pénzben. Az ezüst-agio akkor 20% volt. Ezen pénzből befizettetett az építkezési tőke részére 52.500,000 frt papírpénz. A különbözet a 20% agio mellett 11 milliót tett. Ezen 11 milliót valaki, vagy valakik zsebre tették. (Derültség bal felől.) Ez már nem gyanúsítás, mert ezek tények, melyeket az igazgató tanács jelentéséből akárki kiolvashat. Ez nem gyanúsítás, ez tény. Hogy történhetett ez a kormány felügyeleti joga mellett, a melynek kötelessége volt ezen törvény végrehajtása felett őrködni. Mert hisz az 1868: XLV. törvényczikk utolsó szakasza világosan mondja, hogy ezen törvény végrehajtásával a pénzügy- és közlekedési minister bízatnak meg. De volt is a kormánynak tudomása az egész dologról és eljárásról, mert hiszen két tagot maga nevezett ki az igazgató tanácsba; a gyűléseken az ő kormánybiztosa mindenkor jelen volt és részt vett. Felhozza, hogy volt alkalma látni ezen kormánybiztos ottani működését, midőn nem a részvényesek, nem a nagy közönség érdekeit, hanem az igazgató tanács hibáit és bűneit legyezgette a kormány nevében. (A szélsőbal oldalon: Elég csúfság!) Tisztelt ház! Hogy mikép adta ki a kormány ezen vasútvonal részére az engedélyt: szintén az igazgató tanács ezen jelentéséből lehet látni; mert azt mondja, hogy az engedélyezett hálózat 60 mértföldjére vonatkozólag előbb a tracirozási munkálatokat kellett megindítani , az átalános és részletes terveket kidolgozni, jóváhagyásukat kieszközölni, és a bejárást megtenni, mielőtt a tényleges építést megkezdették volna. Tehát még csak tracirozva sem volt, még csak tervök sem volt, midőn 80 mértföldnyi hosszú vasutvonalat, midőn egy 75 millió frt értékű vállalatot kiadtak. És más tekintetben is (Zaj. Halljuk!) a kormánynak felügyeleti joga oly módon gyakoroltatott, hogy sokszor a vállalkozóknak legnagyobb kárával elhalasztatott véghetetlen hosszú időre. Ez iránt panaszkodnak és kárpótlást kérnek az államtól, mely kárpótlásnak egész összege 8 millióra emelkedett. Honnan erednek ezen kárpótlások? Azt mondják (olvassa:) „Példaképen felhozzuk, hogy az ártéri hidak hossza a Maros partjánál Kocsárd mellett a tövis-balázsfalvi vonalon a magas kormány részéről csak 1870. dec. 28-án határoztatott meg, már pedig ezen szakaszra 1870. dec. elseje van megnyitási határidőül kitűzve." Tehát a kormány 28 nappal később határozta