Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-36

36. országos ülés november 18. 1872. 29 kormány, ezen országnak kormánya tökéletesen magyar; ha azt tapasztaltam volna, hogy itt egy magyar államot akar teremteni: erélyesen én minden ellenállás daczára, (Élénk helyeslés bal felől) és azt mondottam volna, nem vagyok megelégedve az ország közjogi állapotával; de ily kormány irányában ér. oppositiót nem csinálok másért. De hát mi volt ezen kormánynak vezérelve? Már 1867-ben az mondatott privativ és publice is sokfelől, hogy jogaink egy részének feláldozásával is meg kell kötni az egyezséget: különben elvész a magyar, elvész nyelvileg is, nemcsak anyagilag és szellemileg. Tehát ez az indok, melynél fogva elvárhattuk volna e téren az erélyességet és határozottságot, mindenféle oppositio ellenére. De még volt egy másik körülmény is, azon körülmény, hogy igen jó példa volt előtte. Tagadhatlan, uraim, hogy ő felségeik jó példával mentek elől a magyar nyelvet illetőleg; (Ez igaz! bal felől) tagadliatlan, hogy a király és királyné minden alkalommal, valahányszor a hazában voltak, sőt a hazán kívül is példát adtak arra, hogy itt egy magyar államot látnak és egy magyar államot óhajtanak, s egyszersmind bebizonyították ezzel azt is, hogy érzik nemcsak a monarchia, nemcsak Magyarország, hanem saját dynastiájok érdekében is annak szükségességét az európai megváltozott viszonyok között, hogy itt egy magyar állam legyen. Mert t. ház. minden nap kétségtelenebbé válik, hogy csak ebben az országban van biztos alapja a Habsburg-ház jövőjének; ha van valahol biztos alapja, máshol nem lehet, mint épen itten. Méltóztassanak csak a legkisebb figyelemmel kisérni azokat, amik időnként történnek, amint szokták mondani a Lajthán túl, és meg fognak győződni, hogy sehol ez országon kivül nincsen az országra nézve, a dynastiára nézve összetartóbb elem, mint a magyar. Hisz, kérem — alig van 14 napja, — Bécsben történt. hogy ismét tartatott egy gyűlés, ami ugy látszik, periodice történik, — tartatott a fiatalság körében egy tanárral, melyen egyenesen kimondották, hogy ők bizony előbb-utóbb elmennek Németországba. Tgy hát kérem, t. ház. mikor a kiegyezés ugy tolt indokolva, mikor kétségtelen, hogy ő felségeik jó példája előtte ment: akkor a ministeriumtól minden esetre meg lehetett várni, hogy politikájának vezérelve a magyar nyelvnek suprematiaja legyen az országban, — akár tetszik e kifejezés, akár nem tetszik. De kérem, mi volt a tapasztalás ? Itt is bízvást a házra bízhatom megítélni : vajon 5 esztendő óta nem folytonosan nagyobb-e minden nap a panasz a germanisatio miatt, nemcsak egy vagy más helyen, nemcsak a vidéken, vagy a fővárosban, hanem a vidéken is, a fővárosban is? És, t. ház, az a tapasztalat, — hogy ami másutt az állam nyelvének .erősbitésére, terjesztésére szolgál, t. i. a vasutak és távírdák, azok nálunk nemzetiségünk és nyelvünk megrontására szolgálnak. (Bal felől: Ugy van!) Minden vonal, minden sodrony germanisál Magyarországon, s még gúnyolják azt, a ki az illetőket rendre utasítja. Egy képviselőtársam érkezett tegnapelőtt, (Halljuk!) feladta poclgyászát egy állomáson és megmondta, — 8 db. podgyásza volt, — mindegyikre megmondta, hogy hányadik szám; persze mindenütt azt mondta, hogy 38—39; németül azonban másképen vannak a számok, a 38 helyett például oda irnak 83-at. A podgyász természetesen oda van, s mikor panaszkodik, a roppant rendetlenség miatt, kigúnyolják. így vagyunk saját hazánkban mindenütt, és hogy rendszer van-e ebben a dologban, nem tudom, de hogy minő impulsus következtében történik gyakran mindez: mutatja egyik ministernek rendelete a hatóságokhoz. mely már magában is megérdemelte, hogy interpellatio tárgyává tétessék. Én, t. ház, egyszer hallottam volt, (Zaj. Halljuk!) még pedig egy ministeríől, hogy nem jó volna nekünk bizonyos dolgokat bírni, nem volna nekünk jó, ha jogaink teljesen érvényesülnének, mert ez veszedelmünkre válnék. Én megvallom, hogy akkor nem értettem e fogalmat; de most már érteni kezdeni, mert tény, hogy addig, meddig jogaink egyrésze nincs érvényesítve, azon jogoknak visszakövetelésére mindig volt és mindig lesz az országban egy ellenzék, mely ébren tartja a magyar nemzeti szellemet; (Ellenmondás jobb felől.) de ha egyszer megkapjuk: akkor rögtön majd saját nemzetiségünk ellen fordítjuk. Megvallom, a magyar nemzeti bank létesítésétől is félnék, ha reményem volna is hozzá, hogy létre jön: mert okvetlenül egy nagy német intézet lenne belőle Magyarországban. Azért mégis óhajtandó, hogy meglegyen, mert ezáltal mégis segíthetünk magunkon. (Tetszés bal belől.) De kérem, méltóztassék már most a kormány ismét e kérdésre most vagy máskor felelni, hogy tulaj donképen mi az ő vezérelve, mi az ő létjoga. Tisztelt ház! politikailag iény, hogy bizonyos jogainkat nem bírjuk, nem érvényesíthetjük, jónak látta az ország — nem is mondom, hogy jónak látták, bizonyos jogokról lemondani, szóval nem vagyunk politikailag jogaink teljes birtokában. Tehát politikai létjoga nincs a kormánynak. Civilisationalis szempontból hol állunk? Állunk ott, hogy a virilismust behoztuk; állunk ott, hogy a főrendiház reformjáról még mindig csak beszélnek és beszélnek; állunk ott, hogy a polgári házasságot nem merik előhozni és a különböző vallásfelekezetek egyenjogúságát nem merik kimondani. Így állunk civilisationalis szempontból. Anyagilag hol állunk? pénzügyi tekintetben állunk ott, hogy már bevallanak 70 milliónyi deficitet; állunk ott, hogy a pénzügy ministernek nem régiben, néhány nap előtt, azon a