Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-36
30 36. országos ülés november 18. 1872, ponton állott a cassája, mint Törökországban, hol a hivatalnokokat rizszsel fizetik, (Derültség bal felől) ugy hogy össze kellett kaparni mindent, hogy meg ne akadjanak; állunk ott, hogy kénytelen volt zálogba adni a vasúti részvényeket. Ha tehát sem politikailag , sem civilisationalis, sem anyagi tekintetben ezen kormányrendszernek létjoga nincs: legalább megvárhattuk volna, hogy legyen magyar nemzeti szempontból létjoga; és ha ebből sincs: mi szempontból van tehát létjoga? mert azzal nem elégszik meg az ország, hogy önök ministerek legyenek és házakat építsenek és uradalmakat vásároljanak, ez nem létjog. (Bal felől Bajos helyeslés, jobb felől nagy zaj és folMáltások: rendre! Nagy zaj. Németh Albert: Igenis, uradalmakat" vásárolnak, geschaftelnek! Hosszas nagy zaj.) Elnök; Kérem a képviselő urat, hogy azon szavait, melyeket az imént a kormány ellen használt, legyen szíves megmagyarázni. (Zaj bal felől. Halljuk!) Csernátony Lajos: Az elnök urnák fölhívása folytán kötelességemnek tartom szavaimat megmagyarázni. (Halljuk.) Én kérdem gróf Lónyay Menyhért kormányelnök urat: nem épitett-e házat, nem vett-e uradalmakat, akkor: mikor az ország deficitben van. (Nagy hosszas zaj jobb felől: Bendre!) Hogy ha éu ezen házak és uradalmak szerzése módjára nézve gyanúsítani akarnám tovább, mint tudomásom van. ministerelnök urat vagy bárki mást: meg lehet győződve, hogy megmondanám itt, ha documentumaim volnának. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Tegye háti Mért gyanúsít ha nincs documentuma ?) Én egyszerűen azt tartom, hogy ezen országban mindenkinek van joga gyarapodni, vagyonosodul, gazdagodni; de a ministereknek nincs ehhez joguk; (Zajos ellenmondás jobb felől) nincs ehhez joguk még a legbecsületesebb módon sem akkor, midőn az ország deficitben van. (Felkiáltások jobb felől: Ohó!) Gróf Lónyay Menyhért, hogy ha nem kormányelnök, milliókat milliókra halmozhat. (Zaj. Felkiáltások jobb felöl: Bendre! Bendre!) Én fel voltam szólítva arra, hogy magyarázzam meg, amit mondtam: én többet nem engedek kimagyaráztatni szavaimból, mint amennyit mondtam, és amit mondani akarok, azt meg is mondom. Én, t. ház! miután látom, hogy nem kell több magyarázat, még egy pár zár szóval vagyok bátor válaszolni a t, minister urnák. A t. minister ur azt méltóztatott mondani, hogy segíteni fog a dolgon; miután meg van a baj, és a minister ur minden esetre fog segíteni, amint lehet: nem tehetem, hogy azzal, amit a segítségre nézve mondott, meg ne elégedjem ; de más részről a válaszszal magával egy világos tőrvénysértésnek mentségével, ezen mentség modalitásával megelégedve nem lehetek. Más részről tudom, hogy a t. ház ezen választ — amint másképen nem is igen teheti —tudomásul veszi; én őszintén mondom más körülmenyek között, mindazok folytán, amiket bátor voltam előadni: egyetlen egy dolgot láttam volna részemről megteendőnek, t. i. indítványt terjeszteni a ház elé, mely a ministeriumnak bizalmatlanságot szavaz; miután azonban ezen bizalmatlansági szavazatot elébb-utóbb a jobb oldaltól várom, (Zaj jobb felől) nem teszem meg. Pauler Tivadar igazságügymi« nister: Tisztelt ház ! Nincs szándékomban, nem is lehet mindazokra felelni, miket a képviselő ur elmondott, minthogy azok a tárgyhoz egyá tálában nem tartoznak. (Felkiáltások jobb felől: Ugy vanl) Szorítkozni fogok tehát azokra, amik a tárgyhoz tartozónak. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy a kormány cselekedetein vörös fonal vonul át az egész fiumei ügyben, mely azt bizonyítja, hogy egy minister a másik után ugyanazon ösvényen indult meg, ugyanazon eljárást követte, és ez az, ami őt aggasztja. Miben áll a vörös fonal, mely az összes cselekvőségen keresztül vonul, a melyet Horvát Boldizsár kezdett, Bittó István folytatott, miben áll az? Abban áll, hogy mindegyikök igyekezett a fiumei ügyet Magyarországra nézve kedvezőbbre fordítani, hogy minden kísérletnek az volt a végczélja, hogy Fiume kívánságaihoz képest, törvénykezési ügyei, amennyire lehet, itt öszpontosittassanak. Az igaz, hogy az intézkedéseken ez vonul vörös fonalként keresztül. Ha pedig igy van: ez nem demerituma, hanem érdeme azon ministereknek, kik mint elődeim, ezen széken ültek, a kik azért nem megrovást, hanem vélemé<nyem szerint elismerést érdemelnek. (Helyeslés jobb felől.) Elismerést érdemelnek mindazok részéről, kik Fiume viszonyát Magyarországhoz szorosabbra fűzni óhajtják. A második vezérelv volt Fiume jogainak megóvása mellett lehető legnagyobb kímélettel eljárni a horvát érdekek és susceptibilitásokra nézve; hogy igy azon netán ellentétes érzelmek, melyek még ott fönállanak: a fiumei ügynek elmérgesedése által ne fokoztassanak. Ez volt a második vezérelv; s ez ismét olyan, mely az én meggyőződésem szerint Magyarországnak és a társországoknak javára van. Én tehát ebben a következetes eljárásban nem látok egyebet, mint a magyar érdekeknek megóvását, a Horvátország susceptibilitásainak, amennyire lehet, lecsendesitését, és ennélfogva sérelmesnek, legalább az én logikáin szerint, ez eljárást nem találhatom, (Helyeslés jobb felől.) További ellenvetés az volt, hogy a törvényszegés megtörtént akkor, a midőn az emiitett biró kineveztetett. Abban a helyzetben vagyok, hogy biztosithatom a tisztelt képviselő urat, miszerint elődöm, mikor az illetőt, a horvátországi bán javaslatára
