Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-36

28 36. orsaágos ülés kérdés. Én tisztelt ház most némileg még szomorúbbnak tartom ezen tárgyat, mint előbb tartottam, mert nemcsak egyéni eljárást látok benne, nemcsak a minister ur tettét látom itt. hanem egy kormányrendszert látok benne. Az igen t. minister ur nem tette ugyan, a mit a hivatalos lapban előlegesen találtam, t. i. hogy felviszik a dolgot az első igazságügyminister úrhoz, ezután lehozzák a másodikra és a hivatalos lapban közlőitek szerint még némileg az is homályos maradt : vajon nincs-e része benne a jelenlegi igazságügyminister urnák is. Hogy nincs része benne, azt most nagy örömmel látom. Én nem hiszem, hogy Horvát Boldizsár képviselő ur is nagyon ambitionálná. hogy ő legyen az omne princípium ily dolgokban, De ez mégis bizonyos solidaritásra mutat, ha nem is a rosznak folytatására nézve, de a rosziiak kimentését, illetőleg. Én megvallom, hogy sokkal jobban szerettem volna és a kormányhoz is illőbbnek tartottam volna, ha minden mesterkélt argumentum nélkül, azt mondják igen, — igaz, hogy kellemetlen lett volna, ha azt mondják: igen — a dolog megtörtént, nem történt egészen eorrecte, de megszüntetjük. Azért tartom én még szomorúbbnak a védelmet, mint magát a dolgot, mert a lánczolat végig megy az egymást követő ministereken. Ez rendszer; és a minister ur méltóztatott ugyan nagyon sokat beszélni a provisoriumról, hogy mit nyertünk általa, mily nehéz volt létrehozni, mennyi phasison ment keresztül; de már most méltóztassék nekem felelni azon kérdésre magára. — nem kívánok más választ, — hanem az egész házra bízom, hogy ezen kérdésre feleljen magának — hogy ha azon regnicolaris bizottság első indítványa folytán jön létre a törvénykezésre vonatkozó intézkedés. vagyis más szóval, ha minden ügy Zágrábba ment volna: ugyan kérdem a minister urat, hiszi-e, hogy oda olyan bírót neveztek volna ki, ki nem tud horvátul és azon bírónak megengedték volna-e, hogy németül referáljon? (Élénk tetszés bal felől.) Én meg vagyok győződve, hogy Horvátországnem acceptálta volna azon birót, ki az ország nyelvén nem tudta volna letenni az esküt; (Élénk helyeslés bal felöl.) és meg vagyok győződve, hogy Horvátország nem acceptálta volna azon referádát, mely nem az ő nyelvén foly. És nagyon helyesen. Ha nekünk, t. ház, Fiúménak ittléte nyelvünk áldozatába kerül: akkor azt mondom menjen Zágrábba. (Helyeslés bal felől) De ezt nem akarja Fiume. Fiume nem német államot akar itt, hanem magyart. Fiume nem német város, hanem inkább olasz mint egyéb, következőleg Fiúménak semmi gyönyörűsége nem telik abban, ha mi a germanisatió érdekében törvényeinket megszegni engedjük. Fiume nem követeli ezt sem maga. sem Magyarnovember 18. 1872. ország érdekében, melylyel azonosította lételét éveken és éveken át szenvedve és tűrve. Azt mondja a t. minister ur, hogy elődje nem sértette még a törvényt. Hiszen, kérem mire való az 1868. XLV-ik t. ez. 13. §-a, mely szerint a királyi táblának nyelve kizárólagosan magyar? Hát nem sértette meg akkor, mikor németül történik a referáda? mikor ki van mondva, hogy tárgyalás alá csak hivatalos fordítás után lehet venni azon tárgyakat is, melyek előlegesen nem magyarul tárgyaltattak? Hiszen épen az által, hogy a törvény még a hivatalos fordítást is kimondja: még sokkal nyomatékosabban meghagyja e törvény teljesítésének kötelezettségét. Ha az nem törvényszegés: akkor miféle törvény az, melyet administrativ utón meg nem lehet szegni ? Hiszen a törvényszegés valami utón történik, törvényes utón soha sem történik, hanem administrativ- vagy nem administrativ utón, de mindig törvénytelen utón történik. (Mélyedés bal felől.) Megsértette a törvényt szerintem és megvagyok győződve a ház minden tagjának lelkiismerete szerint, megsértette kétszer és igen durván. Megsértette először akkor, mikor olyan birót nevezett ki oda, ki a magyar nyelvet nem tudta, és ki a törvény 27-ik §-ának nem volt képes megfelelni, azon §-nak, mely teljes nyelvjártasságot követel; megsértette másodszor akkor, midőn ezen első törvényszegésből eredett fönákadásnak elhárítására kiadott egy törvénytelen rendeletet a törvénynek mellőzésére. És hova jutnak ezen két törvényszegéssel? A védelem oly szegénységére jutnak, melyet ember igazán nem tud mikép qualificalni. Meg vannak szorulva, következőleg degradálják a kinevezett birót: Batagliarini biró ur nem olyan biró mint a többi, hanem csak amolyan biró. (Derültség bal felől.) így degradálják ezen bírónak tekintélyét, csakhogy baklövésüket kimentsék; (Zaj jobb felöl. Igaz ! bal felől.) És kérdem : ha ez nem olyan biró, hanem csak amolyan,csak administrativ utón létrejött valami: akkor ismét előáll azon második körülmény, hogy a mi nem szabad egy valódi bírónak, azon bírónak kinek megvan egész méltósága, ki törvényeink szerint egészen független, kit tisztelni kell mindenkinek, — az szabad legyen amolyan bírónak ? Hát miféle mentség, miféle kibúvás ez ? Oly mentség, oly kibúvás, mely az előzményekből okvetlenül következik. (Helyeslés bal felől.) Tisztelt ház ! Mondtam, hogy ezen interpellatiót valakinek meg kellett volna tenni, ha magában lett volna is az ügy; de ha a t. ház megengedi nekem, én bátor leszek egy kissé átalánosságban (Felkiáltások jobb felől: tárgyra!) Mondom, ha a tisztelt ház megengedi. Ha nem engedi: befejezem rögtön előadásomat ; hanem ha megengedni méltóztatik, szeretnék némelyeket röviden elmondani. (Halljuk!) Én megvallom, t. ház! hogy ha 1867. után jó kormányzás mellett azt tapasztaltam volna, hogy a