Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-57
352 57. országos ülés december 18. 1872. mint az egyes adófizetők. De én merem azt a kérdést koczkáztatni: vajon a t. igazságügy és pénzügyminister urak magok is hiszik-e, hogy az államérdekei ezen pénzügyi szabályok által megóvathatnak. Avagy azon milliók, melyek a jövedékek terén, melyek még az egyenes adózás terén is a statustól elvonatnak, amellett tesznek-e bizonyságot, hogy ezen szabályok az államérdekeit megóvhassák? Merem kérdezni más oldalról azt, vajon a pénzügyi közegek tudatlanságból, vagy talán néha roszakaratból származott eljárásaik ellenében megvédik-e az egyes adózók jogait? avagy nem épen ma hallottunk-e egy interpellátiót, mely oly dolgokra vonatkozik, melyek, ha igazak, — és nincs jogom hinni, hogy nem igazak, — hajmeresztők. De ha ezen szabályok, gyakorlati bizonyságok után, nem mentik sem az államot, sem az egyeseket, azt a további kérdést vagyok bátor tenni, hogy menthetik-e? Nem menthetik, mert ezen szabályokat senki sem ismeri, nem ismerik az adózók, nem a pénzügyi közegek, nem ismerik azon birák, akiknek kötelessége volna az előttük előforduló eseteket azon szabályok rendeletei szerint, s azoknak alapján megbírálni, és pedig megbírálni ugy, hogy azon birák egytől ötszáz forintig menő bírságokat egytől négyszer annyira menő összeget ítélnek, amennyi megkárosítása az államnak szándékoltatott. Itt a bírónak véghetlen latitude nyílik ; úgy hogy ha van valami tér, hol a birák jogosan megkívánhatják, hogy legyen positiv törvény, amelyre arbitriumaikat alapithassák, valósággal a pénzügyi szabályok azok. íme állítom, hogy ezen szabályok olyanok, melyeket nem tudnak, nem ismernek az adózók, nem a pénzügyi közegek s a birák, — sőt nem is ismerhetnek. Hogy az adózók nem tudhatják, ime mi vagyunk egy pár száz adózó e teremben, kérdezze meg magát bárki lelkismeretesen, hogy ismeri-e, tudja-e ezen szabályokat? Hogy a pénzügyi közegek s birák nem tudhatják, nem kívánom, hogy ezt a t. ház nékem elhigyje; hanem merem reményeim, hogy elhiszi talán azon nagy embereknek, kiknek hinni szokott. Annálfogva e tekintetben bátor vagyok felolvasni némelyeket, a mi e házban előttem nagyon illetékes száj által elmondattak. íme, midőn Lónyay Menyhért volt pénzügyér ur első költségvetését beterjesztette, és hozzá a közvetett és közvetlen adókról szóló törvényjavaslatokat is csatolta, és azokra indemnityt kért oly módon, hogy mindazon törvények és rendeletek, melyek az összes adózásra s az adózás rendszerére, az adók kivetésére és behajtására, szóval a kezelésre vonatkoznak, a ház en bloc szavazza meg és azoknak használatára őt hatalmazza fel, —- mit mondott akkor a pénzügyminister ur? Ne méltóztassanak rósz néven venni, hogy felolvasom. Több sorból áll, de a dologra világot vet és érdekes. (Halljuk hal felöl.) 1868. ápril 16-án, midőn az 1868-ra szóló államköltségvetést, és 14 adótörvényjavaslatot beterjesztett, igy szólott (7, kötet 79. lap.) „A pénzügyi törvények szerkesztése tekintetében a ministerium az adott viszonyoknál fogva nehéz helyzetben van, mert mig minden más alkotmányos országban a létező pénzügyi rendszer századokon át fejlődött, nálunk ezelőtt 18 évvel rendelet utján egyszerre hozatott be. Alkotmányos országban törvények léteznek: — itt a pénzügyi rendszer több ezer kormányrendeleten és a rendeletek magyarárázatán alapszik, melyeknek egy része még érvényes, más része ujabb rendeletek által eltöröltetett Minthogy alkotmányos fogalmaink szerint az adókra nézve is törvény szükséges, de másrészt kellő id# arra nem volt. hogy az uj törvényeknél már gyökeres reformokat lehetne életbe léptetni: az előterjesztendő törv.-j avaslatokban az adók kezelésére nézve a létező rendeletek ideiglenesen tör vény esi tétnek és jelenben azon intézkedések hozatnak ezen törvényjavaslatokban indítványba, melylyel a közjövedelmek nevezetes csonkítása nélkül az adózókra nézve a teherviselést könnyebbítenék, a pénzügyi kezelést egyszerűsítenék és az államjövedelmet biztosítanák. Gondoskodom arról is, hogy azon számtalan rendeletek, melyek az adókra vonatkoztak, egy rendszeres és könnyebben érthető, egészben kimerítő törvény alakjában összeállittassanak. Ezen munkát rövid idő alatt lennék képes a t. ház elé terjeszteni, azonban annak részletes tárgyalása valóban lehetetlen. Czélt csak ugy lehetne érni, ha a t. képviselőház annak átnézését egy bizottságra, p. o. az állandó pénzügyi bizottságra bizná s annak véleménye alapján egészben a törvénykönyvbe leendő iktatását vagy törvényerőre való emelését határozná el minden részletes vita nélkül. Ezen utóbbi módnak az lenne előnye, hogy annak nyomán, mind a pénzügyi hatóságok, mind a törvényhatóságok, ugy a magánosok is a létező adórendszer iránt magokat kellőleg tájékozhatnák. Egyébiránt, ha az első egyszerűbb módot méltóztatnak is választani, a fönálló szabályok gyűjteményét kötelességemnek fognám ismerni a t. háznak, és a pénzügyi bizottsággal közölni s rendelet utján közhírré tenni. * íme mindjárt kezdetben, a pénzügyi kormányzat kezdetén, az akkori pénzügyminister azt állította, hogy azoknak nagy és igen bonyolult a halmaza. Későbben, midőn ugyanezen rendeletek és pénzügyi szabályoknak további évekre föntartása kívántatott, de soha össze nem szerkesztetett, a pénzügyi rendeleteket föntartani kérte a pénzügyminister, ami a képviselőház által megengedtetett. Később, midőn ezea felhatalmazások évről-évre 1871-ben megujittattak, mit mondott ezen törvényes szabályzatokra nézve az
