Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-56

56. országos ülés december 17. 1872. 34 5 is azon teljes őszinteséggel, melylyel nézeteimet nyilvánítani szoktam, megmondom, hogy helyesebbnek és jobbnak tartottam volna, és sokkal szivesebben szavaznék a kölcsönre, ha az csak is kizárólag a múltban már megszavazott költségek teljesítésére kívántatnék. Ebben, nem tagadom, Madarász képviselő urnák van igaza, mert helytelen a budget megállapítása előtt a jövő költségeinek fedezetét követelni. Csakis az bir rá, hogy a kölcsönt még is most megszavazzam, mert előttem nagyon fontos azon szempont, a mint előbbi beszédemben is említem, hogy az elvállalt kötelezettségeknek minden körülmények közt eleget lehessen tenni, s mert csakugyan a kölcsönnek, több mint 3

/

4 része ily kötelezettségek fedezésére lesz fordítandó. A mi különben azon többi okoskodásait illeti a t. képviselő urnák, megengedjen, de én igen furcsának tartom azon tant, melyet hallottam tőle is, hallottam Helfy képviselőtársamtól is, hogy akár kölcsönt, akár költségvetést, valamely kormánynak szavaz meg. A költségvetés, vagy kölcsön megszavaztatik az ország szükségleteinek fedezésére; a kormánynyalpedig kapcsolatba jön akkor, midőn egy bizonyos fennálló kormány felhatalmazta tik, hogy az igy megszavazott bevételeket behajtsa s a kiadásokat teljesítse. így fogom fel én a dolgot, s ebben a különbség egy kölcsön megszavazása, és egy rendkívüli meghatalmazás közt, melyet a ház a tegnapelőtti, — szombati — ülésében, a mínisternek adott. ő, igaz — mert beszélt a t. képviselő ur az álláspontok különbségéről, — elmondta, hogy a jobboldal, és balközép részéről, kik megszavazták azon költségeket, következetes dolog, hogy a múltra való kölcsönöket is szavazzák meg; de nem ugy áll a dolog reájok nézve, kik mint monda, soha egy krajczárt meg nem szavaztak ezen kormánynak, soha egy ujonczot sem szavaztak meg, sőt magát a kiegyezést rosznak és a koronázást is törvénytelennek tartották. Ez mind tudomásomra van, és némi részben, de csak némi részben áll. A mi azt illeti, mint vélekedem a koronázásról, a kiegyezésről és más hasonlókról: igen jól tudja a képviselő ur, hogy a kiegyezés módozatait én sem helyeseltem, nem helyeslem ma sem; de azt hiszem, elfogja maga is ismerni, hogy ha egyszer az országnak alkotmányosan alakult törvényhozása azt megcsinálta: nekünk szabad, s ha benső meggyőződésünk kívánja, kötelességünk is, megváltoztatására törekedni; de azon törvény kötelező erejét az, hogy mi, a kisebbség meg nem szavazzuk, nem fogja lerontani. (Jobb felől helyeslés) és alkotmányos állam e nélkül nem volt és nem is lehet soha. (Helyeslés.) A mi azt illeti, szavaztak-e meg költséget; engedje meg a t. képviselőház, itt már az állítás csak félig igaz. Igaz, a budgetnek ellene szavaztak, de egyes tételeket nemcsak megszavaztak, de sokszor KÍPY. X. HAPLÓ 18H- n. KÖTET. indítványoztak fölemeléseket is, igy tehát terheket, melyeknek fedezéséről van szó, épen ugy mint mi ők is vállaltak. (Helyeslés.) Azt mondják a t. képviselő urak: furcsa állítás az, hogy meg kell szavazni azért, hogy az ország kötelezettségeinek eleget tehessen. Hiszen a többség úgyis megszavazza, elég az. Másfelől meg azt mondják, hogy ha rósz a pénzügyi kormányzat: meg kell tőle vonni az eszközöket, melyekkel tovább kormányozhat. Az elsőt üíetőleg, igaz, a többség megszavazza; de bizonyos, hogy innen rászavazunk-e vagy nem: az a dolgon változtatni nem fog. De itten felfogásom különbözik a t. képviselő urakétól. Én nem akarom, nem akarhatom, hogy midőn az ország kötelezettségeinek teljesíthető voltáról van szó, még csak látszata is lehessen annak, hogy arról gondoskodni nem akarunk. (Helyeslés.) Már pedig, miután — épen azért, mert mint mondják — a többség úgyis megszavazza, nincs hatalmamban, hogy azon pénzügyi politikától, melyet rosznak tartok, megtagadhassam az eszközöket, hogy tovább ne folytatathassék; épen azért, mert ha az, ha én nem szavazok is rá, tovább fog folytattatni: akkor el nem érhetvén a politika javulását, nem akarok azon színben állani, hogy ellenezni, megakadályozni akartam volna azt, hogy az ország kötelezettségeinek eleget tehessen. A tisztelt képviselő ur, — mert beszédének egy pontjára kapcsolatosan fogok felelni a tisztelt központi előadó ur beszédével, csak ezen pontot említem tehát most, — a tisztelt képviselő ur karácsonfát emleget, hogy el kell fogadni, mert jön a karácson, és hogy ki minő karácsonfát visz. Ami azt illeti, hogy el kell fogadni, mer titt a karácson: én rám nem bir nyomatékkal, mert én declarálom, — és ez nem is áldozat tőlem, — mert ugy is itt maradok, hogy én karácsonig, újévig és mindig szívesen jövök mindennap az ülésbe, ha a ház ugy kívánja. A karácson ünnepe által tehát magamat ily fontos dologban korlátoztatni nem engedem. Ami pedig azt illeti, hogy ki minő karácsonfát visz, s hogy mit mondunk majd odahaza: a tisztelt képviselő ur bízza azt ránk. Hanem egyet megjegyzek: azt mondta, kérdezzük meg, mikor hazavisszük e karácsonfát, a választókat, hogy szeretnek-e ujonczot adni? Bizony, ha engem, magamat is megkérdeznek, de mást is, akárkit a házban, vagy a házon kívül, szeret-e adót fizetni, vagy szereti-e fiát ujoncznak adni, azt fogja felelni, hogy nem; de ha ugy kérdezzük meg, mit szeretsz jobban, azt-e, hogy országod, nemzeted anyagi kötelezettségeinek megfeleljen, hogy minden támadások ellen, amennyire a jelen törvények mellett lehet, megvédve legyen, vagy: hogy ne tudja kötelezettségeit teljesitenij és álljon védtelenül minden támadással 44