Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

322 55. országos ülés december 16. 1872. ellensége a garantiának : akkor mint a kormánynak egyik tagja ellentétben áll gyakorlata theoriájával. Tisztelt ház! Én igazán kérdem, hogy nem lenne-e joga a magyar népnek könnyelműséggel vádolni minket, ha mi egy kormánynak, oly pénzügyi kezelés mellett, mint a minőt tapasztalunk, egy kormánynak, mely bevallja azt, hogy ez utón már nem lehet tovább haladni: még most sem indicálja az utat, melyet követni akar, csak ugy könnyedén uj kölcsönt szavaznánk meg, ha azt megszavaznék a nélkül, hogy a kormány exponálta volna programmját, hogy tulaj donképen micsoda pénzügyi politikát akar követni, — kérdem: nem vádolhatna-e a nép minket a legnagyobb könnyelműséggel, ha mi ez uj kölcsönt minden vizsgálat nélkül megszavaznék ? Én a magam részéről ezt elfogadhatónak sehogysem tartom, ajánlom a határozati javaslatot. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Széll Kálmán előadó: Azon álláspontnál fogva, melyet én e törvényjavaslat indokolásánál elfoglaltam, nem tartom magamra nézve megengedhetőnek azt, hogy a tisztelt képviselő ur előadására nézve, mind arra mit saját határozati javaslatának indokolására felhozott, reflectáljak. De kötelességemnek tartom felszólalása után nyomban, haladéktalanul azon személyes megjegyzésére nézve válaszolni, melyet jónak látott ellenem intézni. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy én a múlt szombaton, midőn egy előttem felszólalt képviselő ur előadásának egy részére azt jegyeztem meg, hogy bizonyos számításokat téresen ós nem alaposan állított elő : nem mondtam azt, mi valósággal áll, és én tévedtem, mit a tisztelt képviselő ur nekem majd annak idején be fog bizonyítani. Megvallom nagyon kíváncsi vagyok erre, és nagyon örülök, hogy a tisztelt képviselő ur ezt teszi, mert érdekes discussió készül akkor közötte és közöttem, majd megpróbálkozunk egymással, én nem félek az alkalomtól, sőt alig várom azt. Azt is mondja tisztelt képviselő ur, hogy én, ki a múltkor azt állítottam, hogy egy képviselő nem alaposan, de tévesen állította össze a számokat: magam nagy hibát követek el, mert részint előadásomban részint jelentésemben összetévesztem a nominális és effectiv értéket. Ha így mondtam volna: ugy volna; de miután nem így mondtam, nem igy van. A legelemibb és legprimitívebb fogalmak mellett is ily tévedéseket elkövetni lehetetlenség, bár kinek is, ki ily dolgokkal csak rövid ideig is foglalkozott. Ha a tisztelt képviselő ur akár jelentésemből, akár beszédemből ezt olvasná ki, én a tendentiát elfogadnám. De ezt sem beszédemből, sem jelentésemből rám nem olvashatja. Én azt mondtam, és azt mondja a törvényjavaslat 3. szakasza is, hogy ezen kölcsön kamatai a kötvények után 5°/

0-ot tesznek ki. Mit tesz ez ? effectiv vagy nominális értékű kötvényeket bocsát ki az állam ? Effectiv értékűt nem bocsát ki: hanem kibocsát nominális értékű 54 milliót és kap ezért 39 milliót. De fizeti a kamatot nem az effectiv érték után, mely a kötvényen sem lesz megnevezve, hanem a nominális után; mert a kötvények csak nominális értékben bocsáttatnak ki. Ki állította azt, hogy akár most, akár máskor mi effectiv kölcsön után fizetünk 5°/

0-et, oly kölcsön után, mely nem sorsolási. Engedelmet kérek, ha azt mondom, hogy a jelenlegi európai pénzügyi viszonyok között oly ország mint Magyarország, vagy Ausztria, oly ország mint Németország, 5°/

0-tes kamatra pénzt nem kap. Nem állítottam én ezt sem azelőtt sem most, nem állítottam sem jelentésemben, sem indokolásomban és ezt nem is állíthattam, s ha a tisztelt képviselő ur figyelmesen olvasta volna jelentésemet: nem is fogta volna reám ezt. Bebizonyítom állításomat, ha jelentésemnek egy kis passusát felolvasom, a jelentésben az áll: hogy az 5°/

0 kamat 2,700.000 frtot tesz, pedig a legegyszerűbb arithmetica is azt mutatja hogy 2,700.000 frt nem 40 milliónak, hanem 54 milliónak a kamatja, mert 40 milliónak kamatja, csak 2 millió frt és mikor én azt mondtam, hogy 5%-ot fogunk fizetni, 2,700.000 frtot, az én arithmeticám szerint ezzel azt mondottam, hogy ezt a nominális 54 millió frt, és nem az effectiv 40 millió után fogjuk fizetni. Ha a tisztelt képviselő urnák más arithmeticája van: arról én nem tehetek. (Jobb felől élénk helyeslés) Helfy Ignácz! Tisztelt ház! Szavaim félre magyaráztatván, bátor vagyok néhány szót mondani. Én távolról sem állitottam azt, hogy a tisztelt előadó ur nem a nominális érték szerint számította volna ki a kamatot: ellenkezőleg épen azt mondottam, hogy mig egy részről szemrehányásokat tesz Csávolszky Lajos tisztelt barátomnak azért, mert az államadósságok összeszámításánál a nominál számokat vette alapul s állította, hogy a kölcsönöket összevéve immár 239.000 frtot fogyasztottunk; ami legfeljebb csak rósz kifejezés volt, mert a tény igaz, hogy annyival terheltetik az ország, mert az ország kötelezettséget vállalt a nominál értékre; — másrészről a tisztelt előadó ur, elhallgatva az effectiv költséget, csakis a nominált említi. Egyébiránt távol van tőlem a tisztelt előadó ur pénzügyi tudományával és szakavatottságával versenyezni akarni, én csak kötelességemet teljesítettem, midőn e tárgyban felszólaltam; hazánk pénzügyi helyzete oly komoly, hogy kötelessége minden képviselőnek, hogy magának, ha laicus is e téren, a hiányzó tudományt s tudomást és igy a megnyugvást megszerezze. (Helyeslés.)