Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

55. országos ülés december 16. 1872. 319 kezdették éveiket számolni: ugy mi is, ha azt akarjuk tudni, hányadik éve, hogy a magyar kormány kormányoz, csak azt kell kérdeznünk mennyi kölcsönt kötött. (Derültség szélsőbal oldalról) Tehát, miután most az 5-ik kölcsön áll előttünk, ez csakugyan annyit jelent, miszerint 5 éve, hogy van magyar kormányunk. Ez speciális ok; s miután világosan látjuk, hogy Tohamosan haladunk a veszély felé: ez indított bennünket egy határozati javaslat benyújtására, a melyet, indokolása előtt, fel fogok olvasni. Határozati javaslatom pedig a következő: (Olvassa) Határozati javaslat. Tekintve, hogy a javaslatba hozott 54 millió forintnyi kölcsön részben a jövő 1873. évi államköltségvetésben fölmerülő hiánylat fedezésére lenne forditandó; a melynek szükségességéről azonban a képviselőház csak ugy győződhetnék meg, ha előbb anagát a költségvetést alaposan megvizsgálná s megvitatná ; tekintve, hogy a példátlan gyorsasággal fellialmazott államadósságok, s az ezek után járó kamatok már is elviselhetlen teher gyanánt súlyosodnak & nép vállaira; tekintve, hogy az előbbeni államkölcsönök létrehozásánál a kormány oly eljárást követett, miszerént az alapítási, beszerzési és kezelési költség a kölcsönek aránytalan nagy részét emészté fel; tekintve, hogy a múlt tapasztalata szerint s mint maga a pénzügyi bizottság is jelzi, a törvényhozás által engedélyezett kölcsönöket a kormány nem mindig s nem egészben azon czélokra fordította, a melyekre azokat az országgyűlés megszavazta; tekintve végre, hogy az egész kormányzatban s különösen a pénzügyi kezelésben követett rendszer vagy talán helyesebben szólva, rendszernélküliség már is azt eredményezte, hogy egy részről súlyos gyanúsításokra szolgáltatott alkalmat, melyek az ország és a kormány hitelét tetemesen aláásták, más részről pedig tényleg a legaggasztóbb állapotba ><ejté az országot, minélfogva benne bizalmat helyezni •nem lehet: mondja ki a ház, hogy a jelen kormánynak A kívánt kölcsönt meg nem szavazza. Helfy Ignácz, Válly János, Stanescu Imre, Csa-nády Sándor, Rátonyi János, Vidacs János, Csiky Nándor stb. T. ház! Az bizonyosan igen különösnek jellemzi •kormányrendszerünket, hogy a költségvetéseket a kormány mindig oly alkalomkor nyújtja be, a mikor ..azt már nem lehet kimeritőleg tárgyalni, és amikor tájékozva nincsen az országgyűlés az iránt, a minek megszavazására felhivatott. Azok után, a miket a t. pénzügyminister úr épen most elmondott, még inkább csodálkozom, hogy mi bírta, arra: hogy sürgesse ezen kölcsönnek megszavazását, és miért nem várhatta be a költségvetési vitát, ő tulaj donképen azt mondja: e müvelet a lehető legegyszerűbb. Mert hisz csak átváltoztatjuk a lebegő adósságokat consolidált adóssággá. Ezt tehette volna pénzügyminister úr 6 hónap múlva is, miért épen most? mert szívesen látja, hogy ne bírjunk kellő tájékozottsággal, mert máskép könnyen következnék az, hogy maga a többség sem szavazná meg neki a kölcsönt. Képviselői kötelességem lenne részletes vizsgálat alá venni, a költségvetési rovatokat, megvizsgálni, vajon csakugyan helyes, indokolt-e az a hiány, a mely ott felmerül, s vajon nem létezik-e mód, azon hiányt más módon pótolni ? De nem akarván a napirend keretén tul menni, és elfogadom a tényt ugy, a mint van s szorítkozni fogok kizárólag magára a kölcsön kérdésére. Még csak egyet vagyok bátor egész átalánosságban megjegyezni, hogy az minden esetre érdekes tünemény, hogy a mi kormányunk 1867-től fogva mai napig csaknem szolgai hűséggel átültette a mi rendszerünkbe a volt osztrák rendszert, mindenütt osztrák szellem uralkodik, épen csak egy dologban nem örökölt semmit az osztráktól: a takarékosságot, a pénzügyi kezelést, és e tekintetben jelenleg oly különbség létezik, hogy míg a magyar pénzügyminister kénytelen az utolsó órában kölcsönt kérni, azért, hogy az állam kötelességeinek megfeleljen, épen tegnapelőtt az osztrák pénzügyminister negyedfél milliónyi fölösleget mutatott elő. A mi magát a kölcsönt illeti, engedje meg a t. pénzügyminister úr, miután látom, hogy most már jól begyakorolja magát és készeknek kell lennünk arra, hogy ez már most gyakran, körülbelől évenként ismételtetni fog: egy átalános megjegyzést tegyek azon módozatra nézve, melyen mi nálunk a kölcsönök megköttetnek. Ez a módozat maga mutatja, miszerint a kormány érzi, hogy az országnak nincs bizalma ő benne, s ezért elvesztette a bizalmat önmagához. Tudjuk, hogy mennyibe kerültek eddigi kölcsöneink. Megvártam volna már egyszer a kormánytól az egyenes, nyilvános kölcsönt, melynek egyik fő előnye az, hogy nagyon olcsó, másodika, hogy igazán emeli az ország hitelét. Hogy mért nincs meg az a bátorsága egyenesen a magyar nép, a magyar nemzet elé lépni, s azt mondani: szüksége van a magyar kormánynak pénzre, tehát kölcsönt nyitok, ennyi meg ennyi az előny: — ez nemcsak hazafiság, de egyszersmind hasznos befektetés is volna, a mire nem egy, hanem 100 meg 100 példa is van. De nála a bizalom hiánya van. Természetes, hogy mikor a pénzügyminister úr december végéig vár arra nézve, hogy kimondja, miszerint pénzre van szüksége: ugy hiszem! 9 hónappal ezelőtt is tudta, és ha közbe nem jönnek a választások, hihetőleg már előbb is kijelentette volna; de akkor virágzó helyzetben kellett feltüntetni pénz-