Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-55
318 55. országos ülés december 16. 1872. nak és felében a magánosok; mert a felebirtok az államra nézve épen ugy biztosítja a szükséges befolyást, mint az egész. Tehát nemcsak, hogy nem gondoltam az eladásra; de ha más gondolt volna reá: én, részemről mindig elleneztem volna, és jövőre is mindig ellenezni fognám. (Élénk helyeslés.) A kibérlési üzlet negotiáltatott igenis, és pedig már sokkal előbb is, mint én ministerré lettem. Ezen negotiálást fölvettem én, és az ante-acták megtekintésével fölvettem azért, mert ismerem a bibliának ama szavait: .mindeneket megpróbáljatok, s ami jó, azt megtartsátok. 1 Különben nem én adnám bérbe az üzletet; ez a törvényhozás tudta és beleegyezése nélkül nem történhetnék meg és igy azt hiszem, hogyha a niinisterium e téren tanulmányokat tesz: nem vét senki és semmi ellen. Ami a dohánymonopolium bérbeadását illeti, arról is volt szó; de nem a magyar kormány idejében, hanem igenis a magyar kormány létrejöttének köszönhető, hogy ezen nagyon előrehaladott ügy a legnagyobb szerencsére nem talált befejezést: mert én is a képtelenségek egyik legnagyobbikának tartom azt, hogy olyan államjog adassék bérbe, a melynél qualitásról lehet és van szó. A magyar kormánynak nem volt ez soha gondolata és az előbbi pénzügyi ministernek határozott érdeme, hogy akkor, midőn ezen bérbeadás negotiálandó lett volna: ő a negotiálást határozottan megakadályoztatta. Mindaddig, mig mi disponálunk: e kísérlet nem fog kísértetni. (Helyeslés.) Ezeket volt kötelességem azok után, amiket a tisztelt képviselő ur előadott, haladék nélkül kifejteni. Méltóztassanak legjobb belátásuk szerint határozni ; én csak azt mondom, hogy lebegő adóságokra oly összegek erejéig, mint eddig történt, utalni nem lehet, nem tanácsos. Mert ha azt meg is lehet csinálni: meg lehet akkor, midőn rózsaszínben van a pénzvilág; de elhagyja az embert a szerzett succursus ép akkor, mikor a legnagyobb szükség volna rá. Nekem bűnül róták föl, hogy az államot, ugy szólván, magát tettem a maga hitelezőjévé. Én ezt, ha nem érdememnek, mindenesetre az állam szerencséjének tartom. Mert mi azon összeg erejéig contraháltunk volna lebegő adósságokat, amely összegig föl voltunk jogosítva, a legnagyobb calamitástól és zavartól aligha birtuk volna megóvni az országot akkor, midőn a nehéz idők bekövetkeztek, s minden ami transitorius természetű volt, visszafolyt. Méltóztassanak meggondolni, hogy 6 millió néhány százezernyi értékű kincstári utalvány volt a nyár folyamában kibocsátva, és augustus, september azt eredményezte, hogy több, mint 3 millió frt két rövid hónap alatt visszafolyt, tehát fele az egész összegnek. Gondoljuk ezt 25 milliónál és az eredmény olyan lesz, minőt nem kívánok az országnak és semmiféle pénzügyi kormányzatnak, sem most, sem soha. Ajánlom a törvényjavaslatot a tisztelt ház jóakaratába. (Élénk és hosszas helyeslés jobb felöl.) Helffy Ignácz: Tisztelt ház! Mielőtt magához a tárgyhoz szólanék, nem tehetem, hogy néhány ellenmondást ne emeljek ki, melybe az előttem szólók estek. (Halljuk!) A tisztelt előadó ur kijelentette, hogy ő a szőnyegen levő törvényjavaslatot azon jelentés alapján ajánlja a háznak, amelyet a pénzügyi bizottság beterjesztett és azután mégis bebizonyította, hogy fölösleges azon jelentésnek megvitatását előbb bevárni, t. i. hogy fölösleges volna a költségvetési vitát bevárni, hanem bátran megszavazhatjuk a kölcsönt elébb is. Ugyanezt tette a pénzügyminister ur is. Mindjárt beszédjének elején bebizonyította, hogy miután e kölcsönből csak egy igen csekély részlet esik a. jövő évre: tebát a kölcsönt megszavazhatjuk a költségvetés előtt is; de mihelyt ezt az érvet indokolni akarta: maga kénytelen volt a költségvetésnek legalább némely fontos részletébe belebocsátkozni, oly részletekbe, melyeket igazán csak ugy ítélhetnénk meg helyesen, ha előbb a költségvetést magát megvizsgálnék. (Igaz! a szélső baloldalon.) Még nagyobb ellenmondásba esett Móricz Pál képviselőtársam, aki azon kezdte beszédét, hogy Simonyi Lajos képviselő urnák az indemnity tárgyalása alkalmával mondott beszédét kiegészíti, pedig ez nem volt beszédének kiegészítése, hanem tökéletes desavoulása; mert Simonyi Lajos képviselő ur beszédének conclüsiója az volt, hogy a kormányban, mert bizalommal nem viseltetvén, következőképen az indemnityt meg nem adja; holott Móricz Pál képviselő ur azon conclusióra jutott, hogy mert a kormány pénzügyi politikája a lehető legroszabb, hogy mert a költségvetési vita előtt a kölcsönt megítélni lehetetlen: elfogadja azt az általános tárgyalás alapjául. {Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Tisztelt ház! Ha én csak arra szorítkoznám, hogy indokoljam, miért nem szavazom én, és miért nem szavazzák meg elvtársaim a jelen törvényjavaslattal kivánt kölcsönt: elég lenne azon tényekre utalnom, melyeket mindenki lát, és melyek naprólnapra mindinkább megerősít bennünk, és a nemzet igen, igen nagy részében azon meggyőződést, hogy hiába minden erőmegfeszitésimk, Magyarország anyagi jólétre mindaddig nem fog vergődni, mig azon függő helyzetben maradunk, a melyben most vagyunk, midőn mi sem szellemi, sem anyagi erőnkkel szabadon nem rendelkezhetünk: mikor mi akként lépünk egy költségvetési vita elé, hogy már előzetesen egy másik törvényhozó testület ránk szavazott egy jó nagy részt, az úgynevezett közösügyes költségeket. De miután a concret eset egyike a legsúlyosabbnak, miután már nem az első, hanem az ötödik kölcsön az, melyet a kormány köt, ugy hogy majd oda jutunk, hogy valamint a rómaiak Róma építésétől kezdve
