Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-54
54. országos ülés december 14. 1872. 299 hogy mig egyrészt Magyarországot az elemi csapások nem fogják sújtani, másrészt az adóhátralékokból előirányzott jövedelmek szintén mind be fognak jönni : ugy kitűnik, hogy az összes remélhető és előirányzott jövedelem 174 millió, vagy is 21 millióval kevesebb, mint a rendes szükséglet. Ha tehát a jövő év első napjától kezdve beszüntetünk is minden építkezést, abban hagyunk minden megkezdett, és ezélba vett vasúti és vízi munkálatot , ha a cultusministeriumnak rendkívüli kiadásaira nem szavazunk meg egy fillért sem, ha a honvédelem uj szervezését elhalasztjuk is, ha a földmivelés- és iparministerium beruházásait kitörüljük is a költségvetésből, szóval ha a jövő év első napjától a beruházásoktól és befektetésekből megvonnánk minden fillért szellemi és anyagi téren: mégis 21 millió frt lesz a deficit, melyet az állam mindennapi nélkülözhetlen szükségletei, és az ország rendes összes remélhető fedezete közti különbözet felmutat. Még aggályosabbá válik a helyzet, ha meggondoljuk, hogy eddig, ugy szólván, az állam minden készletét elfogyasztottuk. A vasutakra és egyéb beruházásokra utal a kormány, ha pazar kezelései miatt megtámadtatik. De hát lássuk, melyek azon beruházások és vasutak, melyek eddig létesíttettek és mennyire rúgnak az összegek, a melyek az állam rendes bevételeiéin kivül eddig az állam készleteiből és különböző kölcsönökből felhasználtattak. A közös activákból, az ingó és ingatlan államvagyonok eladásából, activ követelésekből, az 1867-iki év előtti adóhátralékokból, a különböző kölcsönökből, nevezetesen a vasúti nagy kölcsönből, a 30 milliós kölcsönből, a sorsolási kölcsönből, a kincstári utalványokból, a gömöri záloglevél-kölcsönből, — névszerinti értéköket véve a kölcsönöknek, — összesen elfogyasztottunk 239 müliót. Állítsuk ezek ellenébe a beruházásokat. Hol vannak azok a beruházások, melyek ezeknek megfelelnek? 1871. évig az összes vasúti befektetés 50 millió 600 ezer forintot tett; folyó évben be lesz fektetve 14 millió, tehát összesen 64 millió 600 ezer forint. Adjuk ezekhez még a többi beruházásokat, építkezéseket és fölszereléseket: adjuk hozzá a lánczhid megváltását, a gödöllői és kisbéri uradalom megvételét, a dohánygyárak és távírdák szaporítását, a honvédek felszerelését, uj tanintézetek felállítását, a kincstári uradalmaknál történt befektetéseket, a vám- és postaház építését, vagyis öszszesen 36 milliónyi összeget: ugy kitűnik, miszerint kerekszámban 100 millióra megy azon összeg, mely beruházásokra tényleg csakugyan kiadatott. De még mindig marad 139 millió, melylyel a kormány, a rendes bevételeken kivül, az elmúlt 5 esztendő alatt az állam vagyonát megfogyasztotta. És akik eddig nem lettek volna meggyőződve hazánk súlyos pénzügyi helyzetéről, azokat utasítjuk a pénzügyi bizottság tárgyalásaira. Amik ott történtek, azok oly hangosan szóló tények, melyeket szép hangzású pharsisokkal eltakarni többé nem lehet. A pénzügyministernek a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozata két dologról tesz tanúságot. Először, hogy pénzügyi helyzetünk sokkal súlyosabb, sokkal roncsoltabb, mintsem gyanítottuk volna. Másodszor, hogy ministereink amily könnyen túlteszik magokat a törvény határozatain: ép oly kevés tiszteletet tanúsítanak a nemzet és törvényhozás iránt. Isíem akarok itt azon, hitelünket mélyen compromittáló lépésről szólni, melyet a pénzügyminister ur tett akkor, midőn egy pár millió forint beszerezhetése végett az állam értékes holmiját vitte zálogba a külföldre. Az államra nézve egy pár millió nagyon csekélység, és ha ezt a csekélységet is csak ily utón módon képes a kormány beszerezni, akkor eljutott azon családapa sorsára, akinek két három forintra lévén szüksége, azt nem volt képes előteremteni máskép, mint családja értékes holmijainak zálogba tételével. De nem erről akarok szólani, hanem a pénzügyminister nyilatkozatáról. Az 1873-ik évi költségvetést a pénzügyminister beterjesztette september közepén. A költségvetésben kijelentette a pénzügyminister, hogy Magyarországnak a jövő évre 28 milliónyi deficitje lesz; de kijelentette a költségvetésben azt is, hogy az ország rendelkezésére állnak: a 30 milliónyi kölesönből 7 millió, a sorsolási kölcsönből 5 millió, a gömöri záloglevél-kölcsönből negyedfél millió. Alig három hétre rá, a pénzügyi bizottság egyik ülésében bevallja azonban a pénzügyminister, hogy mindabból egy szó sem igaz. hogy sem a 30 milliós kölcsönből, sem a gömöri záloglevél-kölcsönből, sem a sorsolási bölcsönből nem áll rendelkezésére egy krajczár sem, és hogy a deficit sexn 28, hanem sokkal több: 75 millió. A törvényhozói méltóság sértett érzetével kérdem a pénzügyministert: először, mikép tarthatja megengedhetőnek, a maga részéről tudva, valótlan állításokat terjeszteni a törvénjdiozás elé, oly készleteket sorolván elő a költségvetésben, melyek tényleg nem léteznek. Másodszor, ki hatalmazta fel a kormányt arra, hogy kölcsönöket, melyeknek szentesitett törvény által meghatározott czéljok és rendeltetésök volt: más czélokra használjon fel és ez által az átruházási jogot, mely egyedül a törvényhozás joga, kényekedve szerint használja ott, ahol neki tetszik. Az az okoskodás, hogy a pénzügyminister fel volt hatalmazva a folyó évi deficit fedezésére hitelmüveleteket eszközölni, és így jogában állott, és helyesen cselekedett, ha a helyett, hogy uj kölcsönt vett volna fel, a rendelkezésére álló, bár más 38*
