Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-54
296 54. országos ülés december 14. 1872. ben alig fejezhető be: ezt a tények bizonyítják leginkább. Ami a kormány egyes tagjainak késedelmeskedését illeti, erre is volt elég példa a lefolyt években. Későn adatván be a költségvetés, nem tárgyaltathatott annak idejében, kivéve azon egy évet, a melyet a központi bizottság igen tisztelt előadója is fölemiitett, midőn t.i. 1868-ban az 1869-ik évi budget megszavaztatott. Ebben az egy évben nem volt szüksége a kormánynak fölhatalmazásra. A jelen évben — igaz — a kormány részéről beadatott a költségvetés majdnem 4 hónappal az uj év bekövetkezte előtt. De ezen költségvetés oly terjedelmű, oly alakú s oly minőségű volt, hogy a pénzügyi bizottságnak hosszú időre volt szüksége csak arra is. hogy abban némileg eligazodhassak. Midőn egy országnak pénzügyei oly siralmas helyzetben vannak, a mint ez a beadott költségvetésből a mieinkre nézve kitűnik; midőn áthelyezési jog megadása nélkül a pénzügyminister a vasutak építésére szánt kölcsönnek összegét a kamatok törlesztésére s a hivatalnokok fizetésére fordítja; midőn oly óriási deficit tűnik föl, mint az előterjesztett költségvetésben: nem lehet rósz néven venni, hogy a pénzügyi bizottság oly hosszas időt fordított az összes tételek megvizsgálására, s átalában a költségvetés megállapítására. E tekintetben, nem csak nem kárhoztatom a pénzügyi bizottságot, sőt részemről el kell ismernem azt, hogy a legnagyobb erélylyel és szorgalommal járt el. (Helyeslés.) Igaz, hogy a kormánynak eljárása következtében a pénzügyi bizottság sem tehetett egyebet mint azon magán ember, ki többet költ, mint amennyi jövedelme van, hogy ő is — t. i. a pénzügyi bizottság — beleegyezését adja abba, hogy a hiány kölcsön által fedeztessék. Ami egyébiránt magát a tényt illeti, bármi legyen is oka a késedelemnek: annyi bizonyos, hogy ezen évben a költségvetést rendesen tárgyalnunk nem lehet, hogy azt az idő rövidsége miatt ez évben meg nem állapithatjuk, minélfogva a kormány fölhatalmazást kérni van kényszerülve,, mire nézve azt mondják, hogy a fölhatalmazást a jelen ministeriumnak okvetetlenül meg kell adni, mert ha megtagadtatnék, vagy kénytelen lenne megszavazott budgeí nélkül kormányozni, a mit egyébiránt ezen ministerium alkotmányos érzelméről föl nem tehetek, vagy pedig az állam gépezete akadna meg. Részemről ezt téves fölfogásnak tartom, mert az esetben is, ha ez alkalomkor a meghatalmazás megtagadtatnék, nem történhetnék más, mint hogy a jelenlegi kormány leköszönni lenne kénytelen s alakulna egy uj kormány, melynek azon többség, mely benne bizik, megszavazná a kért meghatalmazást. És részemről azt mondom, hogy igenis lehetne oly kormány, a melynek én ezen meghatalmazást megszavaznám. Én egyátalában azt tartom, hogy a meghatalmazás a bizalommal van összekötetésben, így tehát azon kormánynak, amely a bizalmat bírja, minden esetre megadandó a meghatalmazás. Föl lehetne hozni, hogy miután nálunk csak nem régen ministerváltozás történt, talán nem volna rendén, most mindjárt a kezdetben bizalmatlanságot mutatni az uj kormány iránt. Ha uj kormány uj, vagy módosított programmal alakult volna: akkor föltételesen én is elfogadnám ezen tételt; de ez a jelen esetre nem alkalmazható, mert jelenleg a régi kormány csak fejét veszté; most van ugyan uj kormány, de tagjai — egy kivételével — az előbbiek; programmja, iránya a régi ugy, hogy a legujabbi ministerválságot nem is mondhatnám alkotmám r os ministerválságnak, hanem csak hasonlónak egy palotai forradalom eredményéhez. Miután tehát ismerjük a kormány irányát: nem követelhetni, hogy azok, akik az ellenzékhez tartoznak, s kik nem helyeslik eddig is ismert irányát, megadják a kormánynak az eszközöket ez irány folytatására. Ha azokhoz, kik a kormányt pártolják, azon követelés intéztetik, hogy szavazzák meg a meghatalmazást, ezt természetesnek tartom ; de hogy ezt azon ellenzéktől követeljék, amely a mostani kormány irányelveit nem helyesli: azt nem tartom következetes kívánalomnak. Mivel pedig nem akarom, hogy a mostani kormány továbbra is folytassa eddig követett útját: a törvén jjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés bal felől) Helfy Ignácz í T. képviselőház! (Jobb felől: Eláll! Halljuk!) Látszólag igaza van a t. előadó urnák, hogy a kormány a lehető legtermészetesebb dolgot kívánja most tőlünk. Az év végén vagyunk; a kormánynak vannak kötelezettségei »s nincs már kellő idő arra, hogy a beterjesztett költségvetést megszavazzuk, tehát hatalmazzuk fel arra, hogy az első évnegyedben folytathassa az adó beszedését. Először is megjegyzem, hogy nem találom ezt oly természetesnek, ámbár a mint a t. előadó ur mondja, a kormány ez alkalommal kellő időben terjesztette be a költségvetést és csakis a pénzügyi bizottság hosszas munkálkodása volt oka annak, hogy eddig nem tárgyalhattuk. Először én igazán nem tudom, mi kényszeritette a kormányt arra, hogy az országgyűlést csak septemberben hívja össze. A kormány igen jól tudta, hogy szüksége lesz arra, hogy a költségvetés megszavaztassák, tehát september helyett összehivatta volna augustusban is, nyertünk volna körülbelül egy hónapot. Igaz, hogy egy hónap még nem elég a költségvetés megvitatására ; ámde lássuk nem nyerhettünk volna-e meg könnyen a hiányzó két hetet is?
