Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-54
54. országos ülés december 14. 1872. 297 A pénzügyi bizottság munkálkodása hosszas időt vett igénybe. De miért ? Nyilvános titok, hogy a pénzügyi bizottság a kormány kivánságaiból t. i. azon összegekből, melyeket a kormány kívánt: 8 milliót körülbelöl kitörölt. Az sok fáradságába kerülhetett a pénzügyi bizottságnak, mig kitalálhatta, melyek azon rovatok, a melyekben hol 400 ezer frtot, hol 50 ezer frtot, hol egy milliót, hol egy fél milliót törülhetett a nélkül, hogy az államháztartás kárt szenvedjen. Kern hiszem, hogy a viszony a parlamenti kormány és a parlament között az volna, ami a kereskedő és vevő között, hogy a kereskedő mentől többet kérjen és a vevő mentől kevesebbet adjon. Azt hiszem, hogy ugy a kormánynak mint a parlamentnek azon meggyőződésből kell kiindulnia, hogy mit az ország költsége megkíván, az megadassák, a mit nem kivan, azt kérni sem szabad. Ha tehát meg volt győződve arról a kormány, mikor ezen 8 milliót kérte, hogy máskép kárára válnék az országnak, nem tudom: hogy tudott beleegyezni, hogy ezen 8 millió mégis töröltessék ; vagy pedig tudva többet kért, mint kellett volna, Egyik vagy másik esetben a kormány oka, hogy a pénzügyi bizottság munkálata sokkal több időt vett igénybe, mint vett volna, hogy ha a kormány előbb számot vetett volna magával és nem kért volna többet, mint a mennyit az államháztartás megkövetel. Ezt előre bocsátva, áttérek a dolog érdemére, mely az én felfogásom szerint is tökéletesen ugy áll, mint előttem szóló Simonyi Lajos t. képviselőtársam mondta. Ez lényeges bizalmi kérdés, sőt lehet mondani a legnagyobb bizalmi kérdés, a mi egy parlamentben előfordulhat, mert itt nem teszünk egyebet, mint azt, hogy az országgyűlés legfőbb jogát átruházzuk a kormányra ; az sehol kétségbe nem vonatik, hogy az indemnity bizalmi kérdés. Kérdés tehát az, hogy megérdemli-e a kormány, hogy a bizalmat megadjuk neki vagy nem? A bizalomnak mint mindenki tudja, kétféle forrása van. A múlt tapaszlatai, vagy pedig a jövőbe vetett remény. Bizuuk egy emberben, mert ösmerjük múltját, és e múlt mellette szól, kezességet nyújt, hogy ügyesen és üdvösen fog eljárni; bizalommal viseltetünk oly ember iránt is, kinek múltját tökéletesen nem ismerjük, de kinek pro grammja, melyet velünk megismertetett olyan, hogy abba helyezünk tökéletes bizalmat. Engedje meg a t. ház, hogy röviden megvizsgáljam e két pontot, hogy lássuk: mennyiben érdemli meg a kormány e bizalmat múltjánál fogva és mennyiben érdemli meg azon jövőnél fogva, melyet természetesen én csak azokból ítélhetek meg, melyeket a t. ministerelnök ur bemutatása napján programúi gyanánt itt elmondott. Múltjára nézve nem fogok részletekbe bocsátkozni ; mert az először ismeretes az egész ház és XJÉPV. H. NAPLÓ 183. II. KÖTET. az egész ország előtt; s másodszor, mert hiszen, alkalmunk lesz a budget-vita alkalmával az egyes részletekbe is bocsátkozni; lehetetlen mégis, hogy egy dolgot föl ne említsek. Tény, mint Simonyi Lajos barátom is megpendítette, hogy az, ami nálunk előfordult, ami a jelenlegi ministerium eredetét képezi, az példátlan a parlamentalismus történetében. Én egy hazafias többségről nem tehetem fel, hogy más okoknál fogva buktasson meg egy kormányt, mint azon oknál fogva, hogy rosszul, az ország kárára kormányzott. Tudjuk, hogy a múlt hóban a kormány épen ilyen okoknál fogva bukott meg, elvesztette volt a közvélemény bizalmát, megrendült a bizalom saját pártjában és ennek folytán minden erőfeszítése daczára meg kellett buknia. Ekkor vártuk az uj kormányt. De mi történt ? Megjelent phoenixként az uj ministerium, ugyanazon emberekből, épen csak hogy a fejét vágták le. Kérdem már én tisztelettel, hogy mit jelent ez? Vagy helyeselték a jelenlegi tisztelt minister urak, a mit a múlt kormány elnöke tett, vagy nem helyeselték. Mert fel nem tehetem a minister urakról, hogy mint alárendeltek engedelmeskednek ma Lónyaynak, holnap Andrássy-nak és holnapután talán Simonyi Ernőnek. A ministernek kell, hogy legyen önálló felfogása minden dologról, melyet tesz. Tehát ha mint fel keli tennem, helyeselték a volt kormányelnök eljárását, a ki minden esetre az önök beleegyezésével működött, mert hiszen a ministertanács nélkül semmi fontost nem lehet tenni; ha megbukott ő: okvetlenül meg kellett bukniok kegyeteknek is. Ha pedig nem helyeselték: akkor nem tudom miként lehet minister egy álló esztendőig tagja egy ministeriumnak, mikor helyteleníti az irányt, melyet az követ. Ámde sok más dolog is van, a mi csak Magyarországon történik, másutt nem. Tehát ezt is tény gyanánt kell vennünk. Megtörtént. A kormány megbukott és ugyancsak a megbukott kormány újból kormányoz; de az bizonyos, hogy ezen kormány bizalmat múltjánál fogva nem érdemel. Én azt, a mi történt, sajnosnak és veszedelmesnek tartom. Sajnosnak azért, mert ily tünemények, ily változások által a magas politikai küzdelem aprólékos személyes ambitióknak küzdterévé törpül. Veszedelmesnek tartom azért, mert ez által illusoriussá teszik önök a ministeri felelősséget, mintegy azt akarván szokásba hozni, hogy az egész felelősség a kormányelnökre háromoljék és ha a kormányelnök megbukik, azért a kormány megmaradhasson. Ez nem parkmentális, hanem a parlamentalismusra nagyon is veszedelmes eljárás. Röviden megemlítvén ezt a múltból, lássuk miért érdemelné meg a jelenlegi ministerium a bizalmat a jövőre nézve. Hallottuk a ministerelnök ur beköszöntőjét, előre kijelentette, hogy elvek elő38