Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-50
50. országos ülés december 10. 1872. 255 kívánatosnak, hogy ha nem felelnek meg egészen a Valónak. Tisztelt képviselőtársunk Németh Albert épen az előbb hivatkozott, hogy itt mindenféle testületek miként bánnak el a kisebb földbirtokosokkal ; erre nézve egyszerűen azon megjegyzést teszem, hogy Angolország, Hollandia, Schveicz és más országok, melyekben ily consortiumok sokkal nagyobb számmal léteznek, mint itt: humanitás tekintetében sokkal többet tettek és tesznek, mint a mennyivel fájdalom mi dicsekedhetünk. Továbbá bátor vagyok egy megjegyzést tenni. Volt alkalmam egy igen nagy consortinm birtokainak kezelésével éveken mt megbízva lenni és biztosithatom a t. képviselő urat, hogy azok sohasem követeltek többet az adásvevési tőke 6 percentjénél. Németh Albert: Most is siratják! Ivánka Imre Nem siratják. De igenis tudok igen sok földes urat, a ki mikor felébe adja ki kukoriczaföldét, vagy más földét: annyi munkát és másféle pótlást követel, hogy az a 20 percentet is túlhaladja. (Ugy vanl) A mi a megsiratást illeti, méltóztassék csak Pest város hatarából kilépni és az ott ujonan keletkező községek meg fogják győzni arról, hogy tévedett. Németh Albert : Épen azoktól hallottam. Madarász József % A tárgy, mely vitatkozás alatt van, a telepitvényesek jövendőbeli állására vonatkozik. Tökéletesen helyeslem azon elvet, melyet az igazságügyminister ur jelzett, hogy t. i. az államnak csak azon esetben van joga a tulajdon korlátolására, ha az állam érdekének veszélyeztetésével járna a magánjog épségben tartása. Elfogadom nemcsak azon tételt, hogy a tulajdonjog szentsége és a vagyonbiztonság a rendezett állam egyik feltétele, de hozzá teszem, a mit ugy hiszem az igazságügyminister ur is el fog ismerni, hogy ennek főfeltétele a személyes biztonság föntartása. Csak abban térünk el, hogy hol vau meg azon szükség, a hol a magánjog korlátozása meg van engedve. A t. igazságügyminister ur ezen szükséglet tekintetében megáll a belsőségnél. Az pedig, hogy ez nem elegendő, nemcsak ellenzéki képviselőtársaink részéről, de mint Justh József képviselőtársam beszédéből örömmel értesültem, a másik oldalról is elismertetik. Én ugyan a t. képviselő ur beszéde elején azt hittem, hogy nem lehetek oly szerencsés vele a következtetésekre nézve egyet érthetni, pedig bár beismerem, hogy a 10 holdat inkább megfelelőnek tartanám az egyéni és családi szükségletek kielégítésére ; de mivel azt óhajtom, hogy ne legyünk azon helyzetben, melyben a napokban voltunk, a tisztelt képviselő ur által mondottak folytán én is készségemet nyilvánítom arra, hogy a holdaknak a központi bizottság által megszavazott számára szavazzak. Lehetetlen azonban, hogy megjegyzést ne tegyek Nehrebeczky Sándor képviselő ur tegnapi-előadására. Ő bennünket kettőre figyelmeztetett. Először arra, hogy a birtokosoknak birtokjoga niegvédelmeztessék, másodszor figyelmeztetett a kincstári javakat illetőleg, hogy azok, igaz, államjavak, de ezért a jövő nemzedék javai is. Igen szeretném az igen tisztelt képviselő urnák figyelmébe ajánlani, hogy ő ezzel most ellenünk igazságtalanul nyilatkozott. Figyelmeztetem a tisztelt képviselő urat legelőször is az államvagyonra nézve az 1869 —1872-diki országgyűlésen az államvagyon kis részbeni eladásakor történt vitatkozásra, figyelmeztetem kiválóíag az országgyűlési Napló 15-ik kötetének 18-dik lapjára, hol is Széll Kálmán előadó mint a pénzügyi bizottság előadója olvasá, hogy következik a 446. szám alatt az ungvári uradalomhoz tartozó 1114 holdnyi daróczi puszta, mely a pénzügyi bizottság véleménye szerint akisebb birtokok sorából és így az eladásból kivétetik. Akkor a tisztelt képviselő ur, ki tegnap figyelmeztetett, hogy az államjayak a jövőéi is, mit mi elismerünk, ellenünkben és a képviselőház nagy többsége ellen, mert a birtok csakugyan végzésileg kivétetett, ezeket hozta elő: Figyelmezteti a házat, hogy Ungvár város, mely 12 ezer lakossal bir, kérvényt adott be a házhoz, mely szerint azon daróczi pusztát megvehesse, kéri tehát a képviselőházat méltóztassék elrendelni, hogy a claróczi birtok a kincstár illetőleg a mortua manus bilincsei alól fölszabadulván, méltóztassék e tekintetben a pénzügyi bizottság véleményétől eltérni, és Ungvár városa iránti tekintetből, megengedni, hogy a daróczi puszta eladassák. A képviselőház tagjai akkor ellenezték a birtok eladását azért, mert a költségvetés tárgyalásakor nem akarták elhatározni a birtok eladását : holott a tisztelt képviselő ur épen akkor kívánta az államvagyon eladását egy község részére. Ugy hiszem . hogy ezen kérdésben, vajon a telepitvényeseknek megadassék-e a jog vagy nem, megválthatni az állam vagyonán azon birtokot, melyet addig élveztek, köztünk nagy különbség van; mi mondhatnók most a képviselő urnák, hogy ő oly birtokot akart a jövő terhére megvétetni az állam vagyonából bizonyos község által, mely annak birtokában nem volt. Másodszor figyelmeztetem a tisztelt képviselő urat arra nézve, mit a magánjog tekintetében mondani méltóztatott: vajon akkor, midőn először a házban a sugárút jött tanácskozás alá, tekintetbe vette-e a tisztelt képviselő ur ezen elvet? Meg fogja vallani, hogy ott is magánosok birtokáról volt szó, mert a sugárút czéljából, mint akkor, ha
