Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-50
50. országos ülés december 10. 1872. 253 el vannak zárva attól, hogy valaha saját birtokuk lehessen, oly községeket, melyek örök időre a koldustarisznyára vannak kárhoztatva: nem lehet tűrni az állam érdekében, (Ugy van! bal felől.) Kérdem : lehet-e érdeke az államnak oly községek léteié, melyek minden külső birtoktól elzárva levén, csupán két kezök munkájára vannak szorítva? Vegyük akár a tanügyet, a népnevelés érdekét, akár a helyes administratio érdekét: az ily községek suha azt, ami a községeknek ez irányban kötelességök, teljesíteni képesek nem lesznek. (Ugy van! bal felől.) Ez uraim! nem volt soha s nem lehet soha egy államnak is érdeke. De azt mondta a t. minister ur, hogy ami hiányzik, azon majd segit a kölcsönös érdek. Mert a földbirtokosnak érdekében áll hogy a telepitvényesek ©tt maradjanak, haszonbérbe fogja nekik adni a földet, s azok aztán jól meg fognak élni. T. uraim! Ha az érdeket vesszük, — nem akarok én senkit sem bántani, vagy gyanúsítani, egész tárgyilagosan tekintem a dolgot, — ha az érdeket vesszük, annak a földbirtokosnak érdeke az, hogy ott neki napszámosa legyen; de azon földbirtokos érdeke az is. hogy olcsó napszáma legyen. Érdeke tehát, hogy azok az emberek épen csak megélni tudjanak; de mennél szegényebbek legyenek, hogy neki mennél olcsókban dolgozzanak. (Helyeslés bal. felől.) Megengedem, hogy most. midőn még azoknak a telepitvényeseknek jogában áll utoljára is ezen javaslat szerint azt mondani, hogy belsőségei becsültessenek ki, s azok értéke nekik fizettessék ki, a legtöbb földbirtokos méltányos föltételek mellett, fog nekik haszonbérbe földket adni, nehogy eltávozzanak; de a haszonbér néhány év alatt letelik, amaz ember többé már kisajátítást nem követelhet s ha földönfutóvá nem akar lenni: kénytelen megadni a felsrófolt haszonbért. Ez minden cyclusban újra és újra felsrófoltatik s akkor eljő a pillanat, mikor ezen ember tökéletesen elszegényedve, kénytelen a vándor tarisznyát hátára venni s elbujdosni és a földbirtokos vissza kapja földeit s megkap mindent ingyen, mert azon ember már nem követelhet belsőségeiért kisajátítást. De, nézetein szerint, oly törvényt alkotni, mely azon községeket, melyeket most biztosítani akarunk, okvetlenül bekövetkező s egyesek tetszésétől függő elszegényedésnek, koldusbotra jutásnak teszi ki: azt hiszem a törvényhozásnak feladata nem lehet. S midőn ennyit teszünk, mondani nem lehet, hogy elmentünk addig, a meddig a szükség követeli, mert a szükség azt követeli, hogy ne szóval, látszólag, de valóban biztosítsuk a községeket a fenmaradhatásról, az államot pedig a felől, hogy az állam iránti kötelezettségűknek is az igy megtartott községek képesek lesznek eleget tenni. A t. igazságügyminister ur azt méltóztatott mondani: érdekünk, hogy lehessenek telepitvényesek ; de erre hiában hozunk uj törvényt, mert örökös törvény nincs. Azon uj törvény tehát senkit megnyugtatni nem képes. Vajon meggondolta-e a t. igazságügyminister ur, hogy midőn ezt mondotta, mit mondott? Ha örökös törvény nincs, akkor ezen törvény sem örökös. Ha tehát egy törvény, mely nem örökös, biztosítékot nem nyújthat: ezen törvény sem nyújthat biztosítékot, sőt egyetlenegy törvény sem nyújthat soha. Megengedjen, én ezen theoriát el nem fogadom ; de különben is egyéni felfogásom szerint igenis kell, a szükséges földbirtok szentségét — ha ugy tetszik ezen kifejezést is elfogadom, — föntartani; szükséges az állam létezketése czéljából — s talán ezért sem jöhetnék azon vád alá, hogy én azt megingatni kívánom, mert a földbirtok biztonságának megingatásából aligha lenne valami nagy hasznom. De én kívánom a földbirtok biztonságát elérni az által, hogy ne jöhessen elő Magyarországon azon eset, mint más országban, hogy egyes emberek birják az egész íolclet és a milliók nem bírnak semmit. (Helyeslés.) Akármilyen törvényeket alkossunk, ha milliókkal szemben egy-két ezer ember birja a földet: azon földbirtok biztonságának elenyészte csak idő kérdése. (Helyeslés bal felől) De én biztosítani akarom a földbirtokot az által, hogy mindenki, akinek kellő erkölcsi tulajdona, munka-képessége meg van, oly helyzetben legyen, hogy lehessen részese azon földbirtoknak. (Helyeslés bal felől.) Azt mondta a minister ur, ne lépjünk lejtőre; én is azt mondom; de engedje megnekem a t. minister ur nem léptünk azon lejtőre, hol a birtok biztonsága megingattatok az által, hogy ha elenyész tétjük az ily modorú agitatiók okait; míg ellenben, ha azon utón indulunk, hogy ezen tul is lehetséges lesz azon viszony, hogy hazánkban egyesek tettétől fog függni, nem directe, nem hatalom-szóval, de haszonbér felemelésével megsemmisíteni egész községeket: akkor rá léptünk azon lejtőre, mely — felteszem — az irlandi nyomorú állapotokhoz vezetend. (Helyeslés bal felől.) Ez azon lejtő, melyre az ország, és az ország népének és a birtokjog szentségének érdekéből egyaránt nem szabad lépnünk. (Helyeslés bal felől.) Különben, t. ház! megmondottam, hogy e kérdésnek minélelőbbi megoldását szivemből kívánom, s ámbár részemről azon módositványt tartom helyesnek, amelyet a tegnapi napon Szentimrey képviselőtársam benyújtott, mindamellett, ha reménylenem lehetne, ha biztos lehetnék arról, hogy a központi bizottság szövegezése, ugy amint azt Justh képviselőtársam értelmezte, a 2-ik bekezdés kihagyásával elfogadtatnék: részemről kész volnék ehhez
