Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-50

254 ">0. országos ülés dereiulier 10. 1872. is hozzájárulni, mert ez is biztositana legalább 4 catatralis holdat a telepitvényeseknek s nem tenné ki őket annak, hogy törvényszerüleg és systematice koldusokká legyenek, és amellett a kérdés megoldását siettetné, amelynek megoldása pedig — ismétlem — oly véghetlenül fontos, hogy ha csak azt nem akarják, hogy hazánkban azon i gazán vérlázító események, melyek eddig még csak szórványosan fordultak elö, tömegesen ismétlődjenek. (Helyeslés bal felől.) Én tehát pártolom Szentimrey t. képviselőtársam módositványát; de ha a t. ház megtudna egyezni a Justh József t. képviselőtársam által előadott javaslatra nézve, abban is megtudnék nyugodni. (Élénk helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénztigyminister: Tisztelt ház! Engem a felszólalásra az előttem szólt t. képviselő ur előadása birt. (Halljuk!) Nem tagadhatom, hogy előttem nagy sulylyal bir a magán tulajdon szentségének sértetlenül fönntartása s minél nagyobb sulylyal bir előttem e tekintet, annál aggályosabbnak tartom a helyzetet akkor, midőn határozathozatal küszöbén állunk, a melynél nagyon is lehet vitázni a fölött, vajon itt a tulajdon jog szentségének megsértéséről van-e szó, vagy nincs ? és vajon az abban való megnyugvás maga az állam érdeke által feltétlenül van-e parancsolva, vagy nincs? Mig e kérdések ha vitásak is, a határozat hozatalt minden esetre némileg koczkáztatottnak látom. Azonban másrészt az is távol van tőlem, hogy azon érdekek súlyát, melyeket a t. képviselő ur kiemelt volt, legkevésbbé is kétségbe vonni kívánnám. De, megvallom, azon érdekeket nem látom annyira koczkázottaknak, hogy azok koczkáztatott volta miatt merjük azt, a miről épen most monmondám, hogy aggályosnak tartom. Ha a törvényjavaslat eredeti szövegében, ugy a mint az előttünk fekszik, elígadtatnék, és pedig a 4-ik, 5-ik s illetőleg 10-ik is, szintén ide tartozó §-aiban is, kérdem mi eset következhetnék be ? Vagy az, hogy a telepitvényes a maga jószántából megelégedvén belsőségével is, azt megváltaná, s ez által egy tiszta birtokot, egy tekekkönyvi tárgyat teremtene magának és hitelképessé válnék, mig most nem az, s ezen hitelképességének felhasználásával bérelne földet, ha azt a maga érdekében jónak és lehetőnek tartaná s talán ezen kisebb tőkével a bérlet utján nagyobb jólétet biztosithatna magának, mint azt vétel utján tehetné. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség az: hogy a földes ur a törvény kényszere nélkül is megegyeznék bizonyos külsőség átengedésében. Akkor eléretnék azon állapot, melyre a t. képviselő ur is törekszik. Vagy végre azon 3-ik lehetőség fordulna elő,hogy a telepitvényes a törvény által neki kinálf ezen kedvezménynyel nem akarna élni azért, mert a belsőségnek, melyet ennek értelmében megválthatna, szemben ! azon eshetőségekkel, melyeket Debrcczen város igen érdemes képviselője épen most részletezett, külsőség nélkül valami nagy becset nem tulaj donitna. Ez esetben fönmarad joga, hogy kibecsültetését a földes úrtól követelje, s vice versa a földesúrnak is. Ha már ő ezzel a jogával való élést a maga érdekében szükségesnek tartaná: akkor, sőt talán különben is ki lenne becsülve, megkapná befektetésének és melioratioinak az árát a földesúrtól, vajon mi történnék vele ez esetben? A t. képviselő ur azzal kezdte, hogy azon alternatívát kívánta volna felállitni, hogy vagy adjon a földes ur néhány hold külsőséget is, vagy ha nem ad, akkor tartozik kifizetni a telepitvényesnek építkezését, beruházását. Ezen törvény értelmében földes urát kényszerítheti a telepitvényes, hogy kifizesse befektetéseit; csak hogy a t. képviselő ur tovább akart volna menni egy vonallal, azt mondván, hogy ilyen esetekben a telepitvényesnek az állambirtokokra leendő letelepítése biztosítva legyen törvénynyel. Ámde van-e ezen biztosításra feltétlenül szükség? Ha lehet is tenni azon kérdést: hová legyen azon telepitvényes, hová hajtsa le fejét, ha más telepitvényre nem mehet: vajon nem adható-e e kérdésre azon felelet, mehet minden birtokoshoz, s így az államhoz is. Hogy ez fölvegye: ezt a törvényhozás bármikor biztosithatja, nem csak most. S ép ezért nem szükséges a törvényhozás ezen előleges provisiőja, miután ugyan ezen provisió megalkotására a törvényhozásnak mindig joga lesz, ha szükség leszen rá. Én nemcsak nem tartom azt kizártnak, hogy ha ma ezen alternatíva nem foglaltatik is a törvénybe, az mégis bármikor el lenne rendelhető, ha a gyakorlati élet azt mutatná, hogy a telepitvényes és földes ur között a kölcsönös érdekek csakugyan nem vitték oda a dolgot, hogy kiegyezzenek és jelentékeny tömeg ki ne becsültessék. Ez iránt is mindig hatalmában áll a törvényhozásnak intézkedni. Ebben keresem én a megnyugvást, s azért tartom részemről minden aggály nélkül elfogadhatónak az eredeti szöveget, mert ez esetre vagy kényszer nélkül is ott maradnak a telepitvényesek, a hol voltak, kapván külsőséget is ; vagy kibccsültethetik, s ez esetre mindég lehet utólag is intézkedni a törvényhozásnak, hogy az állam birtokokra megtelepittessenek. Ha megfelelő módon történik az állambirtokon megtelepítés, ugy nem ütközik együvé s így ennyivel is biztosabban lehet arra az állam financiális érdekeiben számítani, hogy azon intézkedés, a mennyiben arra csakugyan szükség lesz: a törvényhozás utján utóbb is be fog következni. (Helyeslés jobb felől.) Ivánka Imre í Tisztelt ház! Vannak megjegyzések, melyek itt a házban történnek, melyeknek elhangzását és az eszméknek terjedését nem tartom