Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-50

252 50. oi'szágos ülés december 10. 1872. rok voltak ? Koránt sem. Ha a felföldön az irtványfoldek tisztázása és termékenynyé tétele gondot adott a föld lakójának: bizonyára a, lápos, nádas, zsombékos és ingoványos terület kiszárítása és termékennyé tétele nem csekélylyel adott kissebb gondot és munkát a telepitvényeseknek. Én, tisztelt ház! teljességgel nem kívánnám, hogy a magyar országgyűlés mostohább legyen a telepitvényesek iránt, mint az úrbéri nyilt parancsot megalkotók e hazának ellenségei voltak az úrbéresek iránt és szomorúnak tartom azt is, hogy kénytelen vagyok azokat itt a házban e 9. §. létrehozásáért humanitási szempontból dicsérőleg fölemlíteni. Az van megint mondva, hogy majd megválthatja a telepitvényes a tulajdonostól. Szép dolog, tisztelt ház! megválthatná, ha még annak a földnek régi tulajdonosai bírnák ma is, és akkor elhinném, hogy a megválthatás eszközölhető — mint előbb mondám — betudásával azon fáradság teljes munkának, melyet e telepitvényesek azon földek munkáihatóvá tételére mintegy beruháztak; de azt most bankárok, consortiumok bírják többnyire, azok pedig, tisztelt ház, nem tudnak semmit a régi patriarchális viszony traditióiról. Azoknak unokái nem ismerik már ama magyar földesuraknak unokáit, kik azon telepitvényen, mint urak felnőttek és ott ismerték a porban játszadozó parasztgyermekeket. Én, tisztelt ház, ezen bankárokról és efféle consortiumos uri emberekről azt tartom, hogy azok, midőn a világra születnek, szív helyett hoznak magukkal egy ealamárist; (Derültség.) hoznak magukkal fülök mögött felebaráti szeretet, humanitás és jótékonyság helyett kalaumst. Élőttök minden ember egy szám, mely hivatva van az ő érdekeiket körülményeikhez képest majd multiplicalni, majd dividálni. Én, tisztelt ház, ezen becsületes magyar telepitvényes hazánkfiai sorsát azon emberek beneplacitumára nem bízom; én tehát szivemből, lelkemből pártolom a Szentimrey képviselőtársam által benyújtott és 10 hold megválthatását javaló módositványt. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! Részemről igen egyszerűen, röviden és szárazon kívánok a tárgyhoz szólani. (Halljuk!) És itt legelőször is kijelentem, hogy én nemcsak annyira megyek, mint tegnap egyik képviselőtársunk, aki azt mondta, hogy midőn magántulajdonról van szó, nagyon óvatosan kell a liberalismussal eljárni; hanem én tovább megyek: én azt mondom, hogy midőn magán tulajdonról van szó, egyátalában sem óvatosan, sem nem óvatosan nem kell a liberalismussal bánni; mert az, hogy másé fölött rendelkezzünk, a liberalismusnak nem kérdése és nem feladata. Mellőzöm tehát a liberalismus szempontját teljesen és tökéletesen, mint ami itt nem alkalmazható. Ami magát a kérdést illeti, részemről óhajtottam volna, hogy az egészen más alapokon oldassák meg; és hiszem, talán ezóta már meg is volna oldva, ha elejitől fogva ezen ut követteíett volna. Jelesen, hogy senki se mondhassa, hogy a magántulajdon, a magánjog megsértetik, én azt mondtam volna: az állam nem engedheti, hogy egyes nagyobbkisebb községei folytonosan azon veszélynek legyenek kitéve, hogy egyes embernek tetszése szerint elpusztíttathassanak. Ezen állapotot, ezen vegyes birtokviszonyt, mely izgalmakat szül, tovább tűrni nem lehet. Én tehát alternatívát adok: vagy tessék megegyezni a birtokosoknak a belsőség és annyi külsőség megválthatása iránt, amennyiből a telepitvényes megélhet; vagy ha nem tetszik: tessék az öszszes belsőséget és minden javitmányt megfizetni, én, az állam, pusztáimra illő, méltányos ár mellett le fogom őket telepíteni. Meg vagyok arról győződve, hogy ez utón az állam nem károsodott volna; mert megkapta volna földjének méltányos árát, és a nagy pusztákon letelepített községek emelték volna a a szomszéd földek értékét. {Helyeslés bal felől.) Mig ismét azon birtokos urak, kik most ugy jajgatnak a magánjog megsértése miatt: minden erejüket megfeszítették volna önként, hogy mielőbb méltányos egyezségre lépjenek a községekkel; mert bár ma lármáznak, hogy 4 vagy 10 hold földet tartozzanak eladni a telepitvényeseknek: akkor megijedtek volna, mert félniök kellett, hogy ha nem egyeznek ki méltányos feltételek mellett: elvesztik telepitvényeseiket és felényire szállítják le birtokuk értéket. (Helyeslés bal felől.) De ez már elmúlt. Nem mondom, hogy a kérdés megoldásánál ezúton nem lehetne még némi javítást eszközölm; de most már ugy kell venni a helyzetet, t. ház, amint van ; mert utoljára is nagyon szükséges hogy e kérdés valahára megoldassák, mert hogy egy alkotmányos országnak kormánya -és törvényhozása szembehunyva nézze azt, a mi nem egy helyt történik s nemcsak bankoknál, hanem ős magyar birto kos oknál, (Ugy van! bed felöl) hogy ott, ahol iskola állott 2 év előtt, most repeze van vetve: ez lehetetlen, ily állapotot tűrni nem szabad, Magára a kérdésre nézve, ugy amint az ma áll, elfogadom az igazságügyminister által felállított elvet. Elfogadom igenis azt az elvet, hogy a magánjogot sérteni vagy korlátolni csak annyiban s addig lehet, mennyiben ezt az államérdek, vagy a szükség okvetlenül követeli. De vajon ezen általa felállított helyes elvnek megvan-e felelve az által, hogy a belsőségeknek megváltását megengedjük ? Én azt hiszem, hogy az állam érdeke azt kívánja, hogy maradjanak fön a községek. De oly községeket létesíteni, melyek örök időkre