Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-50

250 50. országos ölés december 10. 1872. Akkor véleményem szerint az elv már meg van sértve. Ennek alapján tovább épitek, éppen ugy mint Huszár képviselőtársam tette, bár köztünk is van eltérés, nem elvi ugyan, hanem opportunitási. Ha egyszer azon tág téren vagyunk, hogy ennyit, meg ennyit akarunk adni: akkor alkunak van helye, s az relatív fogalom. Azt is indokolni akarom, mért nem vagyok egy véleményen a t.igazságügyminister urral.Azö véleménye szerint, hogyha csak belsőséget adunk a telepitvényeseknek bizonyos, hogy ez egyéneken némikép segítve van. Azt hiszem, hogy ez nem főtekintet; az engem nem vezérel, hogy a telepitvényes 1—2—-10—20 holdat kapjon, hanem a fősúlyt arra akarom fektetni, hogy a fönálló községek ne menjenek tönkre, s amint más községekért mindent tettünk, hogy felvirágzásokat, előidézzük s azok jólétét előmozdítsuk: ugy itt is minden lehetőt meg kell tenni e czél elérésére. Mondom, előttem az egyesek nem bírnak oly nagy fontossággal, hanem a fönálló községek azok, melyekre az országnak szüksége van, s a melyek éppen oly vidéken feküsznek, hol azokat csak az ország nagy kárával lehetne nélkülözni. Tehát egész őszinteséggel kimondom, hogy én községet külsőség nélkül oly valami absurdumnak tartok, (Igaz! Ugy van! bal felől. Zaj), melynél nagyobbat képzelni sem lehet. Régi ember vagyok: ismerem a községeket, de oly községet még nem láttam, melynek külsősége nem lett volna. Még egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat. (Halljuk.) Sokan semmit sem akarnak adni, némelyek belsőséget, mások tiz mások négy holdnyi külsőséget. Ha ugy fogunk szavazni mint ezelőtt, utoljára oda jutunk, hová tegnapelőtt jutottunk t. i., hogy semmi sem fogadtatott el: a kérdést tehát mindenesetre ugy kell szavazásra feltenni, hogy annak eredménye legyen. (Helyeslés bal felől.) « Aztán most kimondom egyenesen, hogy én ezen §-nak utolsó részét, nem pártolom; (Élénk helyeslés bal felől) nem pártolhatom, csak egy ok miatt, mert a törvény első kelléke, hogy j óhiszeniüleg hozassék, hogy a törvény ne adjon alkalmat arra, hogy mala üde kijátszassék. (Élénk helyeslés bal felől.) Németh Albert: T. ház! Én az előttem szóló t. barátom Justh Józseffel analóg helyzetben vagyok, mennyiben ő megemlíti, hogy nem szólott a törvényjavaslathoz azon alkalommal, midőn először került a ház elé, mert azon áramlat impressiója alatt tanácsosabbnak tartotta hallgatni; én épen azon helyzetben vagyok, midőn felszólalok, hogy az ellenkező áramlat impressiója alatt, a beterjesztett törvényjavaslat ellen mégis felszólalok. De ez igen természetes, mert t. barátom Justh József mint a kormány párthoz tartozó képviselő nagyon ritkán volt és talán most először van azon helyzetben, hogy a véleményével ellenkezőleg nyilatkozó árral szemben állani kénytelenittetett, mig én, mint ellenzéki képviselő hosszú évek során itt is, a megyei életben is megszoktam mindig lándzsát törni a kormánypárt által támogatott elvek ellenében, most is azon utón indulok. A kormányra nézve kijelentem, hogy bennem mély fájdalmat keltett a t. igazságügyminister urnák Szentimrey t. barátom által benyújtott és 10 hold külsőség megválthatását tárgyaző javaslatára adott tegnapi válasza; mert azt vártam a t. igazságügyminister urtol, hogy ezen sarkalatos nagy kérdésben, mely annyi százezer meg ezer család jóllétének és existentiájának mintegy gyökeres biztosítását tárgyazza, a t. igazságügyminister ur ki fog lépni, mint az uj aerának championja és tettleg be fogja bizonyítani, hogy ha a pár nappal azelőtt elbúcsúzott kormány a feudális institutiókat pártolta, a felsőház tekintélye előtti meghajlás politikáját követte: ő már most a szabadelvű institutiók magaslatára, a humanismusnak, a jótékonyságnak és a népboldogitásnak magaslataira állván, maga lesz az első, ki javasolni fogja a Szentimrey által benyújtott módositvány elfogadását. Ha ezt nem tette a minister és ha ministertársai is sokban így fognak cselekedni, akkor azon remény, mely köztünk az uj kormány irányában a reform és üdvös haladás tekintetében lábra kezdett kapni, bizonyára keserű csalódásra fog változni. Ha igy történik, méltóztassanak megengedni, midőn kimondom a minister urnák, hogy ha ez igy lesz, akkor azt a ministerváltozást kár volt csinálni, s egyébnek nem is tekinthetjük, mint az ádventi napokban egy kis farsangi tréfának. Ennyit a forrásra nézve. (Tetszés bal felől) Azzal indokolják a beterjesztett törvényjavaslatot, hogy a 10 hold megváltását azért nem pártolják, mert hiszen a főrendek úgyis vissza fogják utasítani; de különben is, ha a külsőség örök áron nem jut is tulajdonába a telepitvényesnek, majd kap árendát; továbbá azt mondják, hogy a tulajdonjog szentségének megőrzése követeli, miként ahhoz hozzá ne nyúljanak. Bocsánatot kérek, a külső illetmény, melynek birtokában van a telepitvényes, nem-e azon tulajdonjogban gyökeredzik, mint a belsőség, melyet elvesz a törvényhozás a birtoktól, midőn annak megváltását elrendeli? Bocsánatot kérek, tisztelt képviselőház, mi értelme van annak, hogy valaki a belsőséget megválthatja és a külső földtől pedig elmarad, mert hiszen a belsőség neki házát, lakását biztosítja, a külsőség pedig biztosítja neki élelmének megszerezhetési módját. Ami azt illeti, hogy a főrendiház ismételve visszaveti a törvényjavaslatot, engedje meg az igazságügyminister ur, én ezt nem hiszem. (Jobb felől: Nem is mondta!) A tisztelt minister urak szokása-