Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-50
50. országos ülés december 10. 1872. 247 Ez volt, t. ház, a ininister ur leirata, amely october 21-én közöltetett az illető tanitóval. Magában véve azon körülményt is, hogy az illető plébános nem akarta megengedni, miszerint a minister ur ezen rendelete lemásoltassák, talán figyelmet érdemel maga a rendelet is. Először is a vegyes vizsgáló bizottság, inelyre a rendelet hivatkozik, azon kerületi esperes és szolgabiróból állott, aki — mint előbb emlitém — hivatkozott az 1868. XXXVIII, t. ez. 138. §-ára. Ezzel szemben a minister ur maga azt irja a veszprémi püspöknek, hogy miután a szerződés ideje ngyis lejárt, nem ellenzi, hogy a tanitó elmozdittassék. Ebből látszik, hogy a t. minister ur egészen máskép fogta fel a dolgot, mint az ottani tanfelfigyelő és szolgabíró. Azonban a veszprémi püspök, daczára a minister ur leiratának, nem vette mind e mai napig figyelembe a minister ur kívánságát, és az történt, hogy az érdemes tanitó, — kinek működésével a tanfelügyelő , mint egyházi kiküldött az iskolában megelégedve volt, és kiről a veszprémi püspök első leirata is azt mondta, hogy nincs alapos ok elmozdítására, — és csak a másodszori unszolásra tette át az egész ügyet a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz ; a veszprémi püspök nem respectálta a minister leiratát és nem intézkedett, hogy a tanitó anyagi csorbájának helyreállítására áttétessék más községbe csere vagy más hasonló utón. Tehát nem történt meg, amit a minister ur óhajtott, hanem a tanitó ki van téve annak, hogy a szigeti tanító-egylet közlönye szerint 1872. dec. hó végén koldusztarisnyával az országútra bocsáttatik. (Mozgás.) Épen ezen körülmény egyrészről, hogy nem fordult elő alapos ok a tanitó elmozdítására; másrészről azonban, hogy a veszprémi püspök a vallásés közoktatásügyi minister úrhoz folyamodott, tehát azt gondolta, hogy a minister úrhoz kell folyamodni a e tekintetben, aki az állam főfelügyéleti jogánál fogva fog dönteni ez ügyben; de másrészről, hogy a minister ur leiratára nem hajtott: ezen ok indit engem arra, hogy a következő interpellatiót intézzem a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. (Olvassa az interpellatiót.) Interpellatio a vallás- és közoktatásügyi ministerhez. 24,654. sz. alatt a veszprémi püspökhöz intézett leiratában a vallás- és közoktatásügyi minister azt mondja, hogy miután „a vegyes vizsgálat kétségtelennek tünteti elő azt, hogy Fölkér János (szulyoki r. kath. tanitó) jelen állomásán sikerrel többé nem működhetik: nem ellenzem ugyan, hogy ezen tanitó onnan, miután a vele kötött szerződés ideje úgyis lejárt — elmozdittassék; tekintve azonban azt, hogy ezen viszályok előidézésére szolgált okok még nem olyanok, melyeknél fogva Fölkér Jánost a tanítói pályáról leszorítani lehetne. tisztalettel felkérem nagyméltóságodat (a veszprémi püspököt), miszerint őt hasonló állomásra vagy csere, vagy más utón áthelyezni méltóztassék, és pedig a mennyire lehetséges ugy, hogy az a tanitó érdekeinek lehető megóvása mellett eszközöltessék; hogy azonban a segédtanítók nem tartása miatt jövőre támadható vitás kérdéseknek eleje vétessék, egyúttal tisztelettel fölkérem nagyméltóságodat, szíveskedjék aziránt intézkedni, hogy a tanitó és segédtanító pénz- és termesztménybeni járandóságaik vallományilag biztosíttatván, a fölszerelt vallomány 4 példányban jóváhagyás végett, ide (t. i. a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz) fölterjesztessék." Kérdem a ministertől: minő törvény, illetőleg az 1868 : 38. törvényezikk melyik §-a alapján rendelte el a szulyoki kath. tanitó ügyében a vegyes vizsgáló bizottságot? S rendelte el leiratát a veszprémi püspökhöz? Mit értett a minister az alatt, hogy a veszprémi püspökhöz intézett leiratában azt nyilvánítja, miszerint Fölkér Jánosnak a szulyoki tanítói állomásról elmozdítását, miután a vele kötött szerződés ideje úgyis lejárt, nem ellenzi? Vajon a szulyoki r. kath. népiskolát nem oly népoktatási tanintézetnek ismeri-e, amely fölött az 1848: 38. 11. czikk értelmében a tanítói szék betöltését illetőleg , az ülető hitfelekezet rendelkezik ? S ha ily felekezeti népiskolául ismeri el: azon meggyőződés vezette-e a minister urnák a szulyoki tanitó ügyében eddig tett intézkedéseit, miszerint az ő beleavatkozási jogköre az állam főfelügyeletének jogezimén egyebekre is kiterjed, mint amennyire az 1868: 38. törvényezikk 14. azt meghatározza? Miért akarja ez esetben a vallományokat jóváhagyás végett jövőre a ministeriumhoz fölterjesztetni? Avagy csak, mint a veszprémi püspök részéről egyoldalulag fölkért tanácsadó, jóakaró, ügybarát volt-e, eljárhatni e kérdésben, kinek a törvény tiltja rendeletet bebocsátani, melynek foganatosítására a kellő jogkörrel, eszközökkel ugy sem rendelkezhetnék? Miért nem adta a minister ur ez esetben azon tanácsot, hogy a szulyoki sérelmes felek netáni magánjogi sérelmeik orvoslásaért a rendes bizottsághoz folyamodjanak. Vagy ha ugy járt el a minister ur, ki a törvényt végrehajtani hivatva van: hogyan történhetett, miszerint daczára september 26-ki rendeletének, a fizetéseinek kiszolgáltatásában megcsorbitott tanitó december 12-én a szulyoki lakosság részéről minden kárpótlás, illetőleg kielégítés nélkül, úgyszólván koldustarisznyával fog elbocsáttatni állomásáról? Ha pedig a minister ur azon nézetben van, hogy az 1868. törvényezikk azon §§-ai, melyek a felekezeti tanodák és tanítók fölött gyakorolt állami fölügyeletre, s tanítói állás biztositékára vonatkoznak, hazai népnevelésünk érdekeinek meg nem felelnek, — s hogy a r. kath. felekezeti tanítók
