Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-50
246 50. országos ülés 1. Van-e tudomása a pénzügyi ministernek azon rendelet kibocsátásáról, melynélfogva a kapnikbányai kincstári bányászmunkás osztálytól a századok előtt szerződésileg létrejött, és azóta mostanig háboritlanul élvezett azon kedvezmény, melynélfogva a kir. kincstár a munkások élelmére szükségelt gabona készletet meghatározott (limité) árért kiszolgáltatni köteles volt, 1873-dik évi január 1. napjától elvonatnék? ha igaz 2. komoly szándoka-e a pénzügyi ministernek ezen végzetes rendeletet végrehajtatni? ha igaz 3. magára vállalja-e a pénzügyi ministerium az ezen rendelet végrehajtását követő következményekrőli felelősséget? Elnök: A beadott interpellatio közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Schvarcz Gyula s Tisztelt ház! Az igen tisztelt cultusminister úrhoz vagyok bátor egy interpellatiót intézni. A szigetvári tanitó-egylettől és az illető sérelmes féltől nyertein adatokat. Az 1868. év augustus havában Szulyok község Somogymegyében katholikus elemi tanítói állomást kívánván betölteni, pályázatot hirdetett ezen állomásra. Amint az adatokból értesültem, túlnyomó szótöbbséggel Fölkér János tanképesitett tanitó nyerte el ezen állomást. Azon szerződés értelmében, mely 3 évre köttetett, köteles volt 2 tanképesitett segédet tartani, melyért neki a község 200 frtot fizetett. Ez megtörtént, azonban 1871. február havában a két tanképesitett segédtanító jobb állomást s azzal nagyobb fizetést nyert mint 100 frtot fejenként s elmentek a községből. Mit tett a tanitó ekkor ? azt amit tenni kötelessége volt: rögtön pályázatot hirdetett s azt a néptanítók lapjában és más nevelési szaklapokban közzétette a két segédtanítói állomásra. De nem jelentkezett senki. A község lakosai ekkor hangosan zúgolódni kezdtek, és Fölkér tanitó elmozdítását követelték. A tanitó összehivatni kérte a lakosságot és bebizonyította a lapok illető példányaiból, melyekben a pályázat kihirdettetett, hogy ő megtette azt, amit tenni módjában állott, azonban a tanítók hiánya az oka annak, hogy a két segédtanítói állomás betöltve nincs, ekkor saját zsebéből megjavította a 200 frtot 120 írttal, hogy így legalább az egyik segédtanítói állomás betöltve legyen, A fizetés 320 frt volt és erre vállalkozott is valaki, de a másik segédtanítói állomás üresen állott. Ennek következése az lett, hogy a község lakosai több ízben összejöttek, zúgolódtak és valóban sajátságos módon bántalmazták az illető tanítót, ki végre a Veszprémi püspökhöz folyamodott, hogy állomásából elmozdittassék. A püspök egy vizsgáló bizottságot küldött ki, nevezetesen a kerületi espedeceinber 10. 1872. rest két plébánossal kik meghívták a tanfölügyelét is mint vendéget, ki megvizsgálta az iskolát paedagogiai szempontból, és ugy nyilatkozott fölötte, hogy minden rendben van, a tanitó érdemes, hogy tovább is állomásán megmaradjon. Azonban az esperes és plébános más véleményben voltak és a mint legalább az adatokból kitetszik, izgatták a lakosokat, kik kérést adtak be, hogy a püspök mozdítsa el állomásából a tanítót; a püspök azonban tudomásul vévén a többi adatokat is, nevezetesen a tanfölügyelői vizsgálat eredményét , első ízben azt felelte, hogy az nem történhetik meg, mert a tanító érdemes arra, hogy állomásában megmaradjon, ennélfogva nem mozdítja el, hanem igyekezzék vele a lakosság kibékülni. A lakosság azonban e helyett üldözőbe vette a tanítót, és fizetéséből lefoglalt 200 frtot. Ekkor az illető sérelmes fél a szolgabíróhoz fordult. A szolgabíró megjelent és valamint a tanfölügyelő is, az 1868. 38. törvényczikk 138-dik §-ára hivatkozott, azon téves nézetben lévén, miszerint e §. a felekezeti tanítókra is kiterjed; az illető §. t. i. azt mondja, hogy a tanitó elmozdithatlan, hacsak vétkes hanyagság, erkölcsi vagy pádagogiai képtelenség , vagy bűntény miatt rendes bűnvádi vagy fegyelmi utón el nem mozdíttatik. Mondom a szolgabíró és tanfölügyelő ezen nézetben voltak; azonban a tény másként állott, mert az illető tanitó 1868. augustusban, tehát a népiskolai törvény szentesítése előtt nyerte meg pályázat utján állomását, habár azt, a szerződés értelmében, mely 3 évre volt kötve, csak 1869. májusban foglalta el. Ez nem vetett véget a viszálynak. A kézségi lakosság újból fölirt a veszprémi püspöknek az esperes unszolására, aki azt mondotta, hogy minden perczben elbocsáthatják őt, tehát az illető szerződés határidején belül is. A veszprémi püspök áttette az iratokat a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, és ez erre egy leiratot küldött a veszprémi püspökhöz. Leginkább ezen leirat természete az, mely miatt fölszólalok, de magának az illető tanítónak anyagi sorsa is, ki a legnagyobb nyomorban él, elég alapos ok reá. A september 26. leirat — rendeletnek kellene ugyan neveznem, de hangja oly udvarias, hogy annak nem nevezhetem, — mely 1872. september 26-án kelt, csak október 21-én érkezett az illető helyre. Egyébiránt nem ez az, ami miatt interpellatiót intézek a minister úrhoz, hanem — mint említem — maga a rendelet szerkezete és azon mo-r mentumok, melyre a leirat támaszkodik. A rendelet következő: (olvassa az interpellatióba foglalt és alább közölt rendeletet.)
