Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-50

246 50. országos ülés 1. Van-e tudomása a pénzügyi ministernek azon rendelet kibocsátásáról, melynélfogva a kap­nikbányai kincstári bányászmunkás osztálytól a századok előtt szerződésileg létrejött, és azóta mostanig háboritlanul élvezett azon kedvezmény, melynélfogva a kir. kincstár a munkások élelmére szükségelt gabona készletet meghatározott (limité) árért kiszolgáltatni köteles volt, 1873-dik évi ja­nuár 1. napjától elvonatnék? ha igaz 2. komoly szándoka-e a pénzügyi ministernek ezen végzetes rendeletet végrehajtatni? ha igaz 3. magára vállalja-e a pénzügyi ministerium az ezen rendelet végrehajtását követő következmények­rőli felelősséget? Elnök: A beadott interpellatio közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Schvarcz Gyula s Tisztelt ház! Az igen tisztelt cultusminister úrhoz vagyok bátor egy interpellatiót intézni. A szigetvári tanitó-egylettől és az illető sé­relmes féltől nyertein adatokat. Az 1868. év augus­tus havában Szulyok község Somogymegyében ka­tholikus elemi tanítói állomást kívánván betölteni, pályázatot hirdetett ezen állomásra. Amint az ada­tokból értesültem, túlnyomó szótöbbséggel Fölkér János tanképesitett tanitó nyerte el ezen állomást. Azon szerződés értelmében, mely 3 évre köttetett, köteles volt 2 tanképesitett segédet tartani, melyért neki a község 200 frtot fizetett. Ez megtörtént, azonban 1871. február havában a két tanképesitett segédtanító jobb állomást s azzal nagyobb fizetést nyert mint 100 frtot fejenként s elmentek a köz­ségből. Mit tett a tanitó ekkor ? azt amit tenni kötelessége volt: rögtön pályázatot hirdetett s azt a néptanítók lapjában és más nevelési szaklapokban közzétette a két segédtanítói állomásra. De nem je­lentkezett senki. A község lakosai ekkor hangosan zúgolódni kezdtek, és Fölkér tanitó elmozdítását követelték. A tanitó összehivatni kérte a lakosságot és bebi­zonyította a lapok illető példányaiból, melyekben a pályázat kihirdettetett, hogy ő megtette azt, amit tenni módjában állott, azonban a tanítók hiánya az oka annak, hogy a két segédtanítói állomás betöltve nincs, ekkor saját zsebéből megjavította a 200 frtot 120 írttal, hogy így legalább az egyik segéd­tanítói állomás betöltve legyen, A fizetés 320 frt volt és erre vállalkozott is valaki, de a másik segédtanítói állomás üresen állott. Ennek következése az lett, hogy a község la­kosai több ízben összejöttek, zúgolódtak és valóban sajátságos módon bántalmazták az illető tanítót, ki végre a Veszprémi püspökhöz folyamodott, hogy ál­lomásából elmozdittassék. A püspök egy vizsgáló bizottságot küldött ki, nevezetesen a kerületi espe­deceinber 10. 1872. rest két plébánossal kik meghívták a tanfölügyelét is mint vendéget, ki megvizsgálta az iskolát paeda­gogiai szempontból, és ugy nyilatkozott fölötte, hogy minden rendben van, a tanitó érdemes, hogy tovább is állomásán megmaradjon. Azonban az esperes és plébános más véle­ményben voltak és a mint legalább az adatokból kitetszik, izgatták a lakosokat, kik kérést adtak be, hogy a püspök mozdítsa el állomásából a tanítót; a püspök azonban tudomásul vévén a többi adato­kat is, nevezetesen a tanfölügyelői vizsgálat ered­ményét , első ízben azt felelte, hogy az nem történhetik meg, mert a tanító érdemes arra, hogy állomásában megmaradjon, ennélfogva nem mozdítja el, hanem igyekezzék vele a lakosság kibé­külni. A lakosság azonban e helyett üldözőbe vette a tanítót, és fizetéséből lefoglalt 200 frtot. Ekkor az illető sérelmes fél a szolgabíróhoz fordult. A szolgabíró megjelent és valamint a tanfölügyelő is, az 1868. 38. törvényczikk 138-dik §-ára hivatko­zott, azon téves nézetben lévén, miszerint e §. a fe­lekezeti tanítókra is kiterjed; az illető §. t. i. azt mondja, hogy a tanitó elmozdithatlan, hacsak vét­kes hanyagság, erkölcsi vagy pádagogiai képtelen­ség , vagy bűntény miatt rendes bűnvádi vagy fegyelmi utón el nem mozdíttatik. Mondom a szolgabíró és tanfölügyelő ezen nézetben voltak; azonban a tény másként állott, mert az illető tanitó 1868. augustusban, tehát a népiskolai törvény szentesítése előtt nyerte meg pályázat utján állomását, habár azt, a szerződés ér­telmében, mely 3 évre volt kötve, csak 1869. má­jusban foglalta el. Ez nem vetett véget a viszály­nak. A kézségi lakosság újból fölirt a veszprémi püspöknek az esperes unszolására, aki azt mondotta, hogy minden perczben elbocsáthatják őt, tehát az illető szerződés határidején belül is. A veszprémi püspök áttette az iratokat a vallás- és közoktatás­ügyi minister úrhoz, és ez erre egy leiratot kül­dött a veszprémi püspökhöz. Leginkább ezen leirat természete az, mely miatt fölszólalok, de magának az illető tanítónak anyagi sorsa is, ki a legnagyobb nyomorban él, elég alapos ok reá. A september 26. leirat — rendeletnek kellene ugyan neveznem, de hangja oly udvarias, hogy an­nak nem nevezhetem, — mely 1872. september 26-án kelt, csak október 21-én érkezett az illető helyre. Egyébiránt nem ez az, ami miatt interpella­tiót intézek a minister úrhoz, hanem — mint em­lítem — maga a rendelet szerkezete és azon mo-r mentumok, melyre a leirat támaszkodik. A rendelet következő: (olvassa az interpellatióba foglalt és alább kö­zölt rendeletet.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom