Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-49
240 49. országos ülés december 9. 1872. Ezt talán a helyi, viszonyok szerint kellene elassificálni. Épen azért, mivel magam is ezen elvnek, a tulajdonjog szentségének föntartása mellett vagyok, a tisztelt igazságügyminister ur javaslata mellett fogok szavazni, annyival inkább, mert azon érv, melyet a községeknek föntartására nézve Tisza Kálmán képviselő ur felhozott, és mely szerint község külső birtok nélkül nem létezhetik: nem áll azon terjedelemben, a mint állította; mert ismerünk községeket, falvakat az országban, melyeknek lakosai külsőséggel nem birnak. Vannak városok is. Ungvár városa 12,000 lakost számlál és a lakosoknak külső fekvő birtoka nincs; legfelébb az utolsó években a birtok szabályozás alkalmával legelő competentia gyanánt kaptak két vékás földet egy ház után. A községi köteléknek, a tagok együttmaradásának biztosítása, megszilárdítása végett a külső birtok nem mulhatlanul szükséges ; de igenis mulhatlanul szükséges a bensőségnek biztosítása; és ez ezen törvényj avaslatban biztosítva van. Mindezek után, tisztelt ház, én az igazságügyminister ur által beterjesztett törvén}javaslatot pártolom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Irányi Dániel : Tisztelt ház! Á ministeri törvényjavaslat s ennek különösen 5-dik §-a, melyet az imént tartott beszédében a tisztelt igazságügyminister ur változatlanul föntartott, ismételve meggyőzött arról, hogy a kormány nem a szabadelvüség, hanem — bocsánat a kifejezésért — inkább a reactio utján halad. Mert míg a tisztelt igazságügyminister második elődje, Horvát Boldizsár ezelőtt 2, 2 1 / 2 esztendővel a külsőségből is, még pedig 10 holdat kívánt adni a telepitvényesnek: a jelen igen tisztelt igazságügyminister ur minden igénytől a külsőségre meg akarja fosztani; s mivel indokolta az igen tisztelt igazságügyminister ur ezen, nézetem szerint, szűkkeblű intézkedést? A mÍDt a nyomtatott indokolásból látjuk, és amint imént hallott beszédéből is megérteni alkalmunk volt, azzal, hogy a tulajdon szentségének tekintete nagyobb korlátozást nem tűr, mint ami az által fejeztetik ki, hogy a belsőséget a telepitvényes megválthassa. Tisztelem én is, amint az igazságügyminister ur, a tulajdonjogot; de miután azt maga is a status rationak alárendelte, alárendelte annyiban, hogy a belsőséget mcgváltandónak akarja kimondatni, a kérdés, miként azt beszédében igen helyesen megjegyezte, csak az, mennyit kivan a status ratio, a felsőbb államérdek. A tisztelt minister ur azt hiszi, hogy csak annyit, miszerint a ház és az ahhoz tartozó kertecske a telepitvényesnek biztosítva legyen. A tisztelt minister ur t. i. fölteszi, hogy valamint eddig, ugy ezentúl is a földtulajdonos a maga földjét mérsékelt méltányos föltételek mellett a telepitvényesnek fogja bérbe adni. De ki kezeskedik arról, hogy nem fog találkozni földesúr Magyarországon is, amint találkozott Irlandban, ki olyanynyira tul fogja csigázni a föltételeket, hogy a szegény telepitvényes vagy elköltözni lesz kénytelen, vagy pedig napról napra, évről évre pusztulni, mig végre is Amerikába fog kivándorolni; vagy ki kezeskedik a t. minister urnák arról, hogy a földesúr, aki eddigelé igen is bérbe adta a maga földjét, nem fogja-e tanácsosabbnak tartani, hogy házilag kezelje, akár maga, akár valamelyik gyermeke által, akár pedig nagyobb tömegben valamely gazdag vállalkozónak adja haszonbérbe. S mi fog ezen esetben bekövetkezni? Az, hogy a telepitvényes vagy béresnek fog szegődni, vagy pedig napszámba lesz kénytelen menni, s az, aki mai napig 20, 30, 40 holdnak volt mivélője s az után élhetett, házas zsellérre, proletáriussá fog alá sülyedni. De bocsásson meg a tisztelt minister ur, hogy daczára annak, hogy senkit sem szeretek gyanúsítani, azon indokokon kivöl, melyeket előadni méltóztatott, még másokat is keressek, amelyek arra indították — nem ugyan a ministert, hanem a kormányt, hogy a törvényt ezen ujabb szövegesben fogadja el és terjessze a ház elé. Mert tudjuk, hogy minden törvényjavaslat nem csupán az illető szakminister, hanem az összes ministeri collegium által terjesztetik a ház elé. Véleményem szerint az, hogy a Horvát Boldizsár tisztelt képviselőtársunk s annak idején volt igazságügyminister által előterjesztett törvényjavaslatot, melyben 10 hold külsőség adatott, amely javaslatot a képviselőház elfogadta, a méltóságos főrendek visszautasitni méltóztattak és a képviselőház a múlt országgyűlésen ezen egyszeri visszautasításon hirtelen megijedve, maga módosította javaslatát A tisztelt ministerium attól tartva, hogy ezen törvényjavaslat, ha a 10 hold külsőséghez vagy bármennyi külsőséghez is adna igényt a telepitvényeseknek, ismét hasonló sorsban részesülne; azért tartotta czélszerünek azt ilyen alakban terjesztasi elő. Már tisztelet-becsület a méltóságos főrendeknek, de a kormány, ugy hiszem, velünk együtt tudja, hogy azon urak oda át a múzeumban nem képviselik a nemzetet. Habár mai napig elismerjük azon jogukat, miszerint a törvényhozásban mint tényezők részt vegyenek; de azt nem ismerjük el, hogy a nemzet által választott képviselők akaratával állhatatosan s merészen szembeszáll] anak. (Helyeslés bal oldalon.) Más országokban sem határoz a kormánynak szándéka és cselekvése fölött, miként vélekedik a felsőház. A kormányra mindig a képviselőház, mely
