Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-49

49. országos ülés december 9. 1872. 241 a nemzet akaratát képviseli, legyen döntő és határozó. Tudom én, hogy a méltóságos főrendek az előbbi törvényjavaslatot s annak szerzőjét mint communistát kárhoztatták. Tudom én, hogy ők azt csak ilyen alakban szeretnék elfogadni. De ha a történet lapjain visszamegyünk, annak nyomára is akadunk, hogy Mária Terézia intézkedését is, mely az urbért behozta, szintén kárhoztatták, és pedig nem azért, hogy az országgyűlés mellőzésével tette, hanem azért, mert azon szegény népet, melyet ők eddig kényökkedvök szerint zsaroltak, oltalmába vette. Oh emlékszem már saját tapasztalataimból is, hogy az 1836. országgyűlés intézkedéseit hasonló bírálat alá fogták s nem fogadták el az 1848-diki törvényhozás üdvhozó intézkedését sem szivökből. hanem csak félelemből. [Igazi bal felől. Derültség jobb felöl.) De valamint őseinket, valamint elődeinket, ugy minket sem fog a mostani felsőháznak reactionarius hajlama föltartóztatni attól, mit az ország; javára szükségesnek és üdvösnek tartunk. A központi bizottság a maga jelentésében más térre áll. A központi bizottság tisztelt előadójával tehát többé nem elvi, hanem tisztán a körül forgó vitát lehet folytatnom, hogy mennyi azon földterület, mely mulhatlanul szükséges hogy a törvény által maga elé tűzött czél valóban eléressék. S mi az a czél? Azt mondja a tisztelt előadó s a tisztelt igazságügyminister ur is akként határozta meg azt, hogy a községek fönállása, íönmaradása biztosíttassák. Bocsánatot kérek, — megengedem, — főczél gyanánt ennek kell lebegnie szemünk előtt; de én azt gondolom, hogy ezenkívül másra is kell ügyelnünk, és ez az, hogy a telepitvényesek kezén akkora birtok legyen, amely az okszerű* bár kis paraszt gazdálkodást lehetővé tegye. Négy hold föld, véleményein szerint, nem elégséges arra. Az több talán, mint amennyi szükséges az éhenhalásra, de nem elég arra, hogy egy családapa tisztességesen megélhessen, — paraszt családot értek, amelynek igényei, szükségei szerények. De nem vesztem szem elől azt, hogy mekkora adó fekszik azon és pedig nemcsak államadó, nemcsak községi adó, hanem ha Isten ugy akarja, majdan nem sokára talán iskolaadó is, mely adóknak levonása után a tiszta jövedelem, mely a 4 hold okszerű mivelése után fömnarad, — ha ugyan 4 holdnyi birtokon az okszerű müvelés lehetséges, — vajmi csekélységre apad. Tisztelt ház! Én nem vagyok mezei gazda, de azt mégis tudom, hogy négy holdnyi földön okszerű gazdálkodást folytatni nem lehet, és így be fog következni az, hogy a telepitvényes vagy béresnek, vagy pedig napszámosnak lesz kénytelen beállani. Mi pedig, tisztelt képviselőház, nem proletárokat, hanem önStVV. H. NAPLÓ 18;?. H. KÖTET. álló tisztességes földmiveseket akarunk az alföldön. Én annálfogva nem fogadhatom el a központi bizottság tisztelt előadójának véleményét sem, hanem hozzájárulak azon indítványhoz, amelyet Szentimrey tisztelt képviselőtársam előterjesztett, elfogadva a külön véleményt is, melyet Horánszky Nándor tisztelt képviselőtársam kifejtett. Tisztelt ház! (Halljuk!) Kétségtelen, hogy a törvényhozónak főleg a jogot kell szem előtt tartania. De emellett és azonkívül nem szabad figyelmen kívül hagynia sem a „salus reipublicae" ~t, sem a méltányosságot. A salus reipublicae, s a méltányosság nem engedik, hogy egy — meglehet — durva lelkű földesúrnak önkényétől függjön: vajon azon községek, melyek az a nélkül is néptelen alföldön épültek, elpusztuljanak; a status ratio, s a méltányosság nem engedik,hogy azok és azoknak gyermekei, kik azon pusztaságot termékeny földdé varázsolták, földönfutókká legyenek. Mert ne méltóztassanak feledni hogy a dtis búzatermő föld, melyet a telepitvényesek most művelnek, akkor, midőn ők vagy őseik oda költöztek: nagyrészt posványokból, mocsárokból és nádasokból állott, melyeket a szegény telepitvényesek nagy fáradsággal, homlokuk izzadságával szárítottak ki , gátakkal óvtak és oltalmaztak meg az árvizek ellen. És az ekép termékenyített földet most egy — meglehet sem az emberiségre, sem a haza javára nem tekintő — földesúr önkénye azoktól vagy azoknak gyermekeitől megvonhatja, ugy hogy e szegény telepitvényesek, kiknek ott elődeik, apáik, gyermekeik csontjai porlanak, talán koldusbotot lesznek kénytelenek ragadni, hogy helyet engedjenek másoknak, kik, meglehet, ugyanazon sorsra fognak jutni, a latin vers szerint: „Advenient növi, veteres migrati coloni." Mint kijelentettem, pártolom ugy a módositványt, mint a külön véleményt. (Helyeslés bal felől.) Szomjas József: Tisztelt ház! Én azon véleményben vagyok, hogy ezen §-nak akár azon szövegezés szerint, melyet a központi bizottság beterjesztett, akár azon módosítás szerint fogadtatnék el, melyet Szentimrey tisztelt képviselőtársam előterjesztett, minden esetben van egy hiánya, nevezetesen az, hogy nem gondoskodik eléggé a telepitvényesek által szerződésileg szerzett jogoknak megoltalmázásáról. Lehetnek, sőt vannak is esetek, melyekben a telepitvényeseket azon földekre nézve, melyek nekik használatra kiadattak, már a telepitvényi szerződés biztosítja arról, hogy ennek leteltével általok megválthatók lesznek; hogy tehát ilyenek irányában a törvényben megállapított mennyiség maximumul ne tekintessék, hanem a megítélésre irányadó a szerződés legyen, bátor vagyok a következő rövid módositványt beadni: az első bekezdés ezen szavai után „ telepitvényi külsőségekről" „ azonban, ha azok iránt 31