Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-49
23B 49. országos ülés december 9. 1872. a harmadik §. második bekezdésében az van mondva, hogy a hol „ 1858-tól 1867-ig készpénz fizetés volt gyakorlatban," ezen szó pedig sokakat félreértésbe ejthetne, azokat t. i., akik azon különben téves véleményben lehetnének, hogy ahol a kötelezettség megvolt ugyan a készpénzfizetésre, vagy más évi szolgálmány beszolgáltatására, de a hol a telepitvényesek nem teljesítették kötelezettségeiket, nem lehet mondani, hogy a kötelezettség teljesítése gyakorlatban volt; hogy ily félreértés ne támadhasson, arra szolgál az utolsó bekezdés, mely azt mondja, hogy oly esetben is, hol a szolgálmányokat teljesíteni kellett volna, de rendesen nem teljesíttettek, az évi tartozás értéke szintén a kötelezett feltételek szerint számíttassák ki. Hanem más kérdés az, mely az ajánlott módosításban fel van vetve, nevezetesen, hogy a hátralékos szolgálmányok miként hajtassanak be, és e tekintetben csak ismételhetném azokat, a miket Paczolay tisztelt képviselő ur felhozott, mert annyi bizonyos, hogy igen sok helyen, hogy többet ne mondjak, a kincstári telepitvényekuél, milliókra megy a hátralékos összeg; ha most ezt mind be akarják hajtani, vagy ha ezt nem is teszik, de a földtulajdonosok egyszerre akarják a hátralékokat behajtani: valószínűleg sem a hátralékok behajtása nem fog bekövetkezni, sem a vételár nem fog befizettetni: Tehát azon módositvány, melyet Eöry tisztelt képviselő ur ajánlott, a tulajdonosokat is amennyire lehet biztosítja, s a telepitvényeseket is. Én részemről ahhoz járulok. Elnök í Tiszt, ház! Miként már előbb is bátor voltam kijelenteni, a 3-ik § a központi bizottság szövegezése szerint elfogadtatott, most már csak azon toldalékra kell szavazni, melyet Eöry képviselő ur indítványozott. Méltóztassanak tehát azok, kik azt elfogadják felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Wáchter Frigyes jegyző (olvassa a 4-ik §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa az 5-ik §. azután a 2., 3., 4. osztály erre vonatkozó különvéleményét.) „Ezen §. második része, — mely következőleg szól : „Ha azonban a földtulajdonos az összes telepitvényi birtok megvételét kívánná, a telepitvényesek az egész belső- és külső birtokot megvenni tartoznak, különben csak építkezéseik, ugy más beruházásaik megtérítésére jogositvák" — egészen kihagyassék." Horánszky Nándor i T. ház! Mint az épen most felolvasott külön véleménytől méltóztatnak látni, a 2., 3. és 4. osztály részéről indítványba hozatni, hogy a központi bizottság által javasolt 5. §. második bekezdése egyszerűen kihagyassék. Czélja, miként méltóztatnak látni, e különvéleménynek az, hogy a telepitvényesek érdekei tisztán és kizárólag a földtulajdonos kezébe letéve ne legyenek. Egyike levén azoknak, kik ezen külön véleményt aláírták, méltóztassanak megengedni, hogy lehető rövidséggel azon okokat, melyek a külön vélemény ajánlására indítanak, elmondhassam. Mint méltóztatnak látni, az egész törvényjavaslat egyátalán nem védi meg az érdeklettek azon jogát, hogy ők a törvény intézkedésétől eltérőleg is egyezséget köthessenek s az egyezség módozatait megállapíthassák a külsőség megváltása tekintetéből. Ebből, t. ház, önkényt következik, hogyha a központi bizottság javaslata elfogadtatik: az ezen javaslat szerint alkotandó törvény egyszerűen a földtulajdonos kezébe teszi le érdekét azon teíepitvényesnek, kinek azon esetre, ha az egész külsőség megváltására nem vállalkoznék, nemcsak azon 4 kataszteri holdhoz, melyet számára az 5. § első bekezdése különben biztosit, de még azon belsőséghez is elvesztené jogát. Ez, t. ház, egészen egyoldalú és oly intézkedés lenne, mely a telepitvényes sorsát a földtulajdonos önkényének és egyoldalú érdekének tenné ki. Van azonban, t. ház, más ok is, miért ezen különvéleményt ajánlom és ez némileg összefüggésben van azon javaslattal, melyet a központi bizottság előadója a bizottság részéről beterjesztett. Én is helyeslem, hogy az illető telepitvényesek, mennyire lehetséges, ne szoríttassanak oly terhek elvállalására, melyekkel megküzdeni nem bírnak; mert ily intézkedésnek természetes következése az eladósodás és előáll azon eset, melytől a tepitvényest épen megóvni akarjuk, t. i, hogy a telepitvényesek még veszélyesebb alakban fognak, minden ok nélkül, a világba szóratni, ha ők magokra nagyobb terhet róván, mint mennyit megbírnak, amennyiben az egész külsőség megváltására köteleztetnének. (Helyeslés bal felöl.) Egyébként, t. ház, én tudok magamnak oly törvényt képzelni, — ez is körülbelől olyan, — hogy valaki köteleztessék arra. hogy birtokának egy részét megváltás alá bocsássa; cíc oly törvényt, mely valakit arra kötelezzen, hogy midőn ereje nincs, midőn pénze nincs, a kellő anyagi eszközökkel nem rendelkezik, valamit teljesen megszerezni tartozzék: oly törvény képzelni valóban nem tudok. (Helyeslés bal felől.) Ezen rövid indokolás mellett bátorkodom a külön véleményt ajánlani azon esetre, ha t. i. ezen § első bekezdése, mely különben is eldönti ezen második bekezdés sorsát, elfogadtatik. (Helyeslés bal felől.) Pauler Tivadar igazságügyminister : Tisztelt ház ! Midőn a központi bizottság javaslatát átalánosságban elfogadtam, kijelentettem, hogy egy lényeges pontra nézve eltérő nézetben, eltérő véleményben vagyok. Ez az 5. §., mely a
