Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-49

49. országos ülés december 9. 1872. 237 külsőségekre vonatkozik. Ragaszkodóin az előbbi igaz­ságíigyminister ur által és általam is beterjesztett azon javaslathoz, nielynélfogva csupán csak a belső­ségnek megvétele engedtetnék meg a telepitvénye­seknek. Az okok, melyek engem erre vezetnek, ha nem is kizárólag, — de kiválólag jogi természetűek. (HalljuJcl) A viszony, t. ház, melyről itt szó van, szorosan véve magánjogi viszony. A földtulajdonos határozott időre kötött szerződés által földének ha­szonvételét — bizonyos szolgálólányok fejében, — ha­tározott évekre engedte át a telepitvényeseknek ; tulajdonjogát tehát bizonyos tekintetben korlátolta, bizonyos tekintetben megszorította, de azt lényegére nézve fentartotta. A társadalmi életnek, ugy hiszem, ebben mind­nyájan egyetértünk, egyik főelve : a tulajdonnak szentsége, és a szerződések sérthetlensége. Mindkét elv itt a központi bizottság intézkedése által meg­sértetik, megsértetik oly arányban és oly mértékben, mint azt a közérdeknél fogva igazolni nem lehet. Mert habár, meggyőződésem szerint, a vagyonbiz­tonság és a tulajdon szentsége társadalmi életünk­nek egyik alapját képezi: tökéletesen osztozom azok véleményében, kik annak korlátozhatását a köz­érdeknél és á közjó tekintetében bizonyos feltételek alatt lehetőnek mondják. A magánjog a közjognak oltalma alatt áll; és ennélfogva lehetnek oly viszonyok, melyekben a magánjognak megszorítása épen az azt oltalmazó köz­jognak követelménye. De ez csupán csak annyiban történhetik, amennyiben azt a szükség, vagy az ál­lam túlnyomó haszna megkívánja. Korlátot szab tehát az állam ezen kitűnő jogá­nak maga a szükség, vagy az állam túlnyomó haszna és másodszor az azoknak adandó kártalanítás, kik épen az érintett tekinteteknél fogva áldozatot hozni kötelesek. Ha ezen tulmegyünk, akkor, uraim! oly elvet állítunk fel, mely a raison d'état ürügye alatt a legszentebb jogot megtámadhatja. (Élénk helyeslés.) És valamint a legkitűnőbb jogászok a kitűnő jogot az államélet oly szükségképeni követelményének tar­tották, hogy még a nemesi előjogokra oly annyira féltékeny Verbőczy is a híres partis primae titu­lus nonusában, midőn a nemességnek és a nemeseknek jogait körülirta, határozottan megjegyezte : Nobilem nec in persona vei in rebus suis, ordinaria autori­tate turbari posse, tehát elismerte; más részről,ugy hiszem, mindenki be fogja látni, hogy a jog kellő határain tulmennénk, ha oly elveket vitatnánk, me­lyek mellett sem a közjog, sem a magánjog többé biztosítva nem lenne. Midőn tehát a magánjognak korlátozását a köz­érdek szempontjából tárgyalás alá vesszük, a kér­dés sarkpontja az : meddig kívánja a közérdek a magánjog megszorítását, mennyire követeli azt a ha­zának, az államnak haszna és pedig túlnyomó haszna. Követeli annyiban, amennyiben a létező köz­ségek fen tartása mulhatlanul szükséges. Nem kö­vetelheti e szükségen tul, mert épen a korlátozás­nak alapját csupán a szükség képezi, a szükségnek pedig eleget teszünk, ugy hiszem, tisztelt ház, ha a községek fentartására megkívántató belsőséget meg­adjuk épen azért, hogy a községek el ne pusztul­janak, lakosai hajlék nélkül ne maradjanak. Ezen megszorítást igazolinak tartom, igazoltnak a szük­ség által; ezen tul nem mennék, és ugy hiszem, tul­menni nem lehet; mert mihelyt belsősége megvan a telepitvényesnek, és biztosítva van hajléka: biztosítva van a község léte. A mi ezentúl megkívántatik, azt bizonyítja az érdekek kölcsönössége a földtulajdo­nos és telepitvényes közt. (Helyeslés.) Mit tapasztaltunk az ujabb időben '? Azt ta­pasztaltuk, már ezen törvény tárgyalása után, hogy a hol uj szerződésre keltek, a megváltást a belsőségre nézve megengedték sok esetben, a külsőséget azon­ban bérbe adták. A tulajdonosnak saját érdeke kí­vánja, hogy munkaereje legyen, saját érdeke kívánja hogy földeit megnrankáltathassa, aki pedig belsőség­gel bír, akinek existentiája bizonyos alapon van : ezen munkára nézve kiállhatja a versenyt akármely munkással. A földtulajdonos szüksége és azon előny, mely biztosított léténél fogva a telepitvényest illeti, biz­tosítják egyszersmind neki a munka megszerezhe­tést mások fölött, kik vele e tekintben nem ver­senyezhetnek. A szorgalmas telepitvényes ennélfogva elég alkalmat fog találni a keresetre, a szorgalmat­lanon, a kire nézve, mint Tisza Kálmán képviselő ur igen helyesen monda, nem alkothatunk törvényt nem segíthetünk; nem segíthetünk sem 4, sem 10 katastralis holddal. Miután tehát a jogi elvnek szigora követeli, hogy csak annyival tágítsunk a magán jogon, a mennyire a közérdek megkívánja, a községeknek a közérdek által követelt fentartása pedig a belsőség és érdekközösség által teljesen biztosítva van: jogi szem­pontból tovább menni nem lehet. (Helyeslés jobb felől.) De kívánják ezt opportunitási okok is. (HalljuJc'J) Helyesen mondotta hazánk egyik jeles fia, hogy mind az, ami hazánkban a földmivelés felvirágzását, kifejlődését akadályozza, káros az összes hazára nézve. Akadályoztatnák pedig oly intézkedések, amelyek a földtulajdonost gondolkozóvá tehetnék az iránt, vajon nem volna-e tanácsosabb reá nézve, ha kevésbbé kimeritőleg használná inkább földjét, mintsem, hogy a munkaerő szaporítása által azon veszélynek tegye ki magát, hogy habár határozott időre kötött szerződés által is, saját tulajdonának alapját megingatná. (Helyeslés jobb felől.) A jövő­ben hozandó törvény sem fogja ennek elejét venni, mert csak permissiv lévén, a tulajdonost nem fogná

Next

/
Oldalképek
Tartalom