Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-49
230 49. országos ülés december 9. 1872. dok. Legtisztább e tekintetben a kincstári telepitvényesek példája. A kincstári birtokban levő nagy jószágokon igen sok telepitvényes község van, több mint 40, s az általok birt terület is igen nagy; de átalában legtöbb telepitvényes van a pécskai uradalomban, a telepitvényesek ott legtöbb s mondatni legjobb birtokot is birnak átalában, s kedvezőtlenebb helyzetben nincsenek, néhány kivételt megjegyezvén, mint a magánbirtokban levő telepitvényesek. Mindemellett a pécskai uradalomban 21 telepitvényes község van, melyekben közel 40.000 katastralis holdnyi területen gazdálkodik körülbelöl 2500—3000 családdal, — s melyek összesen közel 1 millió frt bérhátralékban vannak ma annyira, hogyha a legmérsékeltebb birói becsű utján külsőségük megváltásába, illetőleg ők a külsőség megszerzésébe belejutnak, és emellett bérhátralékaikat meg kell fizetniök: jövőre egy kataszteri hold után közel 18—20 frtnyi évi járadékot, tehát oly összeget. tartoznak fizetni, mely két akkora, vagy talán ennél is nagyobb lesz, mint mennyit szerződésök értelmében jelenleg a kincstárnak fizetnek. Ha tehát ők 8 frt vagy 8 frt 30 kr. évi bérök mellett elszegényedtek és ily nagy bérhátralékban maradtak, s ezen kivül van még adóhátralékuk is : mennyivel inkább lehet félni attól, hogy majd, ha egy kataszteri hold után kétszerte több évi járulékot keli fizetniök. ezen kiadást megbirni nem fogják. Viszonyukon, jövőjükön egyátalában nem segit az, hogy ha nem az egész külsőséget fogják magoknak megszerezni akarni, hanem csak azon 4 holdat, mely a központi bizottság által elfogadott törvényjavaslatban foglaltatik; ismétlem, helyzetök, jövőjük egyátalán nem javul, mert a fizetés arányai ugyanazok lesznek. A lehető legroszabb megoldási módozat, tisztelt ház! az lenne, ha a telepitvényesek csupán arra utaltatnának, hogy csak belsőségeiket legyenek kénytelenek birói becsű, vagy szabad egyezkedési áron megváltani, mert a belsőség kevésbbé lévén jövedelmező, nem maradna tér. melyen megkereshetnék azon összegeket, melyeken a belsőséget maguknak megválthatnák. Nagy eredményt tehát, ezen törvényjavaslattól, ha elfogadtatik is, legalább minden irányban kielégítő eredményt várni nem lehet. De bármiként döntsön a tisztelt ház bölcsesége, egy dolog bizonyos : az, hogy a törvényhozásnak nem lehet feladata a henyének, nem lehet feladata a pazarlónak ingyen birtokot juttatni, nem lehet feladata a tulajdonjogot tovább csorbítani, mint azt a helyzet kényszerűsége igényli; ellenben a törvényhozásnak nagy és nemes feladata a telepitvényeseket oda segíteni, hogy munkásság, szorgalom, takarékosság által telepitvényi kötelékeiktől megszabadulhassanak, s hogy a munkás családok igényeiknek megfelelő szabad birtokot szerezhessenek maguknak. Nyer ezzel, tisztelt ház! a telepitvényes,, a társadalom, és elvégre nyer maga a telepítő. És miután a központi bizottság által elfogadott törvényjavaslat ezen czélt nemcsak kitűzi, hanem lehetővé is teszi: annálfogva ajánlom a központi bizottság által javaslatba hozott szerkezetet elfogadásra. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Magam részéről sem szándékozom a telepitvényesek kérdését elméletileg és elvi szempontbál ez alkalommal tárgyalni, mert miként a t. előadó ur is monda, e kérdés e házban többször előfordult, és én óhajtom, hogy ezen kérdés minélelőbb megoldva is legyen. Habár maga a szövegezés ellen van több kifogásom, fentartva azoknak érvényesítését a részletes tárgyalásra, daczára a t. előadó ur előadásának (Derültség) a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom, daczára — mondom — t. ház! az előadó ur előadásának ; mert valóban az előadó ur azt méltóztatott indokolni, hogy ezen törvény mennyire nem fog használni senkinek. Ily indokolással ajánlani egy törvényjavaslatot igen bajos. Azonban nekem meggyőződésem, hogy fog használni, különösen, ha jól módosittatik, és épen azért azt elfogadom. Senkinek nem juthat és nem jutott bizonyosan eszébe, hogy a henyének. lomhának, a korhelynek ingyen földet adjon; sőt senkinek nem jutott eszébe az sem, hogy ingyen adjon földet a szorgalmatosnak és igyekezőnek. Nem ez a szempont az, melyből a dolgot megítélni és felfogni kell. Itt elejétől fogva, mióta a t. ház a telepitvényesek kérdésével foglalkozik, azon szempont volt döntő a ház kebelében : megszüntetni egyfelől a nem tisztázott birtokviszonyokat az országban, és másfelől megszűntetni azon — az én szempontomból is — semmiképen nem igazolható helyzetet, hogy egyes nagy, és engedje meg az előadó ur, nem mind olyan nyomorult — községek, egyes emberek tetszése szerint a földszínéről el ne pusztíttassanak. E szempont vezette a t. házat elejétől fogva; és midőn nem arról van szó, hogy valakinek vagyona elvétessék és másoknak adassék, — legyen az korhely vagy szorgalmas, — még nem is arról van szó, hogy olcsó és rósz áron eladassék; hanem arról van szó, hogy oly fontos állami szempontból, minő a birtokviszonyok rendezésének , minő a községek biztosításának kérdése, teljes értékében az ilyen birtok egyrésze kisajátittassék: akkor legalább én ezen eljárást látom annyira igazolva, mint hogyha valakinek birtokát egy vasút kedveért kisajátítják. {Helyeslés lal felöl.) Nem kell tehát itt ajándékról, nem a birtokjognak a szükség kívánalmain túl megszorításáról beszélni, mert ez nem volt szándoka és ma sem szándoka senkinek.
