Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-49

id. országos íi,tls december 9. 1872. 229 Tehát az 58. §. g. pontjában az „állandó* szó kimarad. Szanáry Gyula grőf előadó! További észrevétele a bizottságnak a 130. §-ra vonatkozik. Méltóztatnak emlékezni, hogy a 110. §-ban változás történt, a mennyiben a tanitók és tanári személyek választási módozatára nézve más eljárás állapitatott meg. Ebből íolyólag felszólalás történt, hogy a 130. §-ban a két utolsó sor is kibagyassék, mert ellentétben áll a 110. §. megváltoztatott szövegével; a mi azonban téves, sőt ezen két utolsó sor meghagyása épen szükséges. Ugyanis a 130. §-ban hivatkozás van ezen törvény 115. §-ára, a melyben bizonyos kártérítés határozható el, hivatkozás történik a 129. §-ra, melyben az van mondva, hogy ha büntető eljárás folytán ítélet hozatott valamely tisztviselő ellen, az a polgármesterrel közlendő ; hivatkozás történik azonkívül a módosított 110-ik §-ban is idézett 1868. évi 38-ik törvényczikkre, a mi azonban a történt felszólalás következtében elmaradt. Az 1868. évi XXXVIII. t. ez. és nevezetesen annak 138. §-a azonban kimondja, hogy melyek azon vétségek, melyek folytán a tanitók és tanárok elmozdíthatók állomásuktól és mi utón történjék ez; ennek felvétele tehát szükséges, s azért kérem méltóztassanak ezt a szövegben benne hagyni, illetőleg az előbbi szöveget visszaállítani. (Helyeslés.) Elnök : A 130. §-ban tehát az utolsó két sor visszaállittatik. A fővárosi törvényjavaslat részletes tárgyalása tehát be van fejezve és a végleges megszavazás holnap fog megtörténni. A napi rend második tárgya a teíepitvényesekről szóló törvényjavaslat. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a központi bizottság jelentését.) Elnök : Kívánja a tisztelt ház, hogy maga a törvényjavaslat felolvasottnak tekintessék. (Helyeslés.) Felolvasottnak tekintetik. Eötvös Károly előadó: Tisztelt ház! Azon jelentésben, mely épen most felolvastatott, már meg van emlitve az, hogy a központi bizottság által a telepitvényesek iránt megállapított törvényjavaslat ugy tartalmára, mint alakjára nézve több helyen eltér azon törvényjavaslattól, melyet a tisztelt kormány benyújtott. Ezen eltérések egyik legfontosbika az, hogy, míg a tisztelt kormány által benyújtott törvényjavaslat azon telepitvényeseknek, kiknek határozott időre szóló szerződéseik vannak, csak annyi jogot enged meg, hogy belsőségeiket váltsák meg, illetőleg szerezhessék meg: az előttünk fekvő törvényjavaslat, a mini a központi bizottság által elfogadtatott, a határozott időre szóló szerződéssel bíró telepitvényeseknek jogot enged arra, hogy a külsőségből is megszerezhessenek maguknak 4 eatastralis holdnyi területet és midőn ezen jogukat kiterjeszti, más részről a tulajdonosok jogát is kiterjeszti arra, hogy ha akarni fogják, joguk legyen megkívánni a telepitvényesektől, hogy necsak a 4 holdnyi külsőséget, hanem az egészet is kénytelenek legyenek megváltani. A másik lényeges különbség, mely a tisztelt kormány által benyújtott és a központi bizottság által megáliapitott törvényjavaslatok közt van : az, hogy míg az előbbi törvényjavaslatban csak a templomok, iskolák, uíczák és temetők tekintetnek olyan tereknek, melyek megváltás nélkül is a telepitvényes községek tulajdonába átbocsátanilók, addig a központi bizottság még több más olyan tereket is ilyeneknek tekintett, nevezetesen mindazokat, melyek a község existentiájára okvetlenül szükségesek. Az elv és kiindulási pont, tudniillik biztosítani a telepitvényes községek fennmaradását, mindkét törvényjaslatban egy és ugyanaz; az eltérés, a különbség csak ott van, hogy míg a tisztelt kormány törvényjavaslatában szűkebb alapon is lehetőnek tartatik e ezél elérése: addig a központi bizottság azon véleményben volt, hogy a községek fenmaradására nemcsak a belsőség megváltása, hanem annál valamivel bővebb alap is szükséges. Minő okok hanzolnak az egyik, minők a másik nézet mellett, azoknak tüzetes elsorolásába én itt ezúttal nem bocsátkozom. Felment ezen kötelesség alól ez okoknak közönségesen ismert volta, fölment azon körülmény, hogy e tárgy itt e falak közt már harmadszor vagy negyedszer van tüzetes tárgyalás alatt. Egy körülményt azonban mégis bátor vagyok fölemlíteni. (Halljuk!) Ki a telepitvényes községeknek gazdasági és értékviszonyait ismeri, az velem együtt azon nem örvendetes jövendő mondásra adja fejét, hogy ezen telepitvényes községek, ha nem is túlnyomó, de tetemes része bizonyára — ha ezen törvény nem segit helyzetükön, — rövid idő alatt el fog pusztulni. Henye élet, takarékosság hiánya, mostoha időjárás, igen nagy, majdnem elviselhetetlen adó, — és bérhátralékok a telepitvényesek nagy részét oda fogják juttatni — és pedig rövid idő alatt, — hogy rajtok nem segit többé sem ezen, sem semmiféle törvény. Azért, azt hiszem, más is intézte magához azon kérdést, melyet én is intéztem, hogy vajon, ha ezen javaslat törvénynyé váiik, segítve lesz-e a helyzeten. Vajon azon nemes szándék, mely oda van irányozva, hogy ezen telepitvényes községek nemcsak megtartassanak, hanem az állam és család által rajok ruházott nemes feladatnak megfelelni is képesek legyenek : vajon ezen nemes szándék e törvény által el fog-e éretni ? vajon az idő és fáradság, mit e kérdésnek szentelünk, nem az egyszerű jóakaratnak buzgó, de eredménytelen munkája lesz-e ? Ezen kérdésre tisztelt ház! én részemről megnyugbató feleletet adni nem merek, mert nem tu-