Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-47

186 47. országos ülés december 6. 1872. Kormányzatunk jelen állapotában én azon személyes foglalkozás alatt, a melyről a képviselő ur szólott, nem érthetek egyebet, minthogy a belügyminister személyes tudomást szerezzen magának a főváros minden fontosabb ügyeiről, és hogy ezen ügyekben személyes elhatározásával intézkedjék. Hisz ez történik most is; de az teljesen lehetetlen, hogy a beliigyminister minden egyes fontos dologban személyesen járjon el, hogy ő minden rendeletnek, a mely talán félremagyarázásra vagy pedig feszültségre szolgáltathat alkalmat, — mert valljuk be uraim, ingerlékeny makacs nép vagyunk, — és a belügyminister sincs mindig oly helyzetben, hogy a törvényhatósághoz — bocsánat a kifejezésért — szerelmes leveleket írjon, a belügyminister, mondom nincs azon helyzetben, hogy oly fontosabb rendeleteknek, melyekre nézve a fővárosban már is véleménykülömbségek, pártoskodások, szakadások léteznek : ő maga, személyesen eg}

?

engesse útját; hanem épen arra való azon közeg, melyről itt szó van, és a melyre ugy itt, mint másutt nagy szükség van. Miután a kérdésben forgó szakasz ellenzői bebizonyítani iparkodtak, hogy a főispán, különösen a városi főispán fölösleges másutt is, ahol van, hogy igen kevés időt tölt a megyében, hogy ha nem is arra való, hogy lásson; hanem legfölebb arra való, hogy láttassák, a közigazgatás rendezését, a fővárosban— azon közigazgatást, a melyről itt szó van •—• mert ezen §-ban kezdődik a főváros sajátlagos közigazgatási rendezése, — azzal vélik a legczélszerübben megkezdhetni, hogy a végrehajtó hatalom képviselőjét a főváros éléről egyszerűen mellőztetni kívánják. Bocsánatot kérek, ezzel nem rendeztünk még semmit; fönmarad még a kérdéseknek igen sok igen fontos része, melyek megoldatlanul és függőben maradnának. Én nem akarom mindezeket taxatíve elősorolni: csupán egyre bátorkodom figyelmeztetni a t. házat. Ugyanis nem hallottam még eddig fölemlittetni semmi garantiát arra nézve, hogy hát miképen fognának az államnak minden részről elismert fontos érdekei minden sérelemtől megóvatni; mert nemcsak a mostam időre, hanem meglehet, hogy hosszabb időre, talán egy fél századra alkotunk törvényt. Arra a kérdésre, hogy kinek lesz tehát a főpolgármester felelős , a felelet az: — felelős lesz a kormánynak, a törvényhatóságnak és az •egész lakosságnak, mert kérdőre vonhatja őt mindenki a közgyűlésen és a hírlapokban és ha a vád alapos — oly időkben élünk, és hála istennek hogy ugy van, hogy a fölhozott vád súlya alól nem menekülhet senki. És ha vannak csakugyan oly főispánok, kik, lehet, nem arra valók, hogy lássanak, — mit én igen nagyon sajnálnék, ha ugy volna, — de legfölebb arra, hogy láttassanak: méltóztassanak figyelembe venni, hogy van — fájdalom — és pedig nem egy, hanem több törvényhatóság, melynek lakossága vagy annak egy része még maiglan egy jobb ügyhöz méltó hévvel küzd államiságunk ellen. Vannak törvényhatóságok, a melyekben a főispán a magyar államiságnak ugy szólván egyedüli képviselője, egyedüli öre. Ily helyen aztán szükség van arra, hogy a főispán láttassák. Az idézett kijelentés egyúttal azt is involválja, hogy vannak főispánok, kik kötelességüknek nem tesznek eleget. (FöMáltások baloldalon: Ugy van !) Megengedem, lehetnek ily főispánok; de mindnyájan tudjuk, hogy nem vagyunk a közigazgatási képességeknek oly bővében, hogy a belügyminister képes volna minden megye élére egy, nem tudom mily képzettségű államférfiúi állítani. Legyünk méltányosak. Vannak derék, kötelességeiknek buzgalommal megfelelő főispánaink. És ezen buzgalom alatt egyátalában nem értem azon tevékenységet, melyre egy képviselő ur hivatkozott, mondván, hogy ezt bizonyos meleg idők beálltával szokták kifejteni. Nekem ily tevékenységről nincs tudomásom, és ha csakugyan van egynehány főispán, ki talán nem felelne meg egészen hivatásának, ebből nem az következik, hogy rontsuk le az egész institutiót; hanem az, hogy ha vannak ezen institutiónak hiányai, siessünk azokon javítani, tegyük az intézményt életképessé, hozzuk összhangzásba az önkormányzat és az állam érdekeivel. (Tetszés a jobb oldalon.) Én azon nézetben vagyok — és azt tartom, hogy a t. ház meggyőződésével is találkozom, ha azt mondom,— hogy jól rendezett közigazgatás nélkül állami létünk biztosítva nincs. Ezen rendezést pedig nem fogjuk elérni soha egyedül csak az által, hogy a főispáni intézmény elé minden alkalommal akadályt gördítünk, és tekintélyét leromboljuk; mi mindnyájan egy nagy, lehetőleg jól szervezett és a ránk bekövetkezhető viharokkal szemben győzelmesen és dicsőségesen megállható magyar államot óhajtunk; mindnyájan óhajtunk ezen állam számára egy szellemileg és anyagilag hatalmas magyar fővárost, nemzeti művelődésünknek oly központját, mely a részekre ellenállhatlan vonzerőt és befolyást gyakoroljon. Buda-Pest már geographiai tekintetben is oly kedvező helyzetben van, hogy megvan benne minden kellék- és előföltétel arra, hogy világvárossá fejlődhessék. Fővárosunkat a jó Isten megáldotta a természet minden adományával és kincsével gazdagon. (Paczolay: Homokkal is!) Igen homokkal is, és ez is jó — Berlin körül is van ily homok, a mi nem akadályoztatta abban, hogy világvárossá legyen. — (Tetszés.) Nem kell egyéb, mint, hogy e kincseket kellőleg fölhasználjuk és Buda-Pest egy-két évtized alatt Európa legkeresettebb, leglátogatottabb pontjává fog válhatni. De mindehhez mindenekelőtt kellőleg rendezett szervezet, jól vezetett, folyton éber és tettre kész közigazgatás kell. Csak ily köz-