Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-47

47. országos ülés december 6. 1872. 185 Tárosban szükséges voltát; én pedig ellenkezőleg ugy vagyok meggyőződve, hogy e képviseltetés ugy az állam, mint különösen a főváros érdekében kívá­natos, sőt szükséges. Nem fogadhatom el a módosit­ványokat azért sem, mivel t. szerzőik abból a nézetből látszanak kiindulni, hogy a főváros közigazgatását helyesen t. i. ugy az önkormányzat mint az állam érdekének megfelelőleg be lehet rendezni és kezelni a nélkül, hogy a végrehajtó hatalom törvényszerű felügyelete biztosíttatnék ; én pedig t. ház az ellen­kezőről vagyok meggyőződve. Én azt hiszem, hogy az államfönség fogalmából önként következő ezen felügyeleti jog gyakorlását mindenkép biztositni kell. És e pontnál különösen megjegyzem, hogy én fővá­rosi közigazgatás alatt azon közigazgatást értem, melyet ezen elnevezés alatt a törvény ért, t. i. a mu­nicipalis szerkezetnek főleg — bár nem kizárólag — azon részét tartom szem előtt, a mely arra van hivatva, hogy az állami közigazgatás érdekeit köz­vetítse. Önkormányzat dolgában én a fővárosnak a lehető legtágabb kört szeretném adni. Nem fogadom el végre e módositványokat azért sem, mivel mindazon érvek, a melyek a fővárosban a végrehajtó hatalomnak képviseltetésének szüksége ellen felhozattak, alázatos véleményem szerint épen e képviseltetés szüksége mellett szóknak. Ami először a fővárosi közigazgatás rendezé­sét illeti: közigazgatásának egész rendszere a köz­törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. XLII. t. cz.-ben van lefektetve. Ezen rendszernek egyik alap- és sarkalatos elve az, hogy minden törvény­hatóság élére a végrehajtó hatalomnak egy-egy képviselője állittassék. Már maga az organicus tör­vény ezen alap rendelkezésére való hivatkozás elég­séges annak bebizonyítására, hogy nem lehet e részben a fővárosra nézve kivételt tenni. A fővá­rosi törvényhatóság jogköre, municipalis attribútu­mai a többi törvényhatóságok jogkörével egyenlő; azon körülmény pedig, hogy ügyköre sokkal tága­sabb és a tárgyakra nézve is sokkal jelentékenyebb, nemcsak hogy mit sem változtat c kérdés elvi nagy fontosságán, de véleményem szerint a legdöntőbb argumentumot szolgáltatja a mellett, hogy az or­szágszerte bevett átalános szabály alól itt sem kell kivételt tenni. {Helyeslés jobb felöl.) Nem lehet, tisztelt ház, egy egész rendszerből annak egyik épen fő sarkelvét kiszakítani a nélkül, hogy maga ezen rendszer meg ne ingattassék és ez által a többi munipiumok hatósági élete ingatag­gá és hullámzóvá ne tétessék. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nekünk fejlődésünk első, hogy ne mondjam — kezdetleges korszakában ily ingatagságot, ily határozatlanságot, hogy ne mondjam, rázkodtatást •— kerülnünk kell. Azt mondják, hogy vannak a fővárosnak ki­KÉPY. M. NAPLÓ 18f). II. KÖTET. vételes, vagy mint Steiger Gyula képviselő ur magát kifejezte, különleges viszonyai. Mik ezek különleges viszonyok? Társadalmi, közmivelődési, közgazdászat! és sok más tekintetben a főváros magasan áll a többi törvényhatóságok fölött; de a fővárosnak ép­pen ezen eminens állása követeli, hogy, mivel a kormány ezen nagyszerű országos érdekek képvisel­tetésére és előmozdítására a legelső sorban van hi­vatva, mivel ennélfogva a kormánynak a fővárossal való érintkezései sokkal sűrűbben a tárgyakra nézve, és sokkal nagyobb jelentőségben fordulnak elő, mint bárhol másutt: történjék intézkedés arra nézve, hogy a kormánynak ezen érdekekre való alkotmá­nyos befolyása a fővárosban mindenkor akadály­talanul gyakorolható legyen, (Helyeslés a jobb olda­lon.) ami az én fölfogásom szerint csak ugy lehet­séges, há ezen érintkezést a fővárosban oly köz­vetítő eszközli, a kihez mind a kormánynak, mind pedig a fővárosnak bizalma van; mert én ilyennek képzelem, ilyennek akarom azon főpolgármestert, a kiről szó van. Azonban ez ellen egyik leghatalmasabbnak lát­szó érv gyanánt azt hozzák föl, hogy nincs ily közvetítőre szükség: mert a kormány helyben van. Ezen érv, a mely szájról szájra jár, s ennek szinte szembeszökő — bár engem, megvallom, meg nem győző plausibilitása volt, amint hiszem, leginkább befolyással arra, hogy a főpolgármesterről szóló szakasz azon szerkezetben állapíttatott meg, a mint itt van. Ez valóban a kormányi képviseltetésnek mini­mumát foglalja magában. Nem tagadom, hogy a kormánynak helyben léte, a fővárossal való hivata­los érintkezést igen megkönnyíti; de ugyanezen tényleges könnyebbség fönáll a többi törvényható­ságokra nézve is, a- melyek a ministerrel távirati utón közlekedhetnek: ugyanez okon a Pest me­gyei főispáni állomást azonnal meg lehetne szüntetni, mert hiszen Pestmegye törvényhatóságának székhe­lye szintén Pesten van. Ez az eszme nem is uj, nemcsak hogy nem uj, hanem már 380 évvel ez­előtt keletkezett és törvénybe is igtattatott, mert van egy régi törvényünk, mely azt mondja: mivel Budán lakik a király: Pest megyének nem kell főis­pán. (Madarász József közbeszól: Jobb is volt!) Azonban a régi kornak, bármily tiszteletre méltó, ily hagyományai a modern állam keretébe nem il­lenek. (Helyeslés a jobb oldalon, nyugtalanság a bal oldalon.) Az egyik módositvány szerzője Steiger Gyula képviselő ur erre nézve is egy expedienst ajánlott; azt mondotta t. i., hogy a belügyminister személye­sen foglalkozzék a főváros főbb ügyeivel. Én nem hihetem, hogy ez alatt azt értette volna, hogy a főpolgármester teendőit a belügyminister vállalja magára. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom