Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-43

43. országos ülés novemlier 29. 1872. 141 sem a fölvidéken nem előnyös a magyar nemzetiségre nézve. Nem védi az, tisztelt ház, nemzetiségünket, hanem a centrálisaimnak egy mesterkélt gépezete, melyet én a kormányra, és a pártérdekére nagyon kényelmesnek, de a közszabadságra s igy hazánk minden nemzetiségére veszélyesnek ítélek, s épen azért, amidőn annak többi törvényhatóságainkból való kiküszöbölését teljes lelkemből óhajtom s tel­jes erőmből minden törvényes eszközzel eszközölni kívánom: akkor a fővárosba — mely addig e mé­telytől mentve volt —• azt behozni ellenzem, s azért a legjobb meggyőződésemmel azonos és összhangzó kisebbségi véleményt támogatandom szavazatommal. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Jókai Mór: Tisztelt ház! Én sem kívá­nok a virilismushoz elvileg hozzászólni, ez iránt meghozott törvényünk van, s én a meghozott tör­vényt tisztelni, azt végrehajtatni kívánom ; szólok csupán az ezen törvény alóli kivételhez, mint a mely jelenleg tárgyalás alatt van; mert kivételnek kell tartanom a virilis szavazatok törvénye alól mind a kormánynak előterjesztését, mind pedig a központi bizottságnak módositványát. Nem kerülhetem el, hogy ez alkalommal ne szóljak a beterjesztett törvénynek eredeti czéljáról, mert épen azt akarom bebizonyítani, hogy ezen pont, a virilis szavazatok pontja, a czélt tőlünk eltávolítja. A czél az: egy nagy magyar fővárost alkotni. Elég ok van rá. Egy főváros nem csak a nemzeti culturának, de egyúttal egy ország állami­ságának is látható jele. Akár hány tartományát el­veszthette Törökország : azért Konstantinápoly mégis mindig képviseli a keleti kérdést; akár hány tarto­mányával megfogyatkozhatott Ausztria: azért Bécs mindig Ausztriát képviseli. Épen azért azt a magas eszmét, a milyen egy megalkotandó magyar főváros, én igen méltánylandónak és minden áldozattal keresz­tülviendőnek tartom. Nem csak pénzáldozatok, való­ban elvbeli áldozatok is kívántatnak itt mindenkitől; oly elvbeli áldozatok, a minőket párt tesz pártnak, így például nagy mértékig a centralisatiót kell elfo­gadni még azoknak is, kik a municipalismus mellett vannak. És mi készek vagyunk mindezen áldoza­tokra ; ki is fejeztük mindenkor ez iránti készsé­günket : csupán azt óhajtjuk, hogy ezen készségünk a czél megközelítésére , ne pedig az attól való el­ütésre szolgáljon. Még azzal nem csináltunk nagy fővárost, ha három egymás mellett fekvő nagy és kisebb várost egymással összecsatolunk, hogyha azok lakosainak számát összeadás által egyesitettük, hogyha azok­nak közös administratiot, közös polgármestert és közös költségvetést adtunk. Ahhoz, hogy Magyaror­szágnak egy nagy metropolisa legyen: nagy, átható eszmék kellenek, amelyek egy egész egyetemleges­séget fölkarolni és azt keresztülvinni képesek. Szük­séges arra, hogy ezen metropolisban az ipar és kereskedelem stabilisáltassék, a vagyonosodás lehetővé tétessék, és ne csak a gazdagoknak, hanem a sze­gényeknek is, a munkás-osztálynak és alsó iparnak, szóval mindenkinek mentül tágabb tér nyittassák arra, hogy itt megélhessen és magát jól találhassa. Szükséges, hogy kényelem és élvezetek dolgában oly fokra emeltessék a főváros, mely kielégítse nagybirtokosainkat, hogy a külföld metropolisai he­lyett Pestre jöjjenek, — itt építkezzenek, itt lakja­nak. . Szükséges, hogy a közrend és közegészség tekintetében fővárosunk európai levegőbe emelkedjék, hogy a külföld itt magát Európában találhassa. Mindezek oly nagy és magas szempontból meg­ítélendő eszmék, a melyeknek keresztülvitelére vagy csak egy erős nemzeti és jóakaratú absolutismns, vagy pedig helyes alapokon nyugvó népképviselet képes. Absolutismusról — bármilyen jó legyen is — itt e házban beszélni nem lehet; nekem pedig egy­átalában e házon kivül is ajánlani nem szoká­som. Tehát egy egészséges népképviselet az , mely ezen eszméket létesítheti. A népképviseletnek legnagyobb ellensége az érdekképviselet, de minden érdekképviselet között a, közügyre nézve a leggonoszabb az, melyet particu­laris érdeknek és képviseletnek nevezünk. Méltóztassanak a dolgot figyelemmel megvizs­gálni. Buda-Pest és Ó-Buda egyesítésében annyi particularis érdek merül fel, hogy azokat okosan kiegyeztetni valóban államférfiúi feladat. Nekem volt szei'encsém több rendbeli oly gyűlésben résztvehetni, melyben majd az egyik, majd a másik ilyen parti­cularis érdek fejtette ki a maga nézeteit és aggo­dalmait. Nem volt itt semmi pártkülönbség, de vol­tak particularis különbségek. Mindenütt azt han­goztattam : mondjunk le, uraim, a helyi viszonyok­hoz kötött aprólékos érdekeinkről; a törvényhozás oly törvényt fog hozni, mely ezen csekély vesztesé­gek helyett, melyeket most elszenvedünk, oly nagy nyereségeket fog adni mindenkinek, melyek által bőven kárpótolva leszünk , és a miben saját érde­künkben nem leszünk kárpótolva, azt nekünk kár­pótolni fogja a haza emelkedése, a főváros fölvirág­zása. És ebben minden nyugtalankodó érdekfelek megnyugodtak. És most, uraim, a törvénynek ezen pontjával, mely a virilismusról szól: beválthatja-e a törvényhozás azon Ígéretet, hogy a feláldozott particularis érdekeket egy nagy egyetemes érdek felkarolása által kielégíteni és kárpótolni fogja? Méltóztassanak ez iránt kissé számot vetni a statisticai adatokkal. Ha mind a 400 képviselő nép­képviselet alapján jön be a tanácsterembe: akkor igazságosan lesz képviselve minden egyes alkatrésze

Next

/
Oldalképek
Tartalom