Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-43
142 43. országos ülés november 29. 1872. ennek az alkotandó nagy fővárosi képviseleti testületnek. Ha azonban először két százat választ a nép népképviselet utján, aztán pedig ezerkétszáz candidatusból választ a közönség másik kétszázat: akkor nem nagy statisticai ismeret szükséges annak kiszámításához , hogy először is Buda két kerülete, de különösen Ó-Buda csak nem egészen virilis képviselet nélkül marad. De még akkor sem fog egész Pestnek jutni az oroszlánrész ; még Pesten is három városnegyed a virilis képviseletből csak morzsalékot fog kapni, és a virilis képviseletnek egész zöme két városnegyed számára lesz föntartva. (Élénk- helyeslés bál felöl.) Ez fog irányt adni, ez fogja képviselni Buda-Pestet, és ez fogja előtérbe tolni azon érdekeket, melyek saját magának érdekei. (Tetszésnyilatlcosatok a bal oldalon. Mozgás jobb felől) Midőn tehát hat kerületet reábirtunk particularis érdekeinek nagylelkű feláldozására, ugyanazokat átadtuk két választó-kerület particularis érdekeinek. (Igás! bal felől.) Uraim! nem beszélek én elvi, nem ideális dolgokról, hanem mindenki előtt látható tényre akarok utalni. Székesfehérvár igen tisztelt képviselője nagyon csalatkozott akkor , mikor a pesti háziurakat tartotta legerősebben hangsúlyozandó elemnek. Nem ezen elem az . mely leginkább megérdemli az apostropháíást: hanem igenis megérdemli a házspeculánsok osztálya, a teleküzérek osztálya. Az a jámbor Hausherr, ha egyszer behajtotta a maga házbérét és szemétpénzét: meg van nyugodva; de azok a házspeculánsok és teleküzérek, azok tudnak még csak szemétpénzt behajtani! (Derültség.) Adatainkból látjuk, hogy a város bizonyos helyein nem száz, de 200—300% nyereséggel történnek üzérkedések a föld- és házbirtokban ugyanakkor, midőn Pestváros egyéb külvárosainak, és különösen Budának, és legkülönösebben Ó-Budának egyes részeiben kisvárosi stagnatio van jelen. Mától keletkezett ezen állapot? Nem. Régóta, évtizedek óta foly a küzdelem a pesti gentry és a pesti mezitlábosnak csúfolt világ közt. Méltóztassanak elnézni a város két végére , az északi és déli végére. A kövek beszélnek. Minden előny, miben lehetett részesíteni, miben kellett községileg részesíteni a lakosságot, minden előny megadatik az északi résznek, minden hátrány a délinek. Ott van egy csoport lőporos magazin , előjönnek az északi villák tulajdonosai, előjön a pesti gentry és azt mondja: ez nekünk nagy akadályunkra van, mi ide palotáinkat nem építhetjük , mert félünk a lőportoronytól. Tökéletesen igazuk van, el kell azt onnan vitetni. De hát mi következik belőle ? Az, hogy ezeket a félelmes tárgyakat elszállítják a világ végére, távol az egész várostól, hol kárt nem tehetnek ? Nem; átteszik azokat a Ferenczváros határába , közvetlenül az utolsó ház szomszédságába, hogy az a városrész ne épülhessen, ne terjedhessem sehová. A kereskedelem számára kell valamit tervezni? Az északi rész mindig a kedvencz. Midőn a ministerium elhatározta, hogy a vámházat a déli részre építteti, — ha itt volna az a tisztelt minister ur» ki ezt elhatározta, megmondhatná maga, — hogy csaknem a bőréből húzták ki azon tisztelt urak, hogy ne cselekedje ezt, hanem vigye át azt ő hozzájok. Ez nem sikerült; hanem sikerült az a másik törekvésök, hogy daczára annak, hogy az országgyűlés akként megszavazta a 24 milliót Buda-Pest számára, hogy belőle 2 uj hid építtessék és egy megváltassák, mégis épen azon vámház átellenében levő hid eszméje elejtetett s építtetik helyette egy másik hid a Margitszigettel átellenben, ugy hogy most az öszszes kereskedelmi áruknak, elkezdve a vámháztól a margitszigeti hidig, csaknem egy német mértföldnyi utat kell a városon keresztül tenni. Méltóztassanak figyelembe vonni, hogyan vonatuk el a kereskedelem mesterségesen egyik városnegyedtől és átvitetik a másik negyedbe. Egyszer kiüt az epidémia, jön a cholera, és akkor azon városnegyedek, melyek a kereskedelemből a hasznot húzzák, észreveszik, hogy körülöttük nagy halmaza van a miasmákat terjesztő anyagoknak. Mit határoznak ? Azt, hogy nekik nem kellenek azon anyagok, hanem el kell őket szállítani a Józsefvárosba, ottan had tegyék meg a magok hatását in anima vili. (Mozgás a bal oldalon) Van katonai kórház: el kell küldeni a Ferenczvárosba. Mindent a mi árt, mindent a mi szenny: el kell küldeni a nem protegalt városrészekbe. Csak mikor haszon van a szenyből: azt meg kell tartani a protegalt gentry számára. Mindaz, a mi nem látszik, de legszükégesebb, igy például, a canalizatió, minek gyors keresztülvitele nélkül Pesten 20 év múlva lakni nem lehet, — mert ez lesz a legegészségtelenebb levegőü város, — mindez el van napolva, mert hisz az nem drágítja meg az illetők földjének értékét, legfőlebb egészséget ad az összes lakosságnak; és mindazt a mi czifraság, ami látható, az nagy sietve veretik keresztül. Eddigelé csak Pest-városáról beszéltein. Hol van még Buda? Hiszen az 50 mértföldnyire esik tőlünk és 50 évvel van hátrább nálunk. (Helyeslés.) Elhatározta szintén azt is a legbölcsebb közmunka tanács, hogy Buda-város számára is történjék valami. így nevezetesen, hogy az a bűzhödt árok a török világból, mely azon főút mellett van, a mely egyenesen a déli pályához vezet, és hol a pompás Karácsonyi-féle palota is van, befödessék, hogy az beboltoztassék; de azért, bár ezen határozat egy ideű a pesti sugárút kiépítéséről szóló határozattal.
