Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-42

122 42. országos ülés november 28. 1872. mivel itt nagyobb esély és tér van nyitva a vagyon könnyű szerzésére a fekvő vagyon és az ipar terén, mint a megyékben: épen azért a virilis intézmények elvét létesíteni akarjuk ugyan, de a körülményekhez képest módosított alakban. A történelemre hivatkozott Hoffmann Pál képviselő ur, mely szerinte azt bizonyítja, hogy soha arra nem igyekeztek a népek, hogy a vagyonosakat, a befolyással bírókat megvédjék, hanem mindig a szegény osztályok védelmére, a szegénység elnyomása ellen intézték törekvéseiket. Megvallom, ez a történetnek egyik felfogása; hanem megvallom, szintén felületesnek kell neveznem azon felfogást, mely csak egy irányt, egy elvet látva a történelmen következetesen keresztül vonulni, amely csak egyetlen barczot lát azon számtalan harczok közt. melyeknek a történelem színhelyét képezi, a mely számos érdek összeütközés közt, amely azon sok irányú fejlődésben, azon mindinkább alakuló organismusban. melyet a történelem elénk tár, csak egy irányelvet lát megtestesítve, csak egy érdeket ismer el. Minél magasabb a civilisatio, annál különbözőbbek, sokoldalúbbak a tekintetbe veendő érdekek, annál csekélyebb fontosságúak a szempontok, melyek alapján kizárólag egy elv védelmére, kizárólag egy intézmény létesítésére kellene törekedni. (Helyeslés jobb felől) A történelem bizonyítja, hogy nem csak a népek elnyomása elleni ügyekezetre fordíttatott a történetileg józan erő, nemesebb törekvés. Mig a történeti erők egyrésze a bölcselet tanúsága szerint mindig a haladást, mindig az előmenetelt mozdították elő : ugyanakkor másrészt pari passu azt is, hogy biztosítani kellett; hogy az addig szerzett vívmányok el ne ölessenek; hogy azok, kik a civüisatiót akkor képviselték, épen azok által, akiknek érdekében működtek, kiknek miveltségét emelniök kellett, kik az előbbi viszonyok miatt, az önkormányzat azon fokára nem értek' meg, el ne nyomassanak hogy azon férfiak, a kik épen a népnek talán önérdekeivel ellenkező törekvéseknek ellentállva a haladást megóvták ; azon férfiak, akiknek a haladás és a műveltség terjesztése érdekökben és módjokban feküdt, védelmére is erőt és alkalmat nyeljenek. Látjuk ezt elkezdve Solontól egész mai napig. A demokraticus Athénben szükségesnek látták elkülönözni az osztályokat a vagyon szerint és Athene, akkor sülyedt, Sokrates akkor volt kénytelen kiüríteni a méregpoharat, midőn a viszonyok folytán az aristokratia teljes kiirtása bekövetkezett, midőn azon tekintetek elmellőztettek, melyek előbb az államfejlődésnek alapjául szolgáltak, midőn az elébbi uralkodó osztály a spártai hódítás folytán mindenből kizáratott, midőn a kormányforma a teljes és korlátlan demokratiába ment át. Madarász József: Amerika! Pulszky Ágost: Arra is rájövök, folytatom. Amidőn az egész népre bizták a dolgok intézését, sőt fizették a népet, hogy intézze az ügyeket és épen ez által elvonták a munkától, amely az államnak egyedül biztos alapját képezi. (Helyeslés jobb felől.) Hivatkozom hasonlag a római történelem példájára. Melyik volt a római köztársaság fénykora? az-e, midőn a Márciusok és Sullák közti harczok dúlták az álladalmat; vagy pedig a Scipiók korszaka, midőn meg volt még az egyensúly a conservativ és a haladó elemek közt, és midőn a conservativ elemet képezte a senatus, kivált az önkormányzat, végrehajtás körében, és a népnek csak a törvényjavaslatok jóváhagyása és a vető joga volt föntartva? Vajon nem a későbbi korlátlan demokratia viszonya vezetett-e a caesarismusra, mely a világtörténelemben a legirtóztatóbb absolutismus példája? (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha végig tekintünk a középkoron, hol látjuk az uj kor civilisatiójának magvát? hol mint épen az olasz, a német városokban, melyekben a munkásság által vagyont szerezni képes elemek uralkodtak, a melyek ez által a mai civilisatio alapját lerakták: mig fölöttük ismét uralomra vergődött, túlsúlyt nyert a demokratia, mely fölényét kiküzdve, a, köztársaságokat ismét romba döntötte és előkészítette V. Károly absolut birodalmának lehetőségét, Ha az ujabb korra térünk át, mindenütt megújulva látjuk a harczot kettős irányban, a harczoí a népek elnyomatása ellenében, és a harczot a vagyon megóvására. Azonban itt hivatkozom Magyarország történelmére, vajon azok, kik az első harczot vitték, egyedül a nép kebléből emelkedtek-e ki, vajon nem azon osztálynak voltak-e közülök legtöbben fiai, melynek részvételét most is biztosítani kívánjuk? Vajon Magyarországban a közszabadságot nem a nemesség törekvése szerezte-e meg? És vajon ha széttekintünk a világon: Siciliában, Francziaországban nem ugyanez történt-e? vajon azon demokratia, mely a napóleoni uralomnak alapul szolgált, proclamálta a forradalom elveit, és nem inkább azon harmadik polgári osztálytárs által döntötte-e meg, melynek érvényre juttatását most kívánják? Ismétlem, itt nem születési aristokratiáról, itt a munka által szerzett vagyonról van szó, azon vagyonról, melynek épen a polgári osztály állandó képviselője. És ha elismerem is azt, amint Hoffmann képviselőtársam is elismerte, hogy az érdekképviselet sok tekintetben talán kielégítő: annak mégis igen nagy akadálya marad az, hogy azon érdekek, melyeket képviselni kell, nehéz szétválasztani, nehéz azon hategoriákat élétbeléptetni, melyeknek érdekei különválnak, amelyek különösen figyelemre méltók. De épen azért tartom helyesebbnek mai viszonyaink közt Podmaniczky indítványánál a virilis intézményt, mert a virilisek azon mérvben, mint az or-