Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-42

42. országos ülés november 28. 1872. 123 szagban életbe léptek, mint a belügyniinister ur tegnap is igen helyesen kifejtette, s mint a fővárosban is életbeléptetm kívánjuk, nem a nagy vagyonra szorítkoznak ; hanem épen a nagy vagyonnak és az öszszes intelligentiának érvényesítésére vannak intézve. Hogy ezen befolyás jogosult, hivatkozom Schvarcz képviselőtársamra : ezt a legújabb, legdemokraticusabb theoreticusok is elismerik. Irányi képviselőtársam ellenében hivatkozom Mill irataira, ki Angliában a szélső radicalismus képviselője, kit ő bizonyosan nem fog conservativ tendentiákkal vádolni, és a ki azt mondja, hogy semmitől sem irtózik inkább, mint a demokratia korlátlanságától, és itt Tocquevillel találkozik, mely az egyéni szabadság érvényesítését kizárná. Mill mindenkinek szavazatot kivan tulajdonítani, nem annyira politicai indokból, de avégből, hogy mindenki résztvevőn a politicai felelősségben annak súlyát érezze, résztvegyen azon felelősségben, melylyel a jog jár, s azon nevelésben, amelyet ez ád. Mondom, Mill mindenkinek szavazatot kivan ugyan tulajdonítani, de az intelligentiának, mihelyt megállapítható, több befolyást, több szavazatot óhajt adni, nehogy az átalános demokraticus tendentiák által, melyek mindig a vadság felé törekesznek, — mert hiszen a miveltség egyes kiváló férfiak folytonos törekvése folytán létesült és tartatik fön, — vissza ne sülyedjen az emberiség az eredeti vadság állapotába, melybe annyi érdek hajtja vissza, és ezen általános demokraticus egyenlítő tendentiáknak legalább az ideák terén, legalább a magasabb érdekek terén bizonyos korlátot vessen. (Helyeslés jobb felöl.) Már a községek szervezésénél is bátor voltam a virilis intézmény mellett szót emelni, szót emelni pedig épen ezen individuális szabadság és épen a polgárosodás azon elemei érdekében, melyek Magyarországban, s ebben Hoffmann képviselő úrra bízvást hivatkozom, ugy is elég kevesen vannak és eléggé veszélyeztetvék mindenféle körülmények által. És már azon körülménynél fogva, hogy mi nem támaszkodhatunk polgárosodásunkat illetőleg másokra, nem támaszkodhatunk pl. Németországra, hanem önállóan, ezen 14 milliónyi kis nemzet körében kell kivívnunk mindazt, mit mások egész századokon át akadálytalanul kifejthettek: kiváló gondot kell ilynemű érdekeikre fordítani. S a mint a községeknél, bátor voltam ezen szempontot védeni, ugy védem annál erősebb meggyőződéssel most, midőn a főváros rendezéséről van szó, midőn, miként a belüg3Tninister ur kifejtette, sem a megyékben, sem a községekben osztály-gyűlölet ezen intézmény ellen nem mutatkozik , midőn nincs okom hinni Irányi képviselő ur ujabb jóslatában, miután előbbeni profetiáit meghiúsulva láttuk, mert Magyarországban, hála Istennek, a községekben nem volt soha, legalább az ujabb időkben elnyomás, és épen azért osztály-gyűlölet magva sem hintetett el, el nem hintett mag pedig ki nem csirázhatik. (Élénk helyeslés jobbról.) A fővárosban pedig annál szükségesebbnek tartom a virilis intézmény behozatalát, minthogy épen a főváros természetében fekszik, hogy nagy része a népességnek fluctuál, ide számos elem gyűl, részint a vidékről, részint idegen országokból, épen itt szükséges bizonyos conservativ, bizonyos állandó elem. S ha nem is megyek odáig, hogy azt állítsam, miszerint azok, kik a virilisek névlajstromába lesznek beiktatva; a főváros érdekeivel folytonosan összeköttetésben álló elemeket fogják mind képviselni : mégis bátran és aggodalom nélkül kimondhatjuk, hogy azok kilencz-tized része olyanokból fog állani, kik régen megtelepedtek, honosak a fővárosban. Mert hiszen oly nagymérvű vagyont még sem lehet egy pillanat alatt szerezni, vagy ha lehet is szerezni, nem fektettetik oly alapra, nem investiáltatik ugy, hogy azon vagyon alapján adót is kellene fizetni, és hogy így joga legyen ennek alapján valakinek a virilisták sorába felvétetni. Az adó a függő vagyontól, mint pénztőkétől tapasztalás szerint, — pedig szomorú tapasztalás szerint — nem fizettetik oly mérvben, mint a meggyökerezett vagyon után látjuk, hogy a jövedelmi adó körül a fővárosban minő nagy visszaélések, téves bevallások fordulnak elő, minő minimalis részszel járul a függő vagyon az állam terheihez. Tökéletesen helyes tehát az, hogy azok, kik igy az állami terhek alól kivonják magokat, kiváltságos befolyást a közügyek vezetésére ne gyakorolhassanak ; de épen ugy szükséges az is, hogy azok, kik nemcsak az állami, hanem a városi adó legnagyobb részét fizetik, némi biztosítékkal bírjanak, hogy ezen adó oly czélra fog fordíttatni, mely a város érdekeivel csakugyan megegyez, és hogy ne kezeltessék olyanok által, kiket a város érdekeihez az átalános felelősség érzetén kivül, — mely igen fontos, mely mindig főtényező, de mely mégis magában egyedül, kizárólag nem lehet kielégítő, míg az emberi természet eszményivé nem lesz, — kiket — mondom — ezen átalános felelősségen kivül a város érdekeihez .semmi sem köt. Ezen szempontból — azt hiszem — a virilis intézményt ily alakban a fővárosban létesíteni, egyátalában nem ellenkezik azon közszabadsági, azon egyenlőségi elvekkel, melyeket átalában nagyban alkotmányunkban létesíteni iparkodtunk és iparkodunk ma is. S Hoffmann képviselő úrral ellenkezőleg azt hiszem, hogy ezáltal igen nagy mérvben és bizonyosan javíttatni fog a közigazgatás nemcsak hypothesis, de tapasztalatokból merített következtetés szerint is, és e tekintetben hivatkozom a külön kiküldött bizottságokra, melyek a megyékben a közügyeket intézik, amelyekben a működés sok idővel, sok nehézséggel, áldozattal jár ; tagjaik közt kevesebb-e a virilista? nem dolgoz-