Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-42
42. országos ülés november 28. 1872. 119 állambölcseik azon kérdéssel foglalkoztak, hogyan lehetne emancipálni a szegényt a vagyonosok befolyása ellen, (Élénk helyeslés bal felöl) akinek módja van 10—30,000 forintot költeni a szegény ellenében, aki függetlenségében ugy is korlátozva van. Olvassák a történetet, a elassicusok korát. A görögök és rómaiak századokon által azzal foglalkoztak, hogyan kell megmenteni a szegényt a gazdag nyomása alól. Nézzék Angol- és Francziaországot; mindenütt ez irányban akartak intézkedni. (Helyeslés bal felöl.) Csak mi, t. ház ! tegyük azon anomáliát, hogy erősítjük az erőst, nehogy a gyenge ne birjon vele? Én, t. ház! ezeknél fogva kijelentem, hogy valamint nem fogadtam el a virilis szavazat intézményét, azon nyers — más szót nem tudok használni — formában, melyben létesítve van a megyékben és városokban, és melyre nézve csak azt jegyzem meg, hogy Angliában e pillanatban már a demokratia a békebirák alakjában sem akarja eltűrni az aristokrátiát. Méltóztatnak tudni, hogy maga a békebirák intézménye kezd a demokratia által megtámadtatni; pedig mily nemes, finomított alakja ez, annak és méltán lehet mondani, hogy megérdemli a hatalmat az, aki ingyen dolgozik : és még sem tűrik azt. És mi ily nyers alakban hozzuk be azt, a hol semmi képességet iiem mutat fel az illető: csak az adóivet? (Élénk helyeslés bal felől.) Én, t. ház! nem fogadom el nemcsak azon alakban, amelyet a t. kormány ajánlott, mely szerint 1200 legnagyobb adófizető választana maga közöl 200-t; sem abban, hogy az összes állampolgárok választanák meg; nem pedig azért, mert nem látok garantiát arra, hogy ez, által az ügy javíttatnék ; nem látok biztos alapot, csak a valószínűséget , puszta valószínűség alapján pedig fel nem adom a jogegyenlőséget és nem engedem azt megszorittatni. Nem érzem magam hivatva jobbat javasolni, és szavazok arra, a mit lladocza János képviselőtársam ajánlott; de egyet legalább megtehették volna a t. képviselő urak és a t. kormány, hogy valamivel jobb alakban hozták volna be s nem lett volna nehéz erre nézve szebb színezetet találni, hisz előzménykép ott van 3.000 év előtt egy római lex szerkezete ; legalább ezt nézték volna meg, hát valamivel. . . . Elmondom, (Halljuk, halljuk) legalább húzták volna meg a vonalat az összes adó felére, és mondták volna ki, hogy azok összessége, kik az összes adónak felét fizetik, kik mindenesetre kevesebben lesznek : választanak annyi képviselőt, a mennyit a többi kisebb adótfizetők választanak. Ez volt eszméje azon plutokratiának, melyet Servius Turnus hozott be. Ez igazságosabb lett volna; nem lehetett volna azon ellenvetést tenni, melyet tegnap hallottam, hogy az úgynevezett nagy adófizetők egy ötödrészét fizetik az adónak, mi nagy anomália, bár másrészről igaz, hogy ily leszállítás által a virilis intézménytől még nagyobb eltérés történt volna és sok csekélyebb vagyonú egyének jutnának be a bizottságba. Végre t. ház, legyen szabad megjegyeznem még egy pár szót Steiger képviselőtársamnak nyilatkozatára. T. barátom és Radocza képviselő ur indokolásukban tisztán a fővárosra szorítkoztak. Én tisztelem, becsülöm, azt óhajtom, legyen meg annak azon sikere, amit várnak, hogy ez alakban a főváros megkíméltetnék egy oly intézménytől, mely a vidéken is rosznak bizonyult. Épen azért kijelentem, hogy nem egyedül a főváros érdekében akarom tekinteni, (Helyeslés a baloldalon) hanem az egész ország szempontjából tekintem azt és bizalmamat fejezem ki, hogy ami a fővárosnak megadatik: az meg fog adatni az ország többi városainak is. A Podmaniczky Frigyes által beadott módositványra van szerencsém megjegyezni miszerint sajnálom, hogy ezen javaslat a ház túlsó oldala által több figyelemre nem méltatott. Ha választanom kellene a törvénynek akár a kormány által beterjesztett, akár a központi bizottság által beadott szövegezése és e javaslat közt: okvetlenül ezt fognám választani, mert ez egészséges gondolat, de nézetem szerint nem eléggé van átdolgozva és nem eléggé keresztül vive, t. i. az érdekképviselet, ami már nem a túlnyomó nyers virilis szavazat befolyása. A virilis szavazatnak az a nagy hibája, hogy egy osztálynak ad jogot, az érdekképviselet ellenben minden osztálynak. Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy önmagában vévé azt sem pártolom; csak az esetben fogadnám el, ha a kettő közt kellene választanom. Azonkívül sajnos, hogy e javaslat oly férfiú keze nyomait viseli magán, — nyíltan megmondom, Schwarcz Gyula képviselő úrét, — ki ugyan termékeny az eszmék megpenditésében, de az eszméket felületesen veti oda és épen ezen felületes odavetés által sokkal többet árt az ügynek. (Zaj, derültség. Schwarcz Gyula közbeszól: Ez személyeskedés. Ezt nem tudja bebizonyítani; tessék példát felhozni! Helyeslés jobbfelöl.) Nézetem, t. ház! hogyha az érdekképviselet behözatik: akkor azt ugy kell tenni, hogy ez által minden érdek képviseltessék, nem pedig csak egy vagy két osztály érdeke. Végre még Horn képviselő ur nyilatkozatára kell reflectámom. Ő azt mondta, és sajnálom, hogy azt a nyilatkozatot tette, hogy mi fog történni, ha a központi bizottság szövegezése szerint fogadtatnék el a főváros képviselőtestületének megalakítása, azon esetben, ha a választók nem fognának választani? Én, t. ház! nem szeretném, ha a törvényhozás termében egy hozandó törvény irányában a polgárok eljárását, mintegy előlegeznők. Én azt tartom, hogy a törvényeknek engedelmeskedni kell és a