Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-42

118 42. országos ülés november 28. 1872. gel, ezt senki kétségbe nem vonta, magok az ille­tők sem. De, tisztelt ház! nem ezen szempontból akarom megítélni a kérdést, nem a jogegyenlőség szempont­jából akarok itélni. Én kész vagyok ráállni más térre is, és elakarom ismerni in thesi, hogy megle­het szorítani a jogegyenlőséget azon elv szerint, hogy „salus rei publicae suprema lex esto," igenis, ha ezt kívánja a közvélemény; de csak egy föltétel alatt engedem meg ezt, hogy legyen kétségkívül be­bizonyítva, hogy a jogegyenlőségnek ilyen megszo­rítását a közérdek kívánja; mert ha nem kívánja a közérdek: akkor az ily politika veszélyes. (Helyeslés hál felől). Kérdem már most: váljon kivánja-e e po­litikát a közérdek ? A municipiumok rendezésére nézve, tisztelt ház! csak egyet lehet czéíszerüség szempontjából felhozni, és ez a helyes közigazgatás. Én elismerem, tisztelt ház ! kész vagyok feladni a jogegyenlőséget, ha nekem valaki bebizonyítja, ha nekem bebizonyítják, hogy a jó igazgatás azt igényli, én kész volnék ezen esetben ráállani. De, tisztelt ház ! vajon a vagyonosabbak bizo­nyos túlsúlya biztosit]a-e ezt ? Nem többé, egy csép­pel sem nagyobb mérvben, mint akár a választás. Megmondom az érvet, miért hiszszük azt, hogy a nagyobb vagyonnak túlsúlya mellett jobban fog menni a közigazgatás. Ez feltevés tisztelt ház! hypothesis. Felteszszük, hogy a nagyobb vagyonuak jobban ér­tenek hozzá, s több időt fordítanak rá ; mi, a kik a választási rendszert akarjuk: szintén feltevésből indulunk ki, felteszszük. hogy a polgárok összesége azokat fogja választani, kiknek idejök és képessé­gük van. így állanak a dolgok, tisztelt ház ! Feltevés, puszta feltevés az, hogy akiknek nagyobb vagyonuk van, tüzetesebben foglalkoznak az igazgatással és jobban kormányoznak, azért, mert nagyobb vagyonuk van. Mi pedig, kik a választást kívánjuk, azt állít­juk, liogy ez a választási rendszer mellett is elér­hető ; mert fel lehet tenni, hogy a választás mellett az értelmi rész és azok fognak a bizottságba be­kerülni, kik arra leginkább képesek. Mindkét hypo­thesis egy színvonalon áll. Ha közigazgatási szem­pontból indokoltatott volna, tisztelt ház! ajogegyen­élőség megszüntetése: ráállottam volna. Ezelőtt két évvel volt szerencsém egy módositványt előterjesz­teni, mely nem feltevésen, nem hypothesisen alapul, hanem biztosságot nyújt, hogy t. i. azok kezébe adassék a hatalom a megyékben, azoknak, kik va­lóban szolgálatot tesznek, azoknak, akik a közigaz­gatást vezetik, még pedig ingyen. Egy javaslatot terjesztettem be, mondom, mely szerint a szavazatok fele azokra ruháztassák, kik, idegen kifejezéssel élve, a békebirák, vagy hazai nyelven szólva, a szolgabirák tisztét viselik. Óhaj­tottam volna, hogy ne oly módon szerveztessék a megye a mint van, hogy ne öt-hat szolgabíró Je­gyen, hanem legyen kétszáz; legyen minden falu­ban. És azoknak, akik ily módon ingyen szolgála­tot tesznek a megyében: azoknak hajlandó lettem volna megadni a virilis szavazatot. így van ez Angliában; ott ezen tisztet kizárólag a békebirák viszik. (Felkiáltás bal felől: Nálunk nehéz!) Ha azt méltóztatik mondani, hogy e hazában nem fogják elfogadni a békebirói intézményt, az ingyenes szolgálatot: akkor arra azt válaszolom , hogy ön­kormányzat sem lesz soha e hazában, nem lesz más­kép, mint ingyenes szolgálat által. (Felkiáltások: Ugy van!) A kinek az a hite, hogy ez nem lehet­séges : az mondja ki nyiltan, hogy bureaucratiát akar, (Helyeslés.) Én nem oly intézményt akarok, mely átmenet­nél nem egyéb, ami más nem lesz, mint, a mit nem akarnék megengedni, hogy Magyarországon önkormányzat nem lehetséges, — nem egyéb mint átmenet a bureaucratiába, (Helyeslés.) A magyar municipiumok múltja megengedte volna* hogy legalább kísérlet tétessék ezen módosí­tással. Én részemről nem engedem, hogy valamely adófizetés, valamely nagyon nagy vagyon legyen bi­zonyíték az iránt, hogy az illetők a közügyekkel foglalkozni fognak. Hanem hát minduntalan változik az argumen­tum, nem is igen beszélnek e házban a közigazga­tás szükségéről, nem is azzal indokolják már az in­tézményt; az egyedüli érv az: azt mondják az illetők, hogy a nagyobb vagyonuaknak kell befolyást engedni; ha ezt különválasztom attól, amit mondot­tam és azt mondom, hogy a nagyvagyonuaknak kell befolyást adni: ugy mindenek előtt tisztelt ház — gyenge szavakat akarok használni — ámulato­mat kell kifejeznem. Az egész világon azzal törődnek és tépelődnek, hogyan lehet a vagyonosabb ellené­ben a szegényt biztosítani, (Élénk helyeslés bal /e­161) és hallatlan dolog, hogy nálunk biztosítékot keresnek a vagyonos számára a szegény ellen. (Hosz­szas helyeslés bal felől.) Tisztelt ház! Azon néposztály, amely még akkor is, hogyha megválasztatnék és jogával élni akarna, helyzeténél fogva nem bírna elég idővel és függetlenséggel, hogy elmenjen, és ennél fogva hát­rányos helyzetben van a szegény munkás, aki oda nem mehet, ugy is a túlsúlyt megadja annak, aki­nek a szerencse és vagyoni viszonyai megengedik, hogy idejét a közügyekre forditsa, és ezek élvezik a jogot, és én ezt nem irigylem tőlök. De t. ház ! Annak természetszerű túlsúlyát még fokozni is , ehhez t. ház, nekem nincs érzékem, ez ellenkezik mindennel, mi a világon történt. Méltóz­tassék a legmiveltebb nemzeteket nézni, legnagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom