Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-41

112 41. országos ülés november 27. 1872. gyon jutna be, a középvagyon és az értelmiség pe­dig kimaradna, és igy a fővárosban ekként alkal­maztatván az elv, a virilis institutio egyik alapfel­tétele hiányzanak. így állván a dolog, a kormány kötelességének tartotta oly módozatot hozni javaslatba, mely az elv fentartása mellett a főváros viszonyainak és kö­vetelményének megfelel; azon javaslatot tévé, hogy 12 száz legtöbb adótfizető válaszszon önmaga kö­réből 200 képviselőt. És itt kénytelen vagyok Horn képviselő ur egyik állítását rectificalni; mert a kor­mány a fővárosra nézve soha sem terjesztette be törvényjavaslatát akként, hogy a 200 legtöbb adó­fizető képezze a képviselő-testület felét, hanem a legelső módozat az volt, hogy 1000 legtöbb adót­fizető válaszszon maga közül 200-aí. miután pedig ezen számot a muít országgyűlés alatt a központi bizottság felemelte 1200-ra: a kormány kötelessé­gének tartotta az akkori nyilatkozatok következté­ben az 1000 számot 1200-ra fölemelni, s igy adta be most törvényjavaslatát. Nem fogadhatom tehát el Horn t. képviselő ur azon gratulatioját, mely szerint a kormány vagy pártja józan térre lépett, midőn eredeti javaslatát e tekintetben megváltoztatta. Hogy miért emelte fel a kormány 1200-ra a számot, annak oka éppen abban fekszik, inert a kormány azt hitte, hogy ezen számban már feltalál­hatók mindazon érdekek, melyeket képviselni a vi­rilis intézmény czélja. Hogy miért választotta a kormány az 12 00-nál a választási módozatot, annak igen természetes oka az, mert máskép nem is lehetséges; ha csak azt nem akartuk volna, hogy sorshúzás utján, vagy pedig alphabet szerint kerüljön Id az 1200-ból a 200. Lett volna még egy módja: az, hogy a képvi­selő-testület számát fölemeljük 2400-ra, hogy az 1200 legtöbb adótfizeíő találjon benne helyet. De az orvosság roszabb lett volna a bajnál, mert 2400 tagból álló testület lehet minden egyéb, csak tanács­kozó testület nem. Ekként vélte tehát a kormány az elvet a fővárosra nézve helyesen alkalmazni. A központi bizottság ettől eltérő javaslatot tett, ameny­nyiben a 200 tagot nem az 1200 legtöbb adótfizető által kivánja választatni, hanem ezen 1200-ból az összes polgárok által. Ezen módozat által azt hi­szem az elv maga meg van mentve; mert hiszen az összes választók mégis csak az 1200-ból kénytelenek vá­lasztani a 200-at, melyben a kormány és többség feltalálta azon érdekeket, mek/eket képviseltetni ez institutio által szükségesnek tartott. Ez egyik oka, miért járult a kormány hozzá a központi bizottság véleményéhez. Hozzájárult to­vábbá, mert ugy volt értesülve, hogy azon módozat a városi polgárokat, illetőleg a lakosságot inkább megnyugtatja, mint a másik. Miután mindnyájan tudjuk, t. ház, hogy az al­kotmányos élet nem egyéb, mint a compromissumok arénája: miután ekként nyilatkozott a hangulat: a kormány kötelességének tartotta a maga részéről azt elfogadni és nem ragaszkodni makacsul az első javaslathoz, hanem elfogadni azt, mely az elvet megmenti, a módozatokra nézve pedig eltér az előb­bitől; ezért fogadta el mondom a kormány a köz­ponti bizottság javaslatát, és kérem a t. házat mél­tóztassék azt elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Steiger képviselő ur előadására egyet akarok megjegyezni. — De gondolom Radocza képviselő ur mondta, hogy nem szükséges az elvhez ragaszkodni Engedelmet kérek, e tant nem fogadom el.— Én igenis ragaszkodom az elvhez mindaddig, míg annak roszaságáról nem vagyok meggyőződve. Az elv alkalmazását, a módozatokat változtatom a sze­rint, mint a körülmények, a viszonyok jónak mu­tatják. A tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy hi­szen nem lesz egyenlő azon képviselet, mert az 1200 virilis a 4 millió frt adóból csak 900 ezerét fizet; de a képviselő ur elfeledte , hogy a főváros­ban van nagyon sok intézet, mely ezen adónak nagy részét fizeti; tehát ha a képviselő ur hozzá szá­mítja azon összegeket, melyeket az úgynevezett er­kölcsi testületek és intézetek fizetnek, és' a melyek képviselve nincsenek, akkor ezen arány egészen máskép fog kiütni. (Halljuk! Halljuk!) Ha — mondom — hozzá számítjuk azon mo­rális testületeket, melyeknek érdekei utoljára egé­szen analógok azokéival, kik a legnagyobb adót fizetik, ezen argumentum el fog esni. (Helyeslés jobb felöl.) A tisztelt képviselő ur azt hozta még fel, hogy iszonyú fluctuationak van kitéve a vagyon, péld. ma bele jön a legnagyobb adótfizetők közé egy virilis, mert nagy háza van, de azt holnap eladja és meg­szűnik érdekkel viseltetni a város ügyei iránt. Én mindenek előtt magát az alaptételt taga­dom ; mert negálom azt, hogy ha ma valakinek Pes­ten két-háromemeletes háza van, és azt holnap vagy holnapután haszonnal eladja: tökéletesen megszűn­nék a város ügyei iránt érdekkel lenni. Ez igen veszélyes princípiumra vezetne, mert hiszen, hogy ha a házakhoz kötjük a város ügyei iránti érdekeltséget: akkor ez a legeclatansabb bi­zonyíték a virilis intézmény mellett, (Élénk helyes­lés jobb felől) mert akkor a képviselő ur azt állí­taná, hogy csak annak van érdeke a város ügyei iránt, ki nagy házakkal bír és elfeledett egy más dolgot, mi nézetem szerint e tárgyra nézve a viri­lis intézménynek előnyére fog szolgálni. Ha én egy városi képviselőt választok, engem természetesen több különféle szempont indíthat a választásra. .— Lehet, megválasztom az egyik kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom