Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-13
83 13. országos ülés si'ptember 18. ÍS72. lasztmány ezen eljárása ellenében, akkor állott volna elő azon eset, hogy én, mint a törvény szerint e részben legfőbb fórum, ítéljek a dolog fölött. (Élénk helyeslés jobb felől.) A t. képviselő urak azt mondják, hogy én pártszempontból jártam el, hogy voltak nekem oly rendeleteim is, melyekkel érdemileg intézkedtem. Igen helyes. Elismerem, intézkedtem érdemileg ott, hol a törvény engemet arra felhatalmaz. Intézkedtem nevezetesen reclamatiók esetében. A t. képviselő ur megfejtette egyébiránt annak titkát, hogy honnan van az, hogy én baloldaliakat sokszor kitörültettem és jobboldaliakat beírattam; megmagyarázza ő maga, mert kimondotta, hogy ez esetek oly központi bizottmányokkal szemben történtek, melyek vagy tisztán baloldaliakból, vagy nagyobb részben baloldaliakból állottak; (Élénk derültség.) és miután kézzelfogható dolog, hogy ott talán ily alkalommal, midőn a pártszenvedély magas hullámokat vert, nem szorosan az igazság szerint jártak el a központi bizottságok: természetes, hogy kénytelen voltam a baloldaliakat reclamatio esetében kitöröltetni és a jobboldaliakat beíratni, ha panaszuk alapos volt; ámbár, ha a t. képviselő ur egészen igazságosan akar ítélni, meg kell néznie azon központi bizottságok jegyzőkönyvét, melyek tisztán jobboldaliakból alakultak, és hogy példára hivatkozzam, és ne tessék messze menni: legyen szíves megnézni a pestvárosi központi bizottmányok jegyzőkönyvét, és ott annak ellenkezőjéről fog meggyőződni, a hol a baloldal érdekében hoztam határozatot, (Élénk helyeslés jobb felől.) ha már egyátalában arról lehet szó, hogy a minister valamely párt érdekében hoz határozatot. Azzal vádol a t. képviselő ur, hogy határnapokat változtattam meg. Igenis, ezt is megtettem. Én az 1848. választási törvény 22. §-át ugy magyarázom •— magyarázom pedig nem a magam feje szerint, hanem azok eljárása szerint, a kik leginkább hivatva voltak az 1848. törvényeket helyesen magyarázni, t. i. az első felelős magyar ministerium eljárása szerint, — hogy egy törvényhatóság területén egy napon történjék meg a választás. A hol engem nem kérdeztek és panasz nem történt : elnéztem, ha több napra tüzetett a választás; de a hol megkérdeztettem vagy panasz tétetett: igenis kimondtam, hogy én ugy magyarázom — már gramatice is a törvényt, mert egy napot tüz ki és nem napokat — hogy egy törvényhatóság területén egy napon , történjék meg a választás. (Helyeslés.) Ezt rendeltem azért, mert a praxis és a túlnyomó többség ezt elfogadta, sőt lehet mondani, hogy alig egy pár választás kivételével, minden választásnál, mely 1848 óta történt, ez volt a gyakorlat mindig. (Helyeslés jobb felől.) Ezeknek rövid előrebocsátása után szabadjon némelyeketmegczáfolni igyekeznem, amelyek az udvarhelyszéki központi bizottság, illetőleg annak elnöke ellen fölhozattak; és Így kötelességem mindenekelőtt kinyilatkoztatni azt, hogy én igenis hibásnak tartom Udvarhelyszék központi bizottságának eljárását és azt védelmezni egyátalában sem kötelességemnek, sem hivatásomnak, nem tartom; (Helyeslés jobb felől.) mert vagy helyes volt a választási elnöknek eljárása, mikor ki nem adta a választási jegyzőkönyvet, vagy nem volt helyes, az mindegy: de a központi választmánynak minden esetre rögtön kellett volna ítélni a fölött, hogy az ő orgánuma helyesen járt-e el vagy sem; és én egyátalában nem tudom védelmezni, sőt határozottan roszalom, hogy 2 1 / 2 hónapig hagyta ez ügyet heverni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő képviselő ur szemrehányást tett nekünk, t. i. a pártnak, mely a megyei törvényt megalkotta, hogy a mi törvényünk nem elegendő erős arra, hogy a törvényhatóságok visszaéléseit meggátolhassa. Megvallom, hogy a t. képviselő ur egy kis ellentétbe jött mai beszédével és akkori beszédével, a midőn a törvényhatóságokról szóló törvényt tárgyaltuk és minduntalan a ministeri omnipotentiáról szólott és arról, hogy a törvényhatóságoknak többé jogaik nincsenek. Hanem erre nem akarok kiterjeszkedni és csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat, és ez az, hogy itt az eszmékben egy kis confusio van, t. i. confundálják a képviselő urak a megyei hatóságot a központi bizottmánynyal. Az 1871. XLII. t. ez. a törvényhatóságokról mint ilyenekről szól, és legyen meggyőződve a t. képviselő ur arról, hogy azon törvény gondoskodik kellőképen arról, hogy a megyék a törvények és törvényes rendeleteknek in infinitum ellen ne állhassanak. De méltóztatnak tudni, hogy akkor, midőn a törvényt megalkottuk : akkor minden ember azt hitte, hogy választási törvény is lesz, s a központi bizottság iránti több intézkedéseket akkorra véltük halasztandónak. Már most hogy állunk? A központi bizottság mintegy ex lex állanak, az 1870-ik XLII. t. ez. szól a megyékről; a központi bizottság azonban, mely a választások vezérletére van hivatva, úgyszólván intacte maradt és ezek az utolsó választások alkalmával észre kezdték venni, hogy nekik tulaj donképen nem parancsol senki, vagy ha parancsol is valaki, ugy annak nincs hatalmában ezen parancsokat végrehajtat ni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én ezt keservesen tapasztaltam az utolsó választások alkalmával, és azt hiszem, nagy hiba lenne, ha még egy választást kellene a régi törvény alapján megejtetni. (Atalános élénk helyeslés.) A t képviselő ur azt mondotta, hogy e szerint mit beszélünk souverenitásról, hiszen mi képviselők, tulaj* donkép egyes választási elnökök kegyelmétől függünk, hogy itt vagyunk-e, vagy nem. Tökéletesei
