Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-29
374 29. országos ülés oetober 11. 1872. €gész biztossággal; és ha ki lesz mutatva, hogy több volt a kár, le lesz írva több is. De előzetesen a speciális esetek constatálása előtt többet tenni nem volt jogom. És ha ennyit tettem s többet nem tettem: nem lehet engemet vádolni azzal, hogy semmit sem tettem. (Helyeslés jobb felöl.) A mi azon indítványt illeti, hogy a hátralékokra nézve adassék meg ezen megyére nézve azon kedvezmény, melyet 1868-ban a törvény — az időben megszorítva ugyan, — az egész országra kiterjesztett : ez ellen nekem nem volna kifogásom; de miután azt akkor törvény rendelte el, ezen törvénynek hatálya pedig már eltelt, nem tartanám helyesnek azt, hogy a tisztelt ház határozatilag ellenkezőt rendeljen azzal, mit a törvény rendel, mely akkor lépett hatályba, midőn letelt azon kivételes intézkedés ideje. Ilyest törvénynyel szemben csak törvény által lehetne cselekedni. De szükség sincs rá, mert tekintve a hátralékok beszedését, maga a pénzügyi kormányzat jogosítva van, teljes fölfogásom szerint — ezek behajtása tekintetében túl nem feszíteni a húrokat, a mikor meg lehet elégedve azzal, ha egészben és nagyban a folyó adó legalább legnagyobb részében aratás után be lesz hajtva, és örülni fog, ha nem 50%, mint 1868-ban, hanem bár ennek fele az adóhátralékokból be lesz hajtva. Kijelenteni, hogy közigazgatási téren is az adóhátralékok behajtásánál tovább menő lépések nem fognak tétetni, mint a meddig a törvény azon időben is megengedte, és mint a mennyire fel lennék jogosítva azon esetre is, ha Nikolics képviselő ur, határozati javaslata, melyet formailag nem tarthatnék correctnek, elfogadtatnék. Annyira sem szándékozom menni, mert azon vidéktől tökéletesen megelégedném azzal, ha a folyó adókon kívül a hátralékok 25%-a befizettetnék, habár csak legnagyobb részében aratás után. Ezekből meggyőződhetik a tisztelt képviselőház, hogy a gondoskodáson nem múlt; de hát a csapás csapás marad mindig, bármennyire igyekezzünk is azt enyhíteni és bármennyire vegyük azt figyelembe, és igy nem kétlem, hogy ennek daczára is vannak bizonyos esetek, mikor ennél még tovább kell menni, mert ha valakin adóját meg nem veszik, kenyeret még nem adtunk a kezébe. Van is egy kérvény, mely nemcsak azt kívánja, hogy el ne vegyük, a kinek adatott, hanem, hogy adjunk, annak, a kinek nem adatott, és én részemről ezt is méltányosnak tartom; méltányosabbnak tartom, hogy azok iránt, kik valóban a legnagyobb mérvben sújtattak, s a kiknek vagyoni állása a nélkül is nem olyan, hogy magukon segíthessenek, hogy azok iránt ennél több is történjék: méltányosabbnak tartom, mint hogy egészben, nagyban egész megyékre nézve egyirányú s egyöntetű határozatot hozzunk, különbség nélkül, boldog boldogtalanra ugyanazt. (Helyeslés.) Ugyanazért azt gondolom, e téren kell valamit tenni, hogy a vetőmag szükséglete, legalább a legszegényebbekre nézve — már csak nemzetgazdászati tekintetekből is — ámbár a humanitárius tekintetet nem akarom kevesebbre becsülni — a mennyire lehet, fedeztessék. De azt gondolom, és talán épen a múlt napokban hallott eszmemenettel is egyezetben maradok, ha azt mondom, miszerint ezen segélyezésnek megfelelő módja az, hogy az illető törvényhatóságok élnének a maguk jogával, és saját erejökből segítenének a bajon, ha másként nem, az által, hogy hitelöket vegyék igénybe. A törvényhatóság maga ott a hely közelében sokkal alaposabban birja megítélni, hol és mekkora szükség esete forog fen, mint mi, innét a távolból. Ha a törvényhatóság maga lesz hivatva a a maga hitelének igénybe vételével segíteni: elmehet azon kellő határig, melyet ő ítél meg, és egyúttal maga szerezhet érdemeket azon törvényhatóság népességével szemben. A kormányon álljon, hogy ezen kölcsön létesithetésében az illető törvényhatóságoknak segédkezet nyújtson. Azon mérvek, melyekről én a kérvényből vettem tudomást, és mely szerint 1 gondolom 23,000 mérő vetőmagról van szó, mely Torontál megye számára szükségeltetik. Temesmegye szükséglete pedig — a mint nem ugyan a kérvényből, de máshonnan tudtam meg, — ennek körülbelül felére megy. — Ezen mérvek nem olyanok, melyeknek kielégítése a kincstárra nézve lehetetlen volna. Én csak a módozatot gondolom olyannak, hogy ne maguk a szerencsétlenek, a kik az elemi csapás által sujtattakp álljanak szemben a kormánynyal: — azért van köztünk és az egyesek közt a törvényhatóság. A törvényhatóság vegye igénybe hitelét; a kormánynak kötelessége legyen, ha az szerfeletti mérveken nem megy túl, — a mikor azután végre a lehetetlenség határa állana be, — ily határokon belől megadni kellő módon a kellő segitséget. (Élénk helyeslés.) Majoros István: T. ház! Tudva levő dolog, hogy hazánk lapályos vidékei vizáradás következtében megkárosultak, különösen Bácsbodrogh megye, mely a Duna és Tisza mentében fekszik, részint a védgátak rósz karban tartása, részint azok tökéletes hiánya miatt nem annyira a kirontott árvizek, hanem leginkább a lapályok felakadt felárja által szenvedtek tömérdek kárt. Miután azon alkalommal, midőn ezen vidék számára segélyezés kéretett, csak Torontál- és Temesmegyéket hallottam említtetni, elhatároztam magamat egy határozati javaslat beadására, melyben a hasonlókép megkárosult Bács-Bodrogh megye számára segélyezést kértem. Nikolics képviselő ur ugyan az