Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-29

29. országos ülés october 11. 1872. 375 épen most tárgyalás alatt lévő határozati javaslatában a vizkárosnlt vidékekről szól egész átalánosságban, de amellett mindig csak Torontál- és Temesmegyét említi. Kénytelen vagyok tehát a t. ház figyelmét arra hivni fel, hogy Bács-Bodroghmegyében hasonló viszonyok léteznek. Miután tehát már hetek óta gyengélkedő állapotomnál fogva nem vagyok képes a körülményeket részletesen előadni, ajánlom a t. ház figyelmébe Matíts János t. képviselőtársam előadását, ki az ottani viszonyokat részletesen ismervén, a t. háznak e tekintetben fel világosi tással szolgálhat, s kérem a t. házat az általam beadott határozati javaslatot olyannak tekinteni, mint a Nikolies Sándor t. képviselő ur által benyújtottat. Matits János: T. ház! A vizkárosnlt vidékeket Torontál mellett főkép Bácsmegye képezi; ezt az igen t. kormány is elismerte, midőn ő felségének a vizkárositotta vidékek megörvendeztetésére és reményteljes megnyugtatására, körútját Bácsmegyébe is irányozta, Köztudomású tény, hogy a múlt három évben, különösen pedig a legközelebb múltban, Bácsmegye a Duna és Tisza folyóinak kiáradásai által, melyek közül az elsőnek védgátjai nincsenek, a másodiknak pedig védtöltései beszakadtak, tetemes vízkárokat szenvedett, különösen a nagy esőzések okozta vizárak miatt. A tárgyalás alatt levő határozati javaslat érdemleges indokolására a már felhozottakon kivül, melyeket magamévá teszek, felhozom, miszerint BácsBodroghmegye 171 Q mértföld területtel 568,000 lakossal évenként 3,763,000 forint egyenes adót fizet. Ezen megyének főkép és ugy szólván, egyedüli jövedelmi forrása a földmivelés; ipar és kereskedelem ott háttérben van, már azért is, mert a közlekedési utak primitív állapotban vannak. 12 mértföld vasút és 5 mértföld közlekedési utón kivül a többi területek utjai ősz, tél és tavasz idejében járhatlanok. Tehát az ottani vizkárosult földmivelő osztálynak más kereseti módja nem lévén, kénytelen segélyre szorulni. Nemzetgazdasági tekintetből, hogy az adóképessége emeltessék, és jövőre az állam jövedelme biztosittassék, az állam van hivatva segélyt nyújtani. Elfogadom tehát Nikolies t. képviselőtársam abbeli határozati javaslatát, és az igen t. pénzügyminister ur által Torontálmegyére nézve tett ígéreteket kérem Bácsmegyére is kiterjeszteni. A pénzügyminister urnák azon észrevételében, hogy a t. ház, ha ez indítványt elfogadná, az által törvényellenes cselekményt tenne, nem osztozhatom; mert azon segély, mely a vizkárositotta földek részére kéretik az 1868. évi XXV. és XXI. t.-czikkekben el van rendelve és ezen rendelkezéseknek jótéteményei a vizkárosultakra nézve visszaható erővel nem birnak, tehát ott. hol az adók esedékesek nem terjeszkedhetik, hanem csak azokra, a melyek nem esedékesek. Sajnálatomat kell kifejeznem az igen tisztelt beíügyminister urnák a felett, hogy a mint előszámlálta azon vizkárosult megyéket, melyeknek ő segedelmet nyújtott, Bácsmegyéről — ha jól hallottam — nem emlékezett meg. Kérem tehát, hogy a segélyezési alapból [Bácsmegyének is juttasson valamit, s a segélyezésre vonatkozó intézkedéseket arra is kiterjeszteni méltóztassék. Tóth Vilmos beíügyminister: A tisztelt képviselő urnák csak utolsó szavaira kívánok reflectámi, megjegyezvén, hogy midőn az alföldi Ínségről tudomást nyertem, felhívtam a megyéket, és többek közt Bácsmegyét is, hogy az inség mérvéről nekem jelentést tegyenek. Bácsmegyének egyszersmind küldöttem 2000 frtot, azon czélra, hogy az a netalán nagy ínséggel küzdő lakosok előleges felségélésére szolgáljon. Mig azonban a többi megyék azonnal válaszoltak és felderítették a helyzetet, Bácsmegye egyátalán nem válaszolt, miből azon örvendetes tudomást merítettem, hogy Bácsmegyében ínség talán nincs is. Gorove István: Azon adatokból, melyek már a tisztelt ház előtt fekszenek s azon kérvényből, melyet a kérvényi bizottság tárgyalt, s melyet a ház egyik igen tisztelt képviselője adott be, továbbá azokból, a miket a minister urak előterjesztettek, meggyőződhetett a ház arról, hogy itt valóban oly eset állt elő, midőn segélyt nyújtani mulhatlanul szükséges. Engedje meg a tisztelt ház, hogy hivatkozzam különösen a beíügyminister ur azon előterjesztésére, hogy Torontálmegyének 74 ezer, Temesmegyének pedig 60 ezer forintot előlegezett, előlegezett pedig nem azért, hogy az egész ínséget, mely által a megyék sújtva vannak, eltávolítsa, hanem, hogy a szerencsétlenségeket megakadályozza, melyeket megakadályozni ugy a kormánynak, mint a törvényhozásnak nemes, de egyszersmind elodázhatlan kötelessége is. A dolog ezen állásában, azt hiszem, hogy azon kijelentés, melyet a pénzügyminister ur tett, elfogadható, mert az talán a dolgot bele fogja hozni a maga kerék vágásába; sőt a megoldás ezen nemét szerencsésnek is mondhatnám, két oknál fogva. Először azért, mert nem keresi, hogy kisegítsen ezen praegnáns esetben, hanem odaállít minden tényezőt, mely hivatva van közbe jőni, oda állítja a törvényhatóságot és részben oda állítja magát az államot. Mindenekelőtt szükséges, hogy a törvényhatóságok kötelességöknek ismerjék, megszerezni maguknak a kellő biztosítékot az iránt, hogy azon terhet, melyet magukra vállalnak, nem kizárólag magok a megyei összes adózók fogják viselni, tehát nem magok a törvényhatóságok, hanem azok is, a kik a segélyezésben részesülni fognak. Ha jól fogtam fel a pénzügyminister ur előadását, a segély azon módja czéloztatik ott, hogy