Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
352 28. országos ülés október 10. 1872. alkotmányos viszonyaink nem biztosithatók. Én erre azt mondom, hogy ott, hol a létező többség, melyről pedig fel kell tenni, hogy a nemzet többségének akaratát képviseli, nem respectáltatik: ott alkotmányos viszonyok soha sem fognak megerősödni. (Helyeslés jobb felöl.) A tisztelt ház engedelmével néhány, lehetőleg rövid megjegyzést kívánok még tenni Debreczen városa tisztelt képviselőjének tegnap mondott beszédére. Sajnálom, hogy tegnap nem lehetett alkalmam azonnal válaszolni, midőn beszéde és érvelése egész elevenséggel állott előttem. Képviselő ur beszédét azzal kezdte, hogy a felirati vita alkalmával az ő válaszfölirati terve ellen alig volt szerencsés komoly érvekkel találkozhatni; továbbá panaszkodva monda, hogy őt annyiszor félreértik; sőt érzékenyen felszólalt majdnem hasonló modorban, mint azt Simonyi képviselő ur tévé, hogy annyi ráfogás és váddal illettetett, miszerint nincs a házban ember , kinek annyi joga lenne, mint neki, az ellen panaszt emelni. Engedje meg a tisztelt képviselő ur, de ha neki joga' volt az egész válaszfelirati vita alatt felhozott érvekre megjegyezni azt, hogy alig találkozott komoly érvekkel: hogy én is azt mondhassam tegnap tartott hosszú beszédéről, melyben 13 szónokkal küzdött meg, kiknek sorába engem is felvenni méltóztatott, hogy abban alig találtam ujabb és komoly érveket felhozva, állásának védelmére. Engedje meg a képviselő ur mindenekelőtt megjegyeznem, hogy hasonlatát, melyet a szárnyas állatok országából vett, még csak parlamentalisnak sem tarthatom; egyébiránt feleljen reá, akihez intéztetett s mint Csanády urat ismerem, megjegyzés nélkül bizonyára nem is fogja hagyni; de hová jutna a parlamentalis modor és eljárás, ha az állatországból vett hasonlatoknak egymás irányában! alkalmazása kapna nálunk lábra. (Tetszés jobb felől.) Még egy hasonlatot alkalmazott a képviselő ur, midőn beszédemben nyilvánított nézetemre tett megjegyzést. Én azt mondtam, hogy nyugtassa meg a közvéleményt az, aki nyugtalanította, s miután a sajtóban elterjedt alaptalan hírek nyugtalanították az országot: a sajtónak nemes hivatása, miután meggyőződött, hogy azoknak semmi alapjuk nincs, megnyugtatni a közvéleményt ; ugy mint kötelessége minden becsületes és tiszta lelkületű embernek. ha valakit alaptalanul gyanúsított, azt visszavonni és hibáját az által lehetőleg jóvátenni. Hogy illik erre képviselő ur hasonlata a pesti városkapitányról? Ha a közvélemény a sajtó által nyngtalanittatott, azt megnyugtatni első rendben magának a sajtónak kötelessége, de kötelessége mindnyájunknak is ez irányban hatni. A kormány ezen kötelességet teljesítette s első izhen akkor, midőn illetékes helyen, t. i. hivatalos közlönye által a nyugtalanító híreket megezáfolta; később pedig, midőn ezen kérdés legelőször a házban felhozatott, az által, hogy sietett azonnal a tényt a ház előtt felvilágosítani; a ház is teljesítette kötelességét, midőn meggyőződvén az adott felvüágositás alaposságáról, a helyreigazítást közhelyesléssel fogadta; de képviselő urnák is kötelessége a közvélemény megnyugtatását elősegíteni, miután maga részéről is hozzájárult a közvélemény nyugtalanitásához, mert ámbár e nyugtalanságot nem eszközölte is egyenesen, de bármikép mentegetődzik, hogy a vádaknak nem ad hitelt és azokat nem hiszi: magyarázatai épen nem alkalmasak arra, hogy a közvéleményt megnyugtassák, s ha a kérdést ugy fogja fel, mint hasonlatában előadta, akkor csakugyan alkalmazható volna reá az általa mondott hasonlat, s miután lehetnek esetek, hogy valaki akarata ellenére is esetleg a tűz gerjesztéséhez hozzájárult, annak, ki azt eszközölte. bizonyára első kötelessége az oltáshoz első sorban járulni. Hasonló utón járt képviselő ur akkor is, midőn tegnapi beszédében az országban mesterségesen terjesztett nyugtalanságot egy ujabb téves felfogás terjesztése által ismét fokozni óhajtotta. Egyik állításának indokolásául ugyanis azt mondja, hogy a magyar ministerium igazgatása alatt az államvagyon 30 millióval csökkent —• mi egyébiránt nem áll s mire tüzetesen válaszolni, a pénzügyminister ugy-hiszem, nem fogja elmulasztani. Én csak azt jegyzem meg erre. hogy képviselő ur itt ismét a nyugtalanitás egy nemét követte el midőn oly tényt állított, mi nem áll, s hogy szavainak nagyobb súlyt adjon, Csengery tisztelt barátom programúi-beszédére hivatkozott, azt állítván, hogy e tekintetben Csengery vele egészen egyetért. Nagyon jól emlékezem azon beszédre; abban azonban erről egy szó sem fordul elő, sőt szíveskedjék a mai naplót elolvasni, mely ezen állítást egyenesen visszautasítja. Csengery Antal ugyanis idevonatkozólag ezeket mondotta: , Örvendetes dolog, hogy a közhitel mindeddig átalában csak hasznos beruházásokra vétetett igénybe. Az emelkedő közjövedelmek, a polgárok nagyobb terheltetése nélkül, fedezték az állam növekvő rendes kiadásait. Istennek hála, a kiegyezés , a sokat ócsárolt, még mindig ostromolt kiegyezés közhitelűnk megalapításával . tette lehetőkké hazánknak azokat a nagymérvű beruházásokat, a melyekre elhanyagolt közgazdaságunk terén szükség van. A legkiáltóbb bizonysága e közhitel ősi tulajdonunk, kétségtelen jogezimünk és kizárólagos rendelkezési jogunk elismerésének. Az összes külföld, a világ czáfolata azon otromba vádak ellen, melyeket az elvakult pártszenvedély szór azon párt ellen . a mely a kiegyezést létrehozta, K
