Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

28. országos ülés oetober 10. 1872. 353 Hatalmasabb érvet jelen állapotaink illustratiojára nem találok, mint azt, mely eme idézetben foglaltatik, a melyre Tisza Kálmán kéjrviselő ur hivatkozott. (Tetszés jobb felöl.) így szokták az alaptalan nyugtalanitásokat kezdeményezni ; mások, kik meg nem vizsgálják a tény mibenállását, azután tovább terjesztik. De miután már üy állítást tett: most nem marad egyéb hátra, mint hogy — ha, mint remélem, pénzügyminister ur előadásából meg fog győződni képviselő ur arról, hogy ezzel alaptalanul vádolta a kormányt, — beismeri állításainak alaptalanságát, de beismeri azt is, hogy hiába és alap nélkül hivatkozott a pénzügyi tekintetben is az egész ország előtt elismert kitűnőségre, Csengery Antalra. A 13 képviselő ellenében adott replikákban van még egy, melyben a használt modort említés nélkül nem hagyhatom. Egy igen kitűnő szónok és tisztelt barátom beszédéről azt mondotta, hogy nagy örömmel és kedvteléssel taglalná annak remek beszédét és különösen megelégedéssel emeli ki mind azt, a mit a választási törvényre nézve mondott. Mind abbau, a mit báró Sennyey tisztelt barátom a választási törvényre nézve mondott magam is teljesen osztozom s elvárom ezen nyilatkozata után képviselő úrtól, hogy tett Ígérete folytán velünk kezet fogva, erélylyel fogja támogatni nemcsak a politikai hatalom befolyásának korlátozására intézett javaslatokat; hanem egyszersmind igyekezni fog kivinni azon erkölcsi corruptio és végletekig menő rágalomteljes izgatás lehetetlenné tételét is, mely az utóbbi két, de különösen az utolsó választás alkalmával ép az ellenzék részéről oly széles mérvben használtatott. És mert képviselő ur azon remek beszédet a legnagyobb örömmel és kedvteléssel fogadta és annak csak egy tétele ellen, a mely a hadseregre vonatkozott, volt észrevétele, s neki is meggyőződésévé vált, amit oly helyesen jelölt ki azon szónok, s minek más szavakban én is bátor voltam kifejezést adni , hogy t. i. állapotainkat a közigazgatás terén gyökeresen kell szervezni, mert azon állapotok ázsiai állapotokhoz hasonlítanak. Igen is, más rendszabályokra van szükség, ugy mint báró Sennyey monda; más rendszabályok, czélszerübb eljárás, czélszerübb időbeosztás nélkül, mi bizonyos tekintetben tőlünk is függ, sem ők, sem önök, sem bárki más jobban kormányozni képes nem lesz. Érzi ennek szükségét a nemzet nagy többsége, s nagyon helyesen mondta báró Sennyey, hogy az alkotmányos állapotok rendezését, a törvények iránti tiszteletet s azoknak pontos végrehajtását a kormány maga nem képes biztosítani; mindamellett reménylem, hogy biztosítani fogja, de nem azért, mert tán képviselő urnák oly nagy tetszésében részesült ezen beszéd; hanem azért, s itt találom reményemnek alapját, hogy egy nagy compact többség van KÉPV. H. KAPLÖ 18=. L KÖTET. ezen törvényhozásban, mely a jelen ülésszakban mindenekfölötti feladatául fogja magának kitűzni, oly rendezett állapotokat teremteni e hazában, hogy az az ázsiai állapotokbél kiemelkedve, a müveit államok sorában méltó helyet foglalhasson el. Ez után törekedni, bármily állásban leszek, én is egész erélylyel fogok, s meglátjuk majd, midőn az erre irányzott javaslatok a képviselőháznak elő fognak terjesztetni: Tisza képviselő ur minő állást fog elfoglalni. És így elfogadom tegnapi beszédének azon értelmezését, hogy a többségnek nemcsak módjában van, de kötelessége is ez irányban határozott akarattal s az elérendő czélok teljes öntudatával a szükséges törvényhozási intézkedéseket megtenni, s hogy a kormánynak feladata azokat pontosan és minden következményeiben végrehajtani. Midőn a fölirati vita alkalmával beszédemet berekesztettem, már azt jeleztem, sőt kilátásba helyeztem, hogy ezen czélt el fogjuk érni, ha lehet önökkel, kik a túloldalon ülnek, ha velünk kezet fognak. Nem kívánjuk mi a békés továbbépítés érdekében Tisza Kálmán képviselő úrtól, hogy tépje szét zászlóját, dobja oda elveit és fej csüggesztve jelenjen meg a mi sorompóink előtt; de igen is azt méltán megkívánhatjuk, hogy legyen önökben annyi hazaszeretet, miszerint a reformkérdések vitatásánál és keresztülvitelénél foglalják el ama állást, melyet az oppositio a százados alkotmányos élettel biró Angliában elfoglalni szokott; küzdjenek meg egy vagy más kérdésben az év folytán egyszer vagy kétszer közjogi elveik mellett, de mindenütt, a hol józan törvényhozási intézkedésekről van szó: ne pártérdekeket, hanem mindenek felett a haza javát tekintsék. Az nem zászló-széttépés, az nem elvfeladás, nem fejcsüggesztett megjelenés, de őszinte hazafias közreműködés volna. Még egy észrevételt kell Tisza Kálmán úr beszédére tennem. Úgy látszik, neheztelte, hogy azt állitám, hogy nem tanult semmit, s reám akarja fogni, mint ha én lovaiitásáról a koronázás után nem lennék meggyőződve. Ismerem és ismertem pártállását képviselő úrnak, mely 1861-től fogva az enyémtől egészen különböző volt; a koronázás után nemcsak önről képviselő úr, de mindenkiről, még a szélsőbalról is felteszem, és föl kell tennem, hogy magukat ő felsége, a koronás király loyaíis alattvalóinak tekintik és tartják és félremagyarázta szavaimnak értelmét; mert én mást érteni nem akartam, mint hogy nem volt hatása reá azon osztatlan örömnek , melylyel egy jobb kor kezdeteként üdvözölte a nemzetnek majdnem összesége a koronázást, azon koronázást, melyet már megelőzött a századokon keresztül függőben volt közjogi kérdéseknek békés kiegyenlítése a törvényhozás utján; osztatlanul örvendett a, nemzet annak, hogy szent István * 45