Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

28. országos ülés october 10. 1872. 351 lókat aligha fog a , Magyar Politika "-ban fölfedezhetni. Nem akarok Simonyi Ernő képviselő ur beszédével sokáig foglalkozni; nem lévén szándékom a tisztelt ház idejét annyira rabolni. Voltak azonban beszédében némely oly természetű megjegyzések, melyeket hallgatással mellőznöm nem lehet. Á tisztelt képviselő ur megemlékezett azon interpellatiókról, melyeket hozzám intézett; és hivatkozott is egyre, a kassa-oderbergi vasút tárgyában tett interpellatiójára; fölemiitvén, hogy arra még választ nem kapott. Emlékezem, hogy a tisztelt képviselő ur csakugyan intézett hozzám, mint pénzügyministerhez, e tárgyban kérdést. Megvallom azonban én nem szeretem a ház figyelmét olyasminek előadásával igénybe venni, mire nézve a fölvilágosítást már megadtam, s viszont felteszem mindig, hogy ha valamelyik képviselő részletes fölvilágosítást kapott: azt ismételten nem fogja követeim. Nem tudom, emlékében lesz-e még a háznak, de egy oly tárgy körül folyt boszszabb vita alkalmával, mely nem egyenesen a pénzügyministert illette, hozzám fordulván, és épen a kassa-oderbergi vasút ügyében ellenem vádakat emelvén : a képviselő ur egész előadásából kitűnt, hogy ez ügynek előzményeit, s e társulat engedélyokmányát épenséggel nem ismeri, hogy nem tudta, hogy e vállalat az 1867. XIT. törvényczikk kel étkezte előtt engedélyeztetvén, mi az 1867. XII. törvényczikk értelme szerint a megállapított egyezségben kikötött kötelezettségeket átvettük. (Helyeslés jobb felől) Elmondottam, hogy ez benne van az engedélyokmányban, és hogy az az öt millió forint a birodalom két fele között meg nem osztott activ positiót ké])ez, mint oly összeg, mely hozzájárulásunk nélkül a múltnak terheként kifizettetett. Ügy emlékezem, •—• pedig emlékezetem nem szokott csalni , — hogy a képviselő ur akkor is — épen azért, mert nem ismerte az ügyet — valótlanságot állított: azt, hogy a kérdéses engedélyokmányban benne van bizonyos pont, mely abban nem volt. Véletlenül nálam volt akkor az engedélyokmány , melyből az állítás alaptalansága kitűnt, s mivel jó messze ülök a képviselő úrtól, Ivánka Zsigmond barátomat kértem fel, vigye át azt a képviselő urnák: hadd győződjék meg állítása alaptalanságáról. Ezek után mégis csak azt kellett hinnem, hogy módot adván a képviselő urnák arra, hogy magának kellő informatiót szerezzen, erre négy év alatt valahogy csak ráért, (Élénk tetszés a jobb oldalon), és hogy ennélfogva ez ügyet ismeri. Egy chronologicus hibára is figyelmeztetem a tisztelt képviselő urat. Elmondja, hogy én tudja Isten milyen előszeretettel viseltetem egy és más közhasznú intézet iránt; elmondja, hogy mikor négy évvel ezelőtt a földhitelintézet privilégiuma a ház elé hozatott: én mennyire lehettem érdekelve annak beczikkelyezése iránt. Bocsánat, de én már akkor nem voltam oly szerencsés, a kabinet tagjának lenni. Akkor, mikor az igazságügyminister ur, — mert jogi kiváltságokról, a földhitel érdekében szükséges gyors végrehajtás eszközléséről és biztosításáról lévén szó, ez ügy hozzátartozott — az idevonatkozó törvényjavaslatot előterjesztette: én a közös ministeriumban ültem. Ha képviselő ur valaki ellen vádat emel, vagy olyasmit mond, mi ennek színében tűnhetik fel: első kötelessége, hogy magát jól informálja. (Élénk helyeslés jobb felől.) De nem ez volt az egyetlen chronologicus hiba, melyet a tisztelt képviselő ur elkövetett; ezért azonban köszönettel tartozom neki, mert legalább van alkalmam róla itt szólani. Fölvetette ugyanis a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy az, ki a lánczhidtársulatnak igazgatója: mint pénzügyminister oly törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, mely e lánczhidtársulat részvényeinek áron felüli beváltását rendeli el. Mindenekelőtt arra kérem a képviselő urat, ne méltóztassék csak az almanachok után indulni. Mielőtt ministerré kineveztettem: egy és más társulat némi súlyt fektetett arra, hogy igazgatóságába beválaszszon. És igy került nevem az almanachokba, a hol, meglehet, még ma is olvasható. Biztosithatom azonban a képviselő urat, hogy ministerré kineveztetésem óta az ily társulati ügyek vezetésébe nem folytam be. Sőt tovább megyek. Ha épen kívánja a képviselő ur, a ministertanács jegyzőkönyveiből bebizonyítható, hogy a végből, nehogy azért, mert a társulat alakítása óta bizonyos részvények birtokában voltam, illetőleg voltak osztályosaim, legtávolabbról is gyanúval illettethessem: a ministertanács megállapodása szerint a tárgyalásokat Festetics György gróf vezette, vezette pedig két igazgatósági taggal, Károlyi György gróffal és Vodianer báróval, és e tárgyalások be sem fejeztettek még akkor, mikkor én itt minister lenni megszűntem. Az illető törvényjavaslatot az a pénzügyminister irta alá és terjesztette elő, kit azzal nem lehet vádolni, hogy e társulatnak akár igazgatója, akár részvényese lett volna. Ismét tanúsága ez annak, hogy az, ki a nyilvánosság előtt, az egész ország előtt valamit állítani kíván: első lelkiismeretben kötelességének ismerje a dolognak alaposan végére járni. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt talán elég is volt ennyit mondanom azokra, miket a képviselő ur beszédéből félig értettem, félig nem értettem, czélzásaira, melyeket félig felfogtam, félig nem. Csak még egy megjegyzést. (Halljuk!) A képviselő ur kiemelte, hogy jelenlegi állapotaink között