Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
348 28. országos ülés október 10. 1872. alagút, — továbbá a „Pannónia biztosító társulatnál." Ha ezeket a minister ur visszautasítja, örömmel fogom hallani, mert megvallom őszintén, hogy az ellene felhozott gyanúsítások nagy része ez által el fogna esni. A mi illeti a ministernek ilyetén összeköttetését, méltóztassanak megengedni, hivatkozás történik más alkotmányos országokra. Egy vagy két év előtt Anglia kormányánál szóba hozatott a telegramm-vonalok megvétele, mikor e kérdés a ministertanácsban elhatároztatott, egy-két ministernek voltak részvényei s ezek azonnal részvényeiket a folyó áron eladták, és csak mikor eladták, akkor hoztak törvényjavaslatot a törvényhozás elé. (Mozgás a jobb oldalon.) Pedig azon részvények mennyisége nem volt valami tekintélyes, senki sem gyanúsította volna lord Granvillet, hogy 2—3 ezer font sterlinget nyert, miután különben is igen gazdag ember. De nem tartották összeférheiőnek azt, hogy midőn törvényjavaslatot terjesztenek elő, oly részvények megvételére, melyek ára annak következtében fel fog menni, ők részesei legyenek azon nyereménynek. (Mozgás a jobb oldalon.) Olaszországban Cadorna tábornoknak a „banqua nationalia'-nál néhány ezer forintja volt részvényekben, neki, mint hadügyministernek a banqua nationaliaval semmi dolga nincs, de azon tekintetből, hogy mint minister hivatva lehet a ministertanácsban ítéletet mondani a bank ügyei felett, eladta részvényeit, midőn a ministerséget elfogadta. (Helyeslés a szélső bal oldaon). így járnak el másutt, más országokban a ministerek, — meg lehet, hogy kissé túlzott szigorral járnak el, de ugy járnak el, minek folytán ott azután gyanúsításra nincsen ok. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Mikor pedig van valami ok gyanúsításra, mint volt Olaszországban mikor például Susáni képviselő referált egy vasúti ügyben, és midőn kisült, hogy a consortiumuak ő is részese, akkor nemcsak a parlamentből kellett távoznia, hanem az országot is el kellett hagynia. (Bal felől helyeslés és tetszés nyilatkozat.) Pedig semmi más visszaélés nem volt, csakhogy részvényese volt azon consortiumuak, melynek javára a törvényjavaslat ott referál tátott, A ministerelnök ur azt mondja, hogy a kormánynak minden működése a nyilvánosságon alapszik, és különösen hivatkozik a pályázatokra. Azt mondja (szóló keresi az illető idézeteket, felkiáltások: Halljuk!) Mindjárt felolvasom. Itt is azt látom; „ez be nem bizonyítható, tehát nem igaz." Pedig ez egyátalában nem következik, ez non sequitur. (Derültség bal felől). „A kormány minden tette nyilvánosan történik, nincs az ország költségvetésében és az állam kiadásaiban — közbevetőleg mondva ez tegnap kétségbe vonatott Tisza Kálmán ellenében •— nincs oly költségvetés és államkiadás a kormány kezelése allatt, mely kellőleg nem ellenőriztetnék." i, Minden tétel utalványozása, minden kiadás és bevétel az államszámszék által ellenőriztetik, s a számadás minden tétele az országgyűlés elé terjesztetik, de más irányban sem történik intézkedés, nem adatik engedély, mely nyilvánosan és rendesen a szabad verseny felhívása mellett ne eszközöltetett volna. Sőt e tekintetben a kormány tovább is megy, mint kellene, — épen a vádaskodások kikerülése nüatt még akkor is a puszta formákhoz ragaszkodik s nem tekinti, vájjon a személy, ki a formáknak inkább megfelelt, nyujt-e elegendő biztosítékot, midőn legjobb meggyőződése szerint máskép intézkedni az állam egyenes előnyére szolgálna." Engedelmet kérek, mióta nekem szerencséin van e ház tagjának lenni, számtalanszor felszólaltam a végett, hogy a pályázatok nyilvánosak legyenek, hogy szabad verseny utján adassanak ki a közmunkák. Egy ízben sikerült a mostani pénzügyminister ellenzése daczára is ezt a ház nagy többsége által elfogadtatnom, megszavazta a ház nagy többsége a slavoniai vasútnak szabad verseny utján kiadatását. Én azt hittem, hogy ha a szabad verseny egy törvénjjavaslatra nézve meg van szavazva, szólni fog aztán ez az elv valamennyire, de a kormány nem tartotta magát arra kötelezettnek s azon utat követi, melyet akkor a pénzügyminister kijelölt, azt mondván, hogy arra nem kötelezheti magát a kormány, ha pályázatot nyit, hogy a. legjutányosabb föltételeket ígérőnek fogja adni a vállalatot, hanem fentartja magának a szabadságot, hogy annak adja a vállalatot, kiben legtöbb garantiát lát. De akkor, uraim, ez nem pályázat, nem szabad verseny, ez nevetség, ez a szabad verseny kijátszása. (Helyeslés bal felől.) Én magam is éveken át foglalkoztam üzlettel, és mint üzletember vettem részt sok versenyben és biztosítom minister urat, hogy Franczia-, Angol-, és Olaszországban, sőt Spanyolországban is szabad verseny utján adatnak ki az állam részéről a vállalatok. Az eljárás pedig az, hogy beadja az ember zárt levélben az ajánlatot, s ezen zárt levél az én jelenlétemben bontatik fel, s a vállalatot az nyeri el, a ki a legjutányosabb ajánlatot teszi, ott a ministernek semmi optivja nincs arra nézve, hogy kinek adassék a vállalat, és miután itt csakis anyagi érdekről van szó, a versenyzőnek anyagi garantiát kell nyújtani, melyet részben előre, részben a vállalat elnyerése után egy bizonyos rövid időre le kell tennie. Ha pályázatoknál nem így járnak el, akkor nincs szabad verseny, s az egész csak szemfényvesztés, mely a gyanúsítások megszüntetésére épen nem alkalmas. (Helyeslés I bal felől.)
