Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
28. országos ülés október 10. 1872. 349 Azt mondja a mínisterelnök ur, hogy ha a I kormány ellen annyi gyanúsítás, annyi alaptalan gyanúsítás szóratik: a közvéleményt nyugtassa meg ki felizgatta; a gyanúsításokat ceáfolja meg az. a ki azokat előhozta. Ez nem elég i miniiterelnök ur, mert épen azon körülmény, hogy ily gyanú létezik a közönségnél, hogy a közvélemény az ország vagyonának kezelése iránt nyugtalan, rontja az ország hitelét. De nem is voltak ezen gyanúsítások eleinte sem oly gyakoriak, sem oly élesek, sok dolog eleinte csak gyöngéden érintetett, de midőn a delicat megérintésnek semmi eredménye nem volt, majd nyíltan, végre pedig vastagon adatott elő a dolog; de még az is eredménytelenül maradt — a felvilágosítás elégtelen volt, ha néha adatott is; de a kormány tekintélye s az ország megnyugtatása érdekében elegendő felvilágosítás vagy más orvoslás nem történt soha, vagy csak ritkán. És ez az, mi bennünket főleg érdekel, ez az miért mi megkívánjuk, hogy a kormány ezen gyanúsításoknak Yéget vessen, oly módon, mely a kormánynak hatalmában áll: azért, hogy megmutassa eljárásának tökéletes tisztaságát; azért a kormány férfiainak kötelességök lett volna felvilágosítást adni akár itt a házban, akár a sajtóban; de miután a legkomolyabb vádak is felvilágosítás nélkül maradtak , épen ezen körülmény növelte és gyarapította ezen gyanúsításokat. Hiszen ha valaki fáradságot akar magának venni s visszamegy hónapokkal, talán egy a évvel hírlapokban és pedig akármelyikben, azt fogja látni, hogy az, mi eleintén a leggyöngédebb czélzással volt megemlítve, utoljára a legvastagabb módon kerül elő, mert az első, a gyöngéd czélzás felvilágosítás nélkül maradt. Azt beszéli a minister ur, hogy egyes tényekre nézve jogában van minden képviselőnek interpellálni. Igaz. de mi haszna az ínterpellátiónak, ha válasz nem adatik? (Derültség.) Hiszen a mínisterelnök ur nekem még most is tartozik egy interpellátiómra valászszal, melyet hozzá mint. pénzügyininisterhez intéztem. (Derültség bal felől). Elhiszem, hogy a minister ur elfelejtette, de hisz nem kívánhatom, hogy eszében tartsa, csakis mint factumot említem fel annak bebizonyítására, hogy az interpellatio nem mindig elegendő. Kérdeztem akkor: feljogosítás folytán előlegezett-e a kormány 5 millió irtot a kassa-oderbergi vasútnak ? Ez van a szerződésben, a minister ur nem felelt rá nekem soha sem, azt mondta, hogy majd fog felelni. (Derültség.) De nem felelt. Ezen tétel azonban a számadásokban, tudtomra legalább, nem fordul elő. Én ezenkívül egy interpellátiót intéztem a múlt országgyűlésen a pénzügyminister úrhoz, kérdezvén őt (Felkiáltások jobb felől: szavazzunk! bal felöl: savanyu dolgokat nem szeretnek hallgatni. Csak halljuk, halljuk l) kérdezvén őt az előlegezési miveletre vonatkozólag, melyet a mínisterelnök úrral, mint közös pénzügyministerrel kötött. Ezen interpellatio felelet nélkül maradt. Nem mondom, hogy ezek oly kérdések, melyek a ministeriumot mélyen compromittálnák. Nem, nem is azért kérdeztem, hanem azért, mert tisztában akartam lenni az iránt, mert ha arról van a szó. hogy Magyarország adjon ki 5 millió forintból annyit a mennyi a quota szerint reá esik, én azt akarom, hogy a minister ne tegye ezt saját maga akaratából, saját maga hatalmából, hanem a törvén}-hozás megszavazását, a törvényhozás beleegyezését nyerje ki előbb, (Helyeslés a bal oldalon.) azután mutassa ki, hogy honnan vétetett ez a pénz. Mert hogy 5 millió forint ugy kifizethető egy társulatnak az állam vagyonából, hogy annak semmi nyoma nincsen, az már méltóztassanak megengedni, igen gyanús körülmény. (Helyeslés bal felől.) Elhiszem, hogy a minister ur azt megmagyarázza, hanem hiszen épen azt kívánom. Tehát magyarázza meg. tisztázzuk a helyzetet. Sok más kérdés van még, melyekre nézve gyakran felszólaltam a házban, s a melyekre nézve soha sem kapott a ház kellő felvilágosítást. Önök, uraim! megkötötték a szerződést, és kiadták a fiumei vasút építését a nélkül, hogy a törvényhozás ezen szerződést valaha látta volna. (Tisza Lajos közlekedési minister közbe kiált: már rég a ház asztalán van.) Meglehet, de én még nem láttam, még nem kaptam. (Mozgás) Én 3 esztendő előtt kértem ezt; akkor azt mondották, hogy 19 millió forintért adatott ki az építés. Később azonban Gorove közlekedési minister azt mondta, hogy 21 millió írtért fog a vasút kiépíttetni. S most a pénzügyminister ur 30 millióról beszél, és még sem biztosit bennünket arról, hogy ezen összegért valóban ki fog-e az épülni. Engedelmet kérek, kérdeztem akkor, hogy hol és mikor volt a pályázat, kik között, mikép adatott ki. pályázat vagy szerződés utján-e, kérdeni most is, hogyan lehet az, hogy az államnak egyszer 19, másszor 21, és azután 30 millió forintjába kerül az építés ? (Helyeslés bal felöl.) hogy ha már akkor az első esetben megkötötték volt a szerződést. Ha ezen szerződésnél a vállalkozó az összeg felét nyereség fejében zsebre teszi, önöknek nem lett volna joga azt tőle visszakövetelni, és éji ugy neki sem lehet joga, uj követeléseket tenni, ha ő bele vészit! (Helyeslés). Hogyan kötötték meg önök a szerződést ? ha az ár mégis folytonosan növekszik ? ilyen kérdés számtalan van, mégis ezek azon kérdések, melyek felvilágosítás nélkül maradnak és sok gyanúsításra szolgáltatnak okot. *
