Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
28. országos ülés october 10. 1872. 347 dósnek akkori meg nem oldása maga után vonand. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azt mondta továbbá, hogy reménysége van, miszerint nemsokára ugy fog megoldatni e kérdés, hogy egy egészséges és minden idegen befolyástól ment pénzforgalom az ipar és kereskedelem jogos igényeinek megfelelhessen, de ismétli, hogy a kormány ezen fontos kérdést nem akarja a monarchia másik fele közti szakadás előidézésével megoldani. Ha tehát mi szabadon, függetlenül, önállóan kívánjuk megoldani ezen kérdést, a minister ur szavai szerint szakadást fognánk előidézni a monarchia másik felével. Ez tehát azt teszi, hogy mi nem vagyunk szabadok, hogy mi valami által kötve vagyunk. De mi által vagyunk kötve? a mi törvényeinkben, a kiegyezésben nincs semmi. A mi bennünket kötne, kell tehát valami titkos szerződésnek lenni, mely Magyarországot megköti a bankkérdésben. Méltóztassék velünk tudatni, hogy lássuk és ismerjük fel az állapot valóságos voltát, ismerjük fel a nehézségeket (bal felől: Igaz! igaz!) mert ha nem ismerjük fel — és nekünk csak ugy mondják, hogy szakadást idézünk elő — engedjék meg, hogy énnekem szabad legyen mindenfélét gondolni, és azt hinni, hogy ez csak azért hozatik fel, hogy önök mindenáron akarnak az osztráknemzeti bankkal alkudozni, a mi pedig Magyarország érdekeinek meg nem felel. (Helyeslés bal felől.) Vagy van valami más ok, vagy nincs. Megvallom, hogy én ha egy háború elhárításáról van szó, különösen a velünk egy fejedelem alatt álló országok népeivel, én a háborút még nagy áldozatok árán is mellőzni kívánom. De ha ilyen háborúval senki sem fenyeget, ha ez csak rémkép, ne ijeszszenek vele és ne akarjanak kényszeritni oly banktörvény elfogadására, mely Magyarország hitelének megszilárdítását egyátalában ki nem elégíti ? (Hal felől helyeslés.) Azután a mit természetesnek találtam, átment a ministerelnök ur a kormány ellen emelt vádakra és gyanúsításokra, és azt mondja mindig, azt ismétli mindig, hogy hát positiv tényeket hozzanak fel, és bizonyítsák be. Engedelmet kérek, ez tévedés a fórumban, hogy ha valaki bíróság elé állíttatik, az bátran mondhatja, bizonyítsák be nekem a bűnt, és ha nem képesek bebizonyítani, bizonyíték hiányában mentsenek fel. De itt nem az az állás. Önök az országgyűlés, a nemzet előtt állanak ás azt mondják, az ország ajándékozzon meg bennünket bizalmával, és ezen bizalom elnyerésére önök nem tudnak egyebet mondani, mint azt, hogy önök ellen semmi bűnt bebizonyítani nem lehet. Ez fölmentésre elég, a bizalom elnyerésére azonban egyátalán nem alkalmas és nem elégséges. (Helyeslés és tetszés a szélső bal oldalon.) Ezen tárgygyal összefüggésben ministerelnök ur, tegnap válaszolt bizonyos specificus esetekre, melyek ő ellenében felhozattak. Tisza Kálmán t. képviselőtársam ugyanis fölemlítette a múltkor, hogy egy minister, kinek kötelessége lett volna a részvénytársulatokat ellenőrizni, ezen részvénytársulatokkal összeköttetésben volt. A ministerelnök ur magyarázatot adott nekünk az első magyar átalános biztosító társaság, a magyar földhitelintézettel való összeköttetésére nézve. — Már négy évvel ezelőtt is, midőn a magyar földhitelintézet részére egy privilegiált törvény hozása inditványoztatott, mondottam, hogy én nem tartom helyesnek azon viszonyt, hogy itten különös kedvezmények, kiváltságok inditványoztassanak egy oly intézet részére, melylyel több minister s különösen az akkori pénzügyminister szoros összeköttetésben áll, akkor is az mondatott, hogy ez nem nyerészkedő intézet. Az mintegy. Hogy azon intézet érintkezésbe jön a kormánynyal, azt tagadni nem lehet, és ha, mint a ministerelnök ur maga mondja, — de különösen is tudjuk mindnyájon — sokat fáradozott azon intézet létrehozásában, tehát bizonyos előszeretettel viseltetik az iránt, azt tagadni szintén nem lehet. És, bogy ha vele oly szoros összeköttetésben marad, hogy coliisióba jöhet ministeri teendője ezzel: ezt senki sem vonhatja kétségbe. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Hanem tegnap Tisza Kálmán képviselőtársam azt mondta, hogy másokról nem szól, mert nem tudja, hogy más részvénytársulatoknál volt-e részes a ministerelnök ur. A ministerelnök ur az mondta közbekiáltva, hogy nem is volt. Én megvallom, hogy mindig azt hallottam, hogy a minister ur a Jánczhidtársulatnak is egyik igazgatótanácsosa volt. Tegnap nekem azt mondták, hogy nem volt, és nem is szólottam volna e tárgyról, de ma látom, hogy egyik hírlap az „ Adressen- Almanacli-bíA " idézi, hogy igenis volt; (Derültség a szélső baloldalon.) én őszintén megvallom, hogy az ezen társulattal való viszonya adott legtöbb gyanúsításra alkalmat, mert épen ezen társulatnak összes vagyona, maga a hid, a nemzet tulajdonába ment át épen a ministerelnök ur, mint akkori pénzügyminister indítványa folytán, (Igaz! a szélső baloldalon.) és a részvények sokkal magasabb áron vétettek meg, mint állottak akkor, mikor a minister indítványát a házban először megtette. (Igaz! Igaz! a szélső bal oldalon.) Ez adott igen sok gyanúsításra alkalmat. Ezen dologra nézve a tegnapelőtt adott felvilágosítás engem ki nem elégít. Ha azonban tévedésben volt az „Adressen-.4Zmanacli," én igen örömmel fognám hallani a ministerelnök úrtól, megtagadását annak, hogy nem volt igazgató-tanácsos a társulatnál, valamint az 44*
