Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

334 28 . országos ülés october 10. 1872. miért? Mert az indítvány a baloldalról jött. (Helyeslés hal felöl.) Ha az ember meggondolja az ingerlő, a kihivó, a sértő modort, melyet a ministerelnök ur követett az ellenzék irányában tegnapelőtti beszédében, mél­tóztassanak megengedni, midőn ezen beszédnek az a conclusiója, hogy hagyjunk fel már most az egy­más elleni támadással, és mi kezdjük meg a sima modort? akkor sokkal nagyobb a kívánság, mint ameny­nyit az emberi szenvedélyektől szintén nem ment ellen­zék teljesíteni képes. Ezeket incidentaliter a belügymi­nister ur beszédére elmondva, áttérek beszédének további tartalmára. {Halljuk !) Ő azt mondja, hogy a válaszfelirati viták, melyeknek gyakorlati értéke, né­zete szerint, csak akkor lehet, ha ezekben az egyes szónokok nagyobb politikai kérdéseket érintvén, és ez által pártjok állását és irányát megvilágítván, mintegy elötükrét képezik a parlament jövendőbeli működésének, és a hozandó törvények szellemének. Ez épen ellentétben van azzal, amit Pulszky kép­viselő ur bevezető beszédében mondott, kijelentvén, hogy elvek vitatára nem tartozik az adressvita kere­tébe" és hogy csak rendkívüli körülmények között van annak helye. Azonban azon ellenmondást mél­tóztassanak maguk között kiegyenlíteni. (Derültség.) Nem is arra akarok reflectálni. Hanem a bel­ügyminister ur azt mondotta, hogy az adress, a budget, és a törvényjavaslatok feletti viták bonyodal­masságuk és hosszadalmasságuk miatt talán egyedül állnak e világon, engedelmet kérek, én azt mondom, nem állanak. Méltóztassanak a franczia parlament­ben tartott adressvitákat megtekinteni, melyek hetekig tartottak. Épen azon okokból, melyeknél fogva nálunk is az adressviták hosszadalmasak, mert ott a ház­szabályok és a parlamenti szokás nem engedte meg azt hogy minden kérdést, melyhez a képviselők hozzá szólni akartak, egy vagy más módon szóba hozhassanak; utalva voltak tehát arra, hogy az ad­ress- és a budgetviták alkalmával szóba hozzák mindazon kérdéseket, melyeket meg akarnak be­szélni, így vagyunk mi is. Mi nem vagyunk képe­sek valamely tárgyat kellőleg megbeszélni; hiszen csak a múltkor is előhozatott egy kérdés, mely nagy sensatiót okozott az egész országban, értem a borsod-miskolczi kiházasitó egylet botrányos kér­dését. Igen kívánatos lett volna, hogy e kérdés itt tisztáztassék az ország, a közvélemény megnyugta­tására. Ebben a kérdésben inpellatiő történt, az in­terpelláló kapott is választ, felelt reá a minister, a háznak egyrésze kívánta a tárgyalást, a többség azon­ban azt nem engedte. (Igazi a szélső baloldalon.)Ha, te­hát azt megbeszélni kívánjuk, mily más módunk van, mint vagy az adressvitánál, vagy a budgetvitánáí elő­hozni, ahol el nem üthetnek a szótól; mert ha külön indítványt, határozati javaslatot terjesztünk be, annak felvétele iránt ismét a többség fog határozni, és nem fogja a napi rendbe felvenni. — Mi tehát arra utalva vagyunk épen a házszabályok hiánya miatt Nézzék meg az angol parlamentet. Ott minden kér­dést szóba lehet hozni, minden kérdést meglehet beszélni. Nem szükséges, hogy minden kérdésben határozat, annál kevésbé, hogy törvény alkot­tassák, de igen is szükséges, hogy sok kérdés megvitattassék, szellőztessék és tisztáztassék a köz­vélemény irányában. Ezen hiány pótlásának más módja nincs, mint a házszabályok megváltoztatása. (Helyeslés.) Ha a házszabályok meg lesznek változ­tatva, s ha mi azon kérdéseket, melyeket megbe­szélni akarunk , megbeszélhetjük : nem leszünk oda szorítva, hogy azokat összehalmozva akár az adress­vitánál, akár a budgetvitánáí előhozzuk. Egyébiránt méltóztassanak megengedni, hogy ami a budgetvitákat illeti, ezek nálunk sem hosszabbak, mint más alkot­mányos országokban. Nem ismerek alkotmányos or­szágot, bol a budgetvita 6 hétnél kevesebb időt vesz igénybe, de természeténél fogva nem is vehet, mert hiszen, ha a ministerium összes költségeinek minden tételét megszavazza a ház, és különösen nálunk, kik az átalakulásnak még csak kezdetén vagyunk, nor­mális budgetünk nincs, midőn uj és uj kiadások csak ugy burjánoznak minden ujonan benyújtott budgetben: igen természetes, hogy a vita akkor több időt vesz igénybe, hozzá véve az imént emii­tett körülményt is, (Helyeslés a szélső haloldalon.) és mindemellett a szoroson vett budgetvita minálunk hat hétnél többet nem vesz igénybe. Ez tehát mél­tatlan szemrehányás. És ezen méltatlan szemrehányások azok, me­lyek leginkább ingerük az embert, mikor meg van győződve, hogy a dolog nem ugy áll, s hogy az, aki azt szemére hányja, szintén tudja, hogy nem ugy áll. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek a kihívások ingerlők. Önök minden pillanatban arról beszélnek, hogy ne pazaroljuk az időt. Hát miért jöttünk mi ide, ha nem azért, hogy megbeszéljünk, hogy érveljünk egy és más felett, hogy támogassuk saját nézeteinket, s megvitassuk, megvilágítsuk min­den oldalról az ügyeket? Nem az a szerencsétlen­ség, hogy nincs elég törvényünk. Csinálunk mi elég törvényt, többet, mint Európa bármely parlamentje; rendes időben, csakhogy nincs benne köszönet, (Helyeslés a baloldalon.) mert nem jól átgondoltak, mert elhamarkodottak, mert nem életre valók a törvények , melyeket nyakra-főre megszavazunk. (Helyeslés bal felől.) Mindezeket azonban a minister ur nem panaszképen hozza elő, mert neki „ szokása a támadást támadással viszonozni, 1 ' hanem azért, hogy alkalma legyen kimondani, hogy , ideje lenne már most, ezen modorral felhagyni." Először tehát fenyegetődzik, hogy ő támad, azután pedig kér, hogy hagyjunk fel e támadó modorral, hanem még

Next

/
Oldalképek
Tartalom