Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

28. országos ülés oetober 10. 1872. 335 engem — úgymond — hagyjatok támadni. (Derültség a szélső baloldalon.) Azonban a belügyminister ur beszédének főrészét képezi a választásokra vonatkozó rész. Először az iránt ad magyarázatot, hogy ő nem fenyegetődzött a múlt országgyűlés végével tartott beszédében azzal: hogy az ellenzék meg fogja bánni, hogy törvényjavaslatát agyon beszélte, hanem azt mondja, én annak gyakorlati következményeiről annyira meg vagyok győződve, miszerint hiszem, hogy törvényjavaslatom szerencsétlen sorsa felett maholnap épen azok részéről fogok elégtételt nyerni, kik azt leginkább ellenezték. Ha az ember e szavakat igy olvassa, nincs azokban fenyegetés ; de ha a választásoknál történtekkel egybeveti; hát igenis van benne fenyegetés is. De azon elégtételt, melyet ő várt, tudtomra az ellenzék részéről nem kapta meg. Nem azt mondottuk mi, nem afelett panaszkodtunk mi, hogy a törvény rósz, megvoltunk mi győződve, hogy a 48.V. tvczikkben lehet javitani, mi tudtak, hogy e törvény nem tökéletes, de a minister ur javaslatát el nem fogadtuk, hanem inkább megtartottuk amazt, mert az ő törvényjavaslata reactionarius, jogfosztó törvényjavaslat volt. Mi tehát nem avégett panaszkodtunk, hogy a törvény rósz, hanem afelett, hogy a törvény nem tartatott meg. Nem azt mondtuk mi, miért hajtották önök végre a 1848-iki V. törvényczikket, hiszen az rósz törvény, hanem azt, miért nem hajtották azt végre, miért subventionálnak ahelyet egy más eljárást, mely szentesítve és elfogadva nem volt. Ez a mi panaszunk. — És mig az ily eljárás lehetséges: addig Mában beszélünk uj törvényekről, mert ha a legjobb törvényt fogjuk is megalkotni, de az nem tartatik meg, ha az a végrehajtásnál meghamisittatik, addig eredménye természetesen nem lesz semmi. Itt nem a törvény jó vagy rósz léte, hanem a törvény meg nem tartása a panasz alapja. Én részemről a belügyminister urnák a választásoknál követett eljárásokra nézve adott felvilágosításait nagy köszönettel fogadtam. Azon felirati javaslatot, melyet nekem volt szerencsém a magam és elvtársaim nevében beterjeszteni, senki sem támogadta hatásosabban mint ő. Én azt mondom azon válaszfelirati javaslatban: hogy az országgyűlés nem törvényes választások által jött létre, ennélfogva törvénytelen; és ezt tökéletesen bebizonyítja a belügyminister ur tegnapi beszédében. Azt mondja ugyanis, hogy az utóbbi választások alkalmával viszszaélések, törvénytelenségek és inconvenientiák történtek: ezt tagadni ki merné ? Hogy ezek történtek egyes és gyakori esetekben, ezt felemiitette és beismerte Sennyey képviselő ur is. Tehát constatálva van, hogy ily esetek történtek, és történtek gyakran; de én nem arra alapítom az országgyűlés törvénytelenségét, hanem arra, hogy a törvény meg nem tartatott, és erre nézve mit mond a minister ur ? A minister ugyanis visszautasítja azon állítást, hogy a törvény meg nem tartatott volna, mondván: „Azon állítás ellen azonban mintha az 1848-diki törvények mellőztettek volna, mintha a központi bizottságok és összeíró küldöttségek az én agyonbeszélt törvényjavaslatomat vették volna kiindulási pontul, eljárásuk alapjául, ezen állítás ellen tagadólag vagyok kénytelen felelni." Későbben pedig azt mondja, hogy „volt igenis eltérés, ami az összeíró küldöttségeknek adott utasításokat illeti." Tehát volt eltérés, és az összeíró küldöttségek utasítást kaptak, és mint a belügyminister monda, ez 30 megyében történt. Ugyan méltóztassék felvenni, hogy 30 megye — egyre-másba véve — a képviselőházba 171 képviselőt küld, tehát 30 megyének utasítások adattak, és ami rendkívüli, az hogy a minister nem mondja kitől jöttek, kitől eredtek ez utasítások, hanem ezen 30 megye egy eszme által volt inspirálva, és e 30 egy féle utasítást adott a küldöttségeknek, és igy ezen 30 megyének 171 képviselője törvénytelen utón jött a képviselőházba. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezen utasítás mire vonatkozik ? „ A törvényben meghatározott választói jog szabatos meghatározása czéljából utasítások menesztettek ki, amely utasításokban irányelvek foglaltattak, melyek ugy az összeíró küldöttségek, valamint a felszólamlásoknál szem előtt tartandók. Vonatkoztak pedig ezen utasítások a régi jog meghatározására, az ingatlan becsértékének megbirálására, a jövedelem és kézmivesség után igényelt választói jog meghatározására, egy szóval azon bizonyítékok felmutatására, melyek a választó jognak csakugyan törvényszerű bírását minden kétségen kivül helyezték." Azt mondja minister ur, hogy ez eljárás tökéletesen helyes volt, mert nem ellenkezik a törvénynyel, de a törvény ily eljárást nem tételezhetett fel ; hiszen ha egy központi bizottságnak eszébe jut azon rendeletet bocsátani ki, hogy a választási urnánál senki szavazata el nem fogadtatik, ki sárga-fekete frakkban meg nem jelen, ez sem ellenkezik a törvénynyel, mert erről a törvényben szó sincs, de ellenkezik a törvénynyel az, mit a minister ur maga is [beismer, midőn mondja: Ha tehát követelték a telekkönyvi kivonatot, száz forint évi jövedelem beváltását, és annak kimutatását, hogy az iparos egy segéddel dolgozott, követelték, hogy adókönyvecskéjével bizonyítsa be az illető, bir-e a szükséges qualificatióval, ha azt követelték a nemestől, hogy nemesi oklevelet, a honoratiortól, hogy diplomát mutasson fel: akkor ezen törvényhatóságok nem sértették meg a törvényt, hanem ellenkezőleg szigorúan megtartották azt." Engedelmet kérek ez nem áll. Ugyanis mit mond az I 1848. V. törvényczikk 15-ik §-a ? azt mondja, hogy