Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

28. országos ülés october 10. 1872. 333 lectálni később is; hanem áttérek a tisztelt belügynúnister urnák tegnap mondott beszédére. A tisztelt belügyminister ur mindjárt beszéde elején panaszkodik arról, hogy a ministerek igen hevesen támadtatnak meg, hogy ő tulaj donképen nem is tudja: a vádlottak padján ül-e, vagy a mi-, nisteri széken; hogy Magyarországban nem lehet minister vád nélkül — nem lehet vád minister nélkül. Én nem tagadom, hogy van némi alapja ezen panasznak. Igaz, a mi parlamentális vitáink oly térre jutottak, a melyen én azokat nem szívesen látom, és hivatkozom a háznak azon tagjaira, a kik 1868-ban is itt voltak, hivatkozom arra, hogy én részemről nem kezdtem meg ezen vitatkozási modort; én óhajtottam volna, kívántam volna a külföldön is meghonosított udvarias, a mellett szilárd és elhatározott modort hozni be nálunk is a parlamenti vitatkozásokba; de az csak akkor lehet,ha az ember az ellenpárt részéről is ugyanazon méltányosság és udvariassággal találkozik; mert azt nem lehet várni, hogy mi a túlsó fél szónokait dicséretekkel halmozzuk el akkor, midőn ők rólunk a legroszabbat mondják. Ugyan, hogy fognánk állani, a nagy publieum előtt, hiszen akkor elismernék, hogy ellenfeleinkről, a másik pártról csak jót tudunk mondani, ők pedig azt nem viszonozzák.mert nem vagyunk reá érdemesek. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ilyen egyoldalú udvariasság a parlamentben lehetetlen. Ha tehát viszonossággal nem találkozunk, nem vagyunk képesek megváltoztatni a hangot sem, melyet eddig kénytelenek voltunk követni parlamenti vitáinkban. (Igaz! a szélső baloldalon.) De nem is volt ez így eleinte, ezt csak lassanként a pártok megmerevenedett állása által idéztetett elő, előidéztetett különösen azon hatalmaskodó magaviselet által, iselylyel a túlsó párton ülők, érezvén numericus többségűket, az ellenzék ellen folytattak, midőn nem vitatkoztak velünk, nem czáfoltak érveket érvekkel, hanem azt mondták: szavazzunk, a többség uralmának kell fönálíani, és a többség uralma nem keresett érveket, nem kereste a capacitatiot, hanem azt mondták, „szavazzunk". Ez idézte elő az ingerültséget és azon hangulatot, mely lassanként élesebb és élesebbé kezdett válni, és mely csakugyan elérte már azon fokot, hogy igenis kívánatos volna, minszerint most már visszafelé induljon. Hanem arra is, uraim, nem méltányos önök részéről várni, hogy tehát mi kezdjük meg azt. Hiszen önök vannak a hatalom birtokában, önöké a többség, önöké a rendelkezési jog, menjenek tehát önök elől a jó példával, hisz az erősebb a hatalmasabb könnyebben engedhet, őt illeti meg a kedvezményezés, de necsak szép szavakban, mint azt tette tegnapi beszédének végén a belügyminister ur, mint tette igen tisztelt Sennyey képviselő ur, és a ministerelnök ur, és a mint megkezdte levezető beszédében Pulszky képviselő ur. Necsak szavakkal méltóztassanak ezt tenni, mert mi nem a szavakból, hanem a tettekből Ítélünk. Méltóztassanak megmondani minden szenvedélyesség nélkül: tett-e ezen országgyűlés kezdete óta a tisztelt jobboldal csak egy méltányos lépést is az ellenzék irányában. Méltóztassanak figyelembe venni azon magaviseletet, melyet eddig folytattak. Az országgyűlés összejön és azzal kezdődik, hogy klnököt és két alelnököt választ, Kérdem, vajon nem képezi-e az ellenzék egy harmadát a háznak? Nem lett volna-e méltányos, hogy e bárom közül az egyik alelnök az ellenzék soraiból választassák? Ez azonban természetesen szóba sem jött. Ki is gondolna arra, hogy az ellenzékből választassák elnök? (Mozgás a jobb oldalon.) A háznak van hat jegyzője. Ezen hat jegyzői helyből az ellenzéknek átengedett a többség egyet, de még ezen egyet sem engedték meg, hogy az ellenzék maga jelölje ki ezen jegyzőt, hanem kijelölték önök. (Élénk föllááltásők bal felől: Igaz ! Igaz!) Nem állítom, hogy ehhez nem volt joguk, tökéletes joguk volt hozzá, de méltányosnak ezen eljárás nem nevezhető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogyan jártak el önök a szakbizottságok alakításánál? A pénzügyi bizottságba, melyről Pulszky képviselő ur azt mondotta tegnapi beszédében, hogy ott sokkal alaposabb és behatóbb tudomást lehet szerezni az ország pénzügyeiről, mint e házban, bele választottak 3 ellenzékit, szintén a maguk tetszése szerint és nem az illető pártok kijelölése folytán. 3 a 15höz, ez nem azon arány, melyet az ellenzék a képviselőházban a jobboldallal szemben elfoglal. (Helyeslés bal felől) Önök a vasúti bizottságba, mely szintén 15 tagból áll, ugy hiszem csak egy ellenzékit választottak. Ez nem helyes arány és nem méltányos eljárás. Joguk volt önöknek ehhez, mert többségben vannak, de ha önök így, járnak el ellenünkben és még azon csekély quotát, melyet számunkra engednek, sem engedik általunk kijelöltetni! akkor ne kívánják önök, hogy ily eljárás mellett önök irányában az ellenzék kezdje meg a méltányosság és udvariasságot. (Élénk tetszés nyilatkozatok balfelől.) Szó volt a választásokat igazoló bíróságokról. Ezek mindenike 7 tagból áll, mindenik bíróságba választottak önök csak egy ellenzékit, és ismét nem az ellenzék, hanem maguk kijelölése szerint. Uraim! ha az ember mindezeket meggondolja, ha meggondolja az eljárást, melyet a túlsó párton levő képviselők követtek irányunkban akkor, mikor az udvarhelyszéki választás esete jött tanácskozás alá, mely utoljára mégis ugy végződött, mint az ellenzék kívánta, de a háznak compromissiójával; amennyiben nem a képviselőház, kinek egyedül van joga e kérdésben intézkedni, hanem a minister intézkedett,