Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

326 27. országos illés oetober 9. 1872. akarja és tudja is ennek elejét venni. (Élénk helyeslés bal felől.) Legyenek meggyőződve, hogy ezen kormányt nemcsak az erre irányzott törekvéseiben, de mindenben, mit a haza anyagi és szellemi emelése czéljából tenni fog: nemcsak megtámadni nem, de egész lélekkel támogadni fogjuk; (Élénk helyeslés bal felöl) és legyen meggyőződve arról, hogy addig, mig ennek helyes pillanata el nem érkezik: nem fogunk semmi eltérő nézetek szükségtelen fejtegetésével egy ily kormány elé gátakat vetni. (Élénk helyeslés bal felöl.) És ha, ami igen szomorú volna, a többségben nem volna erre elegendő, erő: akkor azok, kik e meggyőződésben vannak, kisértsék meg, hogy vajon elvi feladás nélkül nem lehetne-e ezen erőt ezen célra más pártokkal való értekezés folytán megszerezni. (Helyeslés bal felől, mozgás jobb felől) De engedjenek meg a t. képviselő urak, mindaddig, mig emlegetik a létező veszélyt, emlegetik szükségét annak, hogy a magyarországi pártok kezet fogjanak, de a végeredményben nem tudnak ezen emlegetéseknek más hangsúlyt adni, mint hogy az országnak egy pár kisebbségben levő, de tekintélyes pártja tépje össze zászlóját, dobja oda elveit, és fejcsüggesztve jelenjen meg önök sorompói előtt: addig ezen emlegetés lehet párt-taktika, de nem a haza bajain segíteni akaró őszinte szándék. (Helyeslés balról, ellenmondás jobbról.) Most mielőtt még az igen t. minister urak beszédeire is reflectálnék. fájdalom, csak egy pár szóval érinthetem azon államférfiúi beszédet, melyet a múlt napokban itt e házban hallottunk. Sajnálom, hogy csak kevéssé tehetem, mert legnagyobb örömmel és kedvteléssel szeretném ezen remek beszédet taglalni s amellett, néha azzal szemben saját nézetemet kifejteni. De midőn annyira kell reflectálnom, csak két pontra nézve kívánok nyilatkozni. Az egyik a választási visszaélésekre s a választások körüli teendőkre vonatkozik. Elfogadom azon állást, melyet a t. képviselő ur elfogadott, hogy ne vitassuk ma már többé, hogy ki volt a hibás, ki nem volt a hibás, hanem igyekezzünk oly törvényt alkotni, amely ily hibáknak jövőre elejét vegye, és részemről biztosithatom, hogy ha — mint monda — azon lesz, hogy alkottassák oly törvény, mely a politikai hatóság befolyását kizárja, mely az anyagi és szellemi megvesztegetés lehetőségét, amennyiben az csak eszközölhető, elenyészteti, ha, mondom, ily törvény alkotását fogja feladatává tenni : legyen meggyőződve arról, hogy a legnagyobb örömmel fogjuk e tekintetben igyekezetét támogatni. (Helyeslés balról.) A másik pontra nézve nem lehetek egy nézetben. Vonatkozik az a hadsereg kérdésére. De itt s nem akarok mindazokra reflectálni, mik e tekintetben felhozattak, én csakis egyik indokolásra kívánok megjegyzést tenni, kívánom pedig azért, mert míg az ilynemű, de ily concret alakban ki nem fejezett czélzásokat eddig elhallgathatóknak véltem: nem hiszem, hogy most, midőn oly alakban állitattak elénk, azokra vonatkozó ellenkező nézetemet elmondani ne kelljen. (Halljuk.) A t. képviselő ur figyelmeztet bennünket, hogy a históriai jog, legitimitás, mennyire elvesztette máiMagyarországon kivül a szabadelvűeknél a befolyást: és ennek kapcsában intett, vigyázzunk, hogy mi a magyar hadsereg iránti aspiratióinkkal a társországok, vagy a nem magyar ajkú nemzetiségek hasonló aspiratióival valamikor ne álljunk szemben. Én t. ház! azt, hogy a történelmi jognak, a legitimitásnak nincs ma már meg azon hatálya, mely volt valaha: tökéletesen elhiszem ; ha nem hiszem is, hogy minden hatás nélkül való. Mondtam már e házban is, hogy a Magyarállam fenállását, mint magyar államét én nem ettől, de attól teszem függővé, hogy szellemi és anyagi téren megbírja e tartani fajunk a suprematiát. De mégis nem fogadhatom el azt, hogy azon aspiratiók, melyeket mi nem mint magyar nemzet, de mint Magyarállam a társországok számára, és nemcsak magunk magyarok, de minden ezen hazában lakó nemzetiségek érdekében szemben a dualisticus állammal felállítunk: hogy ezek ép oly alapon nyugodnának, mint aminőn fognának nyugodni a társországoknak vagy egyes nemzetiségeknek a magyar hadsereg elleni igényei. Itt az állam, mint egész, igényel szemben a dualismnssal; amott az állam egyes részei állanának szemben az összes állammal. (Élénk helyeslés bal felől.) A kettőt összehasonlítani nem lehet. De egyébiránt is, mert a nemzetiségi kérdés szóba jött, megjegyzem, hogy nekem erős meggyőződésem, hogy épen ezen szempontból is okvetlenül szüksége van Magyarországnak arra, hogy hadserege elkülönittessék; [Helyeslés bal felől.) mert tudjuk azt, hogy hazánk népei közt sokan vannak a miveletlenebbek. Fájdalom, még messze van azon idő, midőn ezen bajtól meg fogunk menekülni. Miveletlen ember nem okoskodik, miveletlen ember csak lát. Ő reá csak az hat, a mit szemével lát és kezével megfog. Már most, mig ezeknek fiait ugyanazon zászló, ugyanazon jelvények, ugyanazon parancsszó alatt viszik katonáknak, mindig csak Austriát fogják látni és soha Magyarországot és a Magyarállam eszméje csak akkor fog húsukká és verőkké válni: ha azt a magyar hadseregben megtes-' tesülve látják. (Tetszés a hal oldalról.) Sajnálattal bár, de kénytelen vagyok a tisztelt szónok beszédétől ez alkalommal bucsut venni. Ha megengedi a tisztelt ministerelnök ur a rangfokozatelleni vétséget, előbb az igazságügyminister előadására teszek pár észrevételt, (Halljuk '.) Az igen tisztelt, igazságügyminister ur beszédének csak első részére, mely előde által a választások idejében kiadott körrendeletet védelmezte, fogok pár megjegy-