Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

27. országos ülés zést tenni. Az igazságügyinmister nagy erővel, nagy hatalommal beszélt e tárgyról. Kétségtelenül be is bizonyított valamit, bebizonyította azt, hogy a törvénynek nem állott szándékában a bírákat választói joguktól megfosztani; ezt kétségtelen bebizonyította, de ezt bebizonyítani nem is volt nehéz, mert senki sem fogadta. (Derültség bal felől.) I)e nem bizonyította be azt, hogy azon igazságiigymmisteri körrendelet megegyeznék a törvénynyel. Elég óvatos volt. Ismételve rámutatott az előtte fekvő rendeletre, de felolvasásától tartózkodott. Azonban fölolvasta azt másnap Csernátony barátom; és mit láttunk? Láttuk, hogy a törvény a bírótól megtagadja a politikai egyletek és gyülekezetekben való részvétet, látjuk, hogy az igazságügyminister ur azt mondja, hogy azonban a választási gyülekezetekben és választási comitékban résztvehetnek: mert hisz ezek nem politikai gyülekezetek. (Nagy mozgás a baloldalon.) Már ha volt és van valaha a világon politikai gyülekezetek, más auctoritásra nem, csak a józan észre hivatkozom : hogy a választási gyülekezet és comité. mely épen arra van érvényesítve, hogy egy pártnak czélját mozdítsa elő, egy más párttal szemben bizonyosan politikai gyülekezet. És ha a birót meg kell menteni, — mert csak ez lehet czélja annak, hogy a törvény nem akarja, hogy a biró politikai gyülekezet tagja legyen, ha a birót meg kell menteni a pártszenvedélyekb efolyásától: épen ezen tér az, melytől legtávolabb kell őt tartani, mert löszén minden oldalról épen a választás körül fölmerült szenvedélyekről beszélünk. Meg vagyok róla győződve, hogy ha valakinek, ki az alkotmányosságról fogalommal bir, azt mondanám, hogy van Európában egy ország, melynek igazságügyministere kiadta rendeletében, hogy a választási gyülekezetek nem politikai gyülekezetek, a másik pedig ezt helyeselte: legelőször is nem hinné el. hogy olyan ország létezik; és ha elhinné, bizonnyára azt mondaná: sajnálom azon országot, mert ott ugyan a pártok fölé emelkedett, igazságszolgáltatásról nem lehet szó. De gondolják meg a t. minister urak azt is. hogy ha önök, ha épen az igazságügyminister nyitja meg a kaput a törvénynek, még a hol az tiszta is, ily felremagyarázására: mi következik ebből oda kinn in partibtis? (Élénk helyeslés bal felől.) Hiszen, hogy a ministereknek csak egy elejtett szavából mit lehet csinálni arról, csak a múlt napokban győződtünk meg Tost Gyula képviselő ur beszédéből. A tisztelt igazságügyminister ur felemlítvén, hogy két bíró ellen van fegyelmi vizsgálat, igen óvatosan, igen helyesen ismételten kimondta, hogy ő igen is mondja, hogy a máramarosi elnök ellen vádak vannak, de egyáltalában nem mondja, hogy ő azon hibákat, melyekkel az elnök vádoltatik, bebizonyitottaknak tekinti. És ime másnap neki áll egy képviselő és sajnos, a t. jobboldal helyeslése közt, ugy állítja azon oefobei- U. 1872. 327 vádakat elő, mintha azok már kétségbevonhatlanul bebizonyított factomuk volnának. (Mozgás a baloldalon.) Különben azt nem tagadhatom meg, hogy az igazság érdekében ne nyilvánítsam, hogy ugy látszik, miszerént a tisztelt minister urak sokkal féltékenyebbek a baloldali birák becsületére, mint a jobboldaliakéra. (Élénk derültség.) A tisztelt igazságügyminister ur igen szépen kifejtette, hogy nemcsak az igazság, nemcsak a birői kar érdeke általában, de a vádlott bírónak egyéni érdeke is követeli a vizsgálatot, hogy becsülete helyreállittassék. Ha ezzel szemben meggondolom, hogy azon esetben, melyet előadott azon szegény jobboldali biróra nézve, hónapokig kellett újságok és interp ellátónkban sürgetni a ministeriumot, inig ama biró megtudta nyerni az alkalmat, hogy magát igazolhassa; addig a baloldali biró ellenében rögtön megindult a vizsgálat: — lehetetlen ezen irányunkban tanúsított részrehajlást el nem ismernem. (Bal felöl élénk derültség.) Azt mondhatná a minister ur, hogy a vizsgálat megindítása nem a ministertől függ, hanem az az államügyész indítványa következtében történik. Kérem, olvassa el az államügyészségről szóló törvényt, ha nem volna róla tudomása (Derültség), és meg fog győződni, hogy az államügyész mennyire mindenestől van a minister kezében. A mi a ministereittök ur beszédét illeti, ő első beszédében azt mondotta, hogy én az összes ministeriumot rágalmaztam és azt ő visszautasítja. Második beszédében pedig azon nézetet méltóztatott kifejezni, hogy beszédében és indítványom közt elleniét van: mert beszédemben megmondom, hogy nem hiszem azon vádakat és gyanúsításokat, hogy azoknak hitelt nem adok. és mégis indítványomban felhívom a figyelmet, hogy azok az országban el vannak terjedve és azt mondja továbbá a ministerelnök ur, nogy azt követelem, hogy ők nyugtassák meg a. közvéleményt, mire azt feleli, hogy nyugtassa meg az. a ki nyugtalanított, a mi épen olyan felelet, mintha Pestvárosa kapitánya, a mikor tüz üt ki, azt mondaná, hogy oltsa, a ki meggyújtotta. (Nagy derültség.) Azt mondja továbbá, hogy hiszen minden elszámittatik, a számvevőségnél vannak az adatok, ott mindenki meggyőződhetik az állampénzek lelkiismeretes kezeléséről. Lónyay Menyhért gróf minister^ elnök! Kern is mondtam, különben magamévá teszem. Tisza Kálmán: Tehát ezen részét viszszavonom. Arra nézve, hogy rágalmaztam volna az összes ministeriumot, a ministerelnök ur nagy tévedésben van. Ha én azt mondtam volna, hogy igen is én hiszem, én tudom, hogy ezek igy vannak, és nem. tudnám bebizonyítani: ez rágalom volna; de megen-