Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-27
27. országos ülés október 9. 1872. 325 gyarorszagról kicsinységénél fogva nem lehet azt mondani, hogy önmagában megállani nem tudna. De egyébiránt azért, hogy a szövetséget ő fölsége többi országai és tartományaival fen akarjuk tartani, — pedig fön akarjuk tartani mi is ép, ugy mint önök — nem szükség annak indokolásául azt mondani, hogy azért tartsuk fen; inert Magyarország önmagában nem adhatna fen, sőt azt tartom, hogy ha meggondoljuk, hogy nemzetek élete fölött még századok is fognak elmehetni, és hogy azoknak eseményeit előre belátni lehetetlenség s épen azon kell lenni, hogy ezen szövetség kebelében ezen szövetséget fentartva bár, Magyarországnak megadjuk mindazon erőt, melynél fogva bérmikor érdekében legyen Európának itt ezen helyen, hol érdeke egy erős állam létezését kivánja, Magyarország fönmaradása. Tartsuk meg e szövetséget, de erősítsük önmagunkat; igy, ha magunk erősek leszünk, e szövetségben is többet fogunk érni, megszerezzük annak föltételeit, hogy e szövetség nélkül is, ha valamikor kellene, megállkassunk. azt is mondotta, ha jól emlékezem, hogy nem lehet ugyanazon szóval a törvény iránti tiszteletei hirdetni, a melylyel a, kormány megtámadtatik és becsméreltetik. Engedje meg a tisztelt képviselő úr, de abban igaza nincs. Ha elfogadnám, hogy ki a kormányt megtámadja, az nem hirdetheti a törvények iránti tartozó tiszteletét: ez ép ugy lehetetlenné tenne minden alkotmányos oppositiót, mint a Simonyi Ernő tisztelt képviselő úr beszéde végén elmondott tétel, mert ha az volna a kötelesség, hogy valaki, ha egy törvényt, meggyőződése szerint, is a többség szavazott meg, meg ne támadjon, mint azt Simonyi Ernő tisztelt képviselő úr saját személyére vonatkozólag igérte; vagy ha nem lehetne a kormányt megtámadni anélkül, hogy az ember a törvény iránti tisztelet ellen vétene: akkor nem lehetne oppositió; mert hisz minden alkotmányos polgárnak első föladata a törvények iránti tisztelet fentartása. Lehet a kormányt megtámadni a törvény tiszteletének fentartása mellett is, ha ez maga a legszigorúbb törvényességgel jár is el; oly esetekben pedig, hol a kormány maga nem tiszteli a törvényt: ott a törvény iránti tisztelet sürgetését és a kormánynak megtámadását egy s ugyanazon hanggal lehet. De különben is a törvények iránti tiszteletnek fölülről kell jönni. Tartsa meg, tisztelje a törvényt a kormány, tisztelje minden hivatalnoka, tisztelje minden tisztviselője, és tiszteljék a megyék tisztviselői, alispánjai, a választásoknál tiszteljék a választási bizottságok elnökei, ne engedjék a törvényt megrontani senki érdekében: -s akkor tisztelni fogja a törvényt mindenki. {Helyeslés) Igen szépen fejtegette a tisztelt képviselő ur .a kötelesség ós a jog közti viszonyt. Fájdalom, nagyon is igazán adta elő, hogy mennyire kezd az ezek iránti helyes fogalom hazánkban megzavarodni; de arra kérem, ha látja ezt a t, képviselő ur, gondolja meg azt is, hogy ha azon helyzet, melytől ő fél, csakugyan fenáll, az. t. i., hogy az emberek mindent csak az államtól várnak: gondolja meg, hogy ezt a centralisatio szokta előidézni, és épen azért hasson oda saját pártja kebelében, hogy eltérvén az 5 év óta követett útról, ne a merev centralisatio felé, mely ezen elsatnyulást előidézi, hanem a helyes alapokon nyugvó önkormányzatra törekedjenek. (Helyeslés bal felől.) Beszéde végén előadván, mennyire sülyedt erkölcsileg a magyar nemzet, előadván, minő nagy veszély ez a házára nézve, felszólította a képviselő ur, hogy miután én azt mondám, miszerint tudom, hogy lehetnek minden pártra nézve oly perezek, melyekben valamely bel vagy külveszély miatt elvei megvalósítását elhalaszthatja a végből, hogy a haza megmentessék, felszólított, valósítsam ezen nyilatkozatomat : meggondolván, hogy az erkölcsi veszély nagyobb minden bárhonnan jöhető veszedelemnél. T. ház! Mindenesetre constatálnom kell, hogy az erkölcsi sülyedésnek ily nagy volta és az abból eredő veszélyek iránt a túlsó oldalnak egy jeles szónokától hallottam e szavakat, (konstatálom ezt azért is, mert bármit mondjanak is önök azon hibákra nézve, melyeket ez iránt az ellenzék elkövetett, bár legyenek mind igazak azok, — mit én tagadok — mit önök e tekintetben mondanak: még akkor is főoka ezen- helyzetnek, ha meg van, csakis önök részén van. (Felkiáltások hal felöl: Igaz! Jobb felől mozgás.) Megmagyarázom szavaimat, (Halljuk !.) Önök kebeléből alakult a kormány, mely az erkölcsi sülyedés meg gátlás ára vagy terjedésének elnézézésére, vagy megengedésére igen sokat tehet; de ha nem tekintjük is ezt, ha önöket csak mint egyéneket és bennünket is minte gyéneket tekintjük ; ha igaz az, amit semmi jogom kétségbe vonni, hogy önök az ország többségét valósággal képviselik: ez nem jelent egyebet, minthogy az ország nagyobb részében, ez esetben a sokkal nagyobb részében önök bírnak befolyással s igy természetes, hogy ha az országban oly átalános az erkölcsi sülyedés, ha vádolhatnak is bennünket önök, hogy annak okai mi is vagyunk, lehetünk okai a kisebb részében az országnak, hol nekünk van befolyásunk; de a nagyobb részében, hol önöknek van befolyásuk, csak önök lehetnek az okai. (Felkiáltások bal felől: Igaz!) Derültség jobb felöl.) Különben tisztelt képviselő ur, ha mint nem kétlem — lelke meggyőződését mondotta ki, midőn azt monda, hogy ily nagy veszély áll előttünk; engedje meg, felkérjem, hogy méltóztassék és méltóztassanak önök, kik vele egy nézetben vannak, oda hatni saját pártjok a többség kebelében, hogy alakítsanak önmagukból oly kormányt, mely
