Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

'324 27. országos ülés ooiolMvr 9. 1872. az a ki a következetességet nem abban keresi, hogy az elébe kitűzött czél felé törekedjék: de abban, hogy mindig ugyanazon utón menjen azon czél felé és mindig ugyanazon szavakat emlegesse. Mit mondanánk egy hadseregről vagy annak parancsnokáról, kinek feladata levén egy várat bevenni, bár meggyőződött már, hogy azon út. melyet megpróbált, •czélkoz nem visz, hogy ott csak veszteségeket szenvedhet: abbaii lelné föladatát, hogy mégis mindig -ugyanazon utón induljon el? Az eredmény az lenne, hogy czélját soha el nem érné: inig azon másik, ki megpróbálja, hogy nem lehetne-e más utón is bejutni a várba: czélját előbb-utóbb el fogná érni. a mit pedig Csanády képviselő úr — ugy látszik, — hogy szeretne, legalább hogy azt szeretné, szónoklati modora is tanúskodik róla, hogy mindig ugyanazon szavakat, mondatokat mondja. (Derültség.) Engedje meg, ez lehet igen szép következetesség; (Derültség) de ebben őt magát is egy nem szárnyatlan, de szár-. nyas kétlábú állat fölülmúlja. (Nagy derültség.) Ezen szárnyas kétlábú állatnak, nehogy az összes szárnyas sereget átalánosságban láttassam gyanúsítani — a neve szajkó (Elénk derültség a jobb és bal. és mozgás a szélső, bal oldalon.) Csakhogy azon madár soha sem bölcsességéről, sem tapintatosságáról, sem arról, hogy valaha valamit kivitt volna, nem ismeretes. (Derültség. Mozgás.) Különben az épen most emiitett képviselő úr nem hosszú beszédében, mi reánk vonatkozólag nem tudom már tisztán, 3—4 dolgot állított, de történetesen egyik sem igaz, és épen azért kénytelen vagyok ezeket röviden földeríteni. A képviselő ur először is azt állítja, hogy a balközépnek 1865-iki és 1869-iki válaszfölirati javaslatával ellenkezik a jelen. No ez főleg járatlanságot árul el, mert különben tudná, hogy 1865-ben a balközépnek külön válaszfölirati javaslata nem létezett. De továbbá azt mondja, hogy a balközép, bár 1869-iki válaszfölirati javaslatában megígérte, hogy az ősi alkotmányhoz hű fog maradni, mindamellett nem váltotta be szavát s mondja ezt — midőn az elv iránti hűtlenségről beszél, — mert a védkötelezettség! törvényt megszavazta és bement a delegátióba. Már ugyan kérem, egy 1869-ben kiadott programmban tett ígéretet, hogy lehet 1868-ban megszegni? Hisz mind a védkötelezettség! törvény megszavazása, mind a delegátióba való menetel nem 1869. után történt, de történt azelőtt, vagyis némely része történt volna, ha történt volna; de — és ez állítását ismét a ház naplóiban való járatlansága okozza, — a védkötelezettségről szóló törvényt ezen párt soha sem szavazta meg. Elfogadtuk az átalános védkötelezettség elvét, de midőn nem sikerült a törvényt ugy alkotni meg, hogy az megfeleljen az ország követelményeinek és a ma is fönálló törvényeknek: akkor e törvény ellen szavaztunk. Mindenkit meggyőzhetnek erről a ház naplói. Végül ezt mondja: és ezen törvény megszavazása és a delegátióba való menetel volt oka, hogy az 1848-asok a balközéptől elváltak. Ez ismét — nem tehettek róla, — de nem áll. Mert az elválás megtörtént ezt megelőzőleg s történt nem valami ily nagy elvi indoknál fogva, hanem történt azért, mert azon időben gyakran kellvén conferentiákat tartani, azon pártnak akkor itt volt tagjai hűségesen eljöttek hozzánk, órákig vitatkoztak velünk, s midőn látták, hogy nézeteik nem a mi nézeteink, mindannyiszor felállott valaki közülök, a ki azt mondta: egyébiránt akármit határozzanak az urak, mi ebben már tegnap határoztunk és megállapodásunkhoz fogjuk magunkat tartani. Ez volt az, a mi elvette türelmét egy némelyikünknek, különösen egynek, kit sajnálattal nélkülözök most e ház kebelében, a ki föltette a kérdést: hogy hát mi haszna legyen akkor annak, ha ide jönnek az urak, ha már ugy is előre megállapodtak. Tehát nem valami nagy elvi indoknál fogva, de ennek alapján — nem mondom egyébiránt, hogy minden hatás nélkül kimentek értekezési termünkből és ezóta nem volt önökhöz szerencsénk. Különben tisztelt ház, még csak azt jegyzem meg. mielőtt a túloldali szónokokhoz térnék át, miszerint abban, hogy javaslatomat félre magyarázza, Helfy tisztelt képviselő társain ment legtovább, mert ő volt az, a ki azt mondta két helyen is beszédében, hogy javaslatomban a közjogi kérdések még csak érintve sincsenek. Már engedelmet kérek, midőn a jobboldalról megtámadnak azért, hogy miért vannak benne, s midőn az önök részéről megtámadtatunk, hogy mért vannak benne oly alakban, a mint benne vannak: a mikor a nyomtatvány kezeik közt van, hogy akkor, hogy lehet ilyesmit állítani, nem tudom, nem keresem s nem is akarom okát keresni, mert csakis oly föltevésre jöhetnék, melyet pedig az ő ismert kvalitásáról föltenni nem akarok. A tisztelt túloldalról egy, mondhatom jeles szónok, Pólya képviselő úr tartott egy. bizonynyal e házban hatást tett beszédet. Én elismerem, hogy e beszéd mind parlamenti tapintatról mind épen nem közönséges szónoki tehetségről tanúskodik. Beszédében azt mondja többek között, mert hisz, lehetetlen mindenre reflectálnom, hogy helytelen volt Csernátony képviselő urnák hasonlata, melyet Sweicz, Belgium, Hollandiáról fölhozott annak bizonyítására, hogy Magyarország mint önálló állam is fenállhat. A tisztelt képviselő úr kifejtette igen helyesen, hogy ezen országok nem azért, mert oly nagyolt vagy oly kicsinyek : hanem azért állhatnak fen; mert az európai egyensidynál fogva fennállásuk Európának érdekében van. Fölhozni ezeket egy irányban, egy szempontból, azt hiszem, hogy helyesen lehet: azon irányban és azon szempontból ugyanis, hogy Ma-